BLOGGER TEMPLATES - TWITTER BACKGROUNDS »
http://ella-versei.blogspot.com/ ---> Saját verseim ITT megtalálhatóak! Örülnék, ha páran megnéznétek!!

2010. február 10., szerda

A megfosztott bárány 6. fejezet

Itt a friss!!Minél több komi, annál előbb kerül fel a 7. feji!!! Puszi: Ella


Bella szemszöge:

Már 1 hónapja, hogy ide költöztünk Wellingtonba. Nagyon jól érzem magamat, de olyan, mintha egy részem elveszett volna. Mióta felébredtem így érzek, és nem tudom, hogy mi hiányozhat az életemből. Mindig mikor ezen gondolkozom, eszembe jut, hogy a családom szeret és ennyi elég is. Serenával beiratkoztunk a Wellingtoni Gimnáziumba. Nagyon unalmas suliba járni, ha az ember vámpír és már mindent tud. De az a legidegesítőbb, hogy minden srác minket bámul, és még be is próbálkoznak, amiből csak annyi lesz, hogy mi szépen lerázzuk őket.

Szombat délután volt, amikor egyszer csak Hellyt és Serenát pillantottam meg a lépcső tetején. Lejöttek és leültek mellém. Nagyon úgy nézett ki, hogy akarnak valamit, de mielőtt feltehettem volna a kérdést Serena kezdte el mondanivalóját.

-         Arra gondoltunk, – itt várt egy picit – hogy mi lenne, ha befestenénk a hajadat szőkére?
-         Nem hinném, hogy jól állna nekem a szőke haj.
-         Dehogyis nem. Bombasztikusan állna. – állították szentül. Én szőke hajjal? Végül is, ha most nem megyek bele később fognak rá venni.
-         Jó megegyeztünk.
-         De jó. Azonnal induljunk a plázába. – mire észbe kaptam, már kint parkoltak a kocsival. Mibe mentem én bele?

Darent is magukkal hurcolták, valakinek a szatyrokat is cipelni kell. Szegény, úgy sajnálom. Kevesebb, mint 10 perc alatt oda is értünk. Leparkoltunk és bementünk. Először egy fodrász szalon felé kezdtek ráncigáltak. Kiválasztották a hajszínt és elkezdődött az átalakítás. Úgy éreztem magam, mint egy baba, amit ide- oda hurcolnak, és azt csinálnak vele, amit akarnak. De ha ez kell ahhoz, hogy boldoggá tegyem őket, akkor megteszem. 30 perc után végre kész lettem és megmutatták a hajam. Magamra sem ismertem. Tényleg jól állt, még a végén meg is szeretem. Csodálkozásomból Serena hangja rángatott vissza a földre.

-         Mi lenne, ha mindannyian rakatnánk egy rózsaszín mecsíkot a hajunkba? – kérdezte Serena.
-         Na, azt már nem! Hagytam, hogy befessétek a hajam, de ez mát túl sok!- Teljesen kiakadtam. Rózsaszín csíkok?
-         Nyugi Elina! Ha ennyire nem akarod, akkor nem kell. És te Helly?
-         Hát...nem is tudom a rózsaszín nem az én színem, de esetleg egy kék?
-         Rendben meg is beszéltük. Neked egy kék, nekem egy rózsaszín csík. Elina nem gondoltad meg magad?
-         Nem és nem, még csak az kéne. Elég lesz megszoknom az új hajszínemet. –mondtam határozottan.

Miután megcsinálták a hajukat szinte mindegyik boltba beráncigáltak. Nagyon untam, utáltam vásárolni. A lányok 5 órányi vásárlás után végre abbahagyták és indulhattunk haza. Pár perces „kocsikázás” után már otthon is voltunk. Még most is meg kell állnom pár másodpercre, hogy jobban szemügyre vegyem a házat, hiszen gyönyörű és mellette lévő kis tó...lélegzetelállító. A kert is Helly képességének köszönhetően mesébe illő. Ha ember lennék szerintem akkor is órákon át tudnám csodálni.
Miután behordtuk a csomagokat, úgy döntöttem elmegyek vadászni. A többiek is jönni szerettek volna, de azt mondtam szeretnék egy kicsit egyedül lenni és ez igaz is volt. Nagyon szerettem a testvéreimet, de néha túl sok volt belőlük.

Futottam, futottam, amikor megéreztem egy medve illatát. Elindultam az illat irányába és már csak az ösztöneimre hagyatkoztam. Nagyon halkan közeledtem a zsákmányom felé és mikor már elég közel voltam hozzá támadó állásba álltam és már ugrottam is. Rávetettem magam. Próbált harcolni nem sok sikerrel, majd hegyes fogaimat ütőerébe mélyesztettem és inni kezdtem a friss nedűt. A medve végeztével teljesen jól laktam, így hát elmentem az én titkos rétemre. Gyönyörű hely volt. Még az ideköltözés elején fedeztem fel egyik vadászatom alkalmával. Azóta is, ha egy kis magányra vágyok, mindig ide jövök. Pár órát feküdtem a fűben, majd elindultam hazafelé. Szép lassan emberi tempóban mentem végig az erdőn, amikor egyszer csak összeestem és egy emlékkép villant be:

„ Az oroszlán beleszeret a bárányba.”
„Micsoda buta bárány.”
„Micsoda beteg, mazochista oroszlán.”

Két ember beszélgetését hallottam, egy nőét és egy férfiét. A férfinek gyönyörű, bársonyos hangja volt. Szinte beleszerettem, nem tudtam mire vélni ezt az emléket, de úgy döntöttem ideje haza menni. Mire hazaértem már sötét volt. A többiek kérdezősködtek, hogy hol voltam eddig, de csak annyit mondtam, hogy a rétemre mentem és elrepült az idő. Felmentem a szobámba. Bekapcsoltam a CD lejátszót és Debussy-t kezdtem hallgatni. Lefeküdtem az ágyamra és a mai napon kezdtem el töprengeni. Nem tudtam mire vélni a párbeszédet, ami még most is a fejemben cseng.

Nem sokáig tudtam elmélkedni egymagamban, mivel Serena, mint egy hurrikán rontott be.
-         Hé Eli csak nem alszol? – már megint ezek az okos kérdések, mint ha a vámpírok tudnának aludni.
-         Nem, nem alszok.  – válaszoltam színpadiasan egy nagy ásítást utánozva. - De inkább mesélj mi szél hozott ide? –kérdeztem.
-         Hát mi??? Ruhapróba mi más. Össze kell válogatni, hogy mi mihez megy és nem ártana kiválasztani, hogy mit vegyél fel holnap a suliba.
-         Mi!!! – ez nem igaz, már megint kezdi, mint ha nem tudnék egyedül felöltözni.
-         Jaj, ne csináld már. Te is tudod, hogy ha rajtad múlna, akkor „legszakadtabb rongyot” vennéd fel, amit már legalább 100-szor volt már rajtad.
-         Tudod jól a „legszakadtabb rongy” ahogy te nevezted a kedven ruhám. – de persze mint mindig most is hiába beszélek.
Lentről hallottam Daren kuncogását, biztos jót szórakozik a szenvedésemen, de ezt még nagyon meg bánja. Több, mint 2 órát kínzott Serena a ruhákkal, mire nagy nehezen összeállította nekem a holnapit.
-         Serena! – kezdtem mézes mázos hangon – tudod azon gondolkoztam, hogy nekem milyen jól összeválogattad a ruháimat. Sok tapasztalatod van. Gondolom nem csak nekem, hanem Helly-nek is te szoktad, ja és persze Darennek is.
Hirtelen nagy csörömpölést hallottam Daren szobájából és Serenának sem kellet több ki is libbent tőlem. Magam előtt láttam, ahogy Daren riadt képet vágva hagyja el a házat, olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak egy vámpírtól lehetséges. Nem bírtam tovább kitört belőlem a nevetés.

13 megjegyzés:

Névtelen írta...

HÁHÁ
Szegény Daren!
Jajj ez olyan jó lett.
De már alig várom, hogy mikor találkoznak megint. Annyira kíváncsi vagyok már rá!
Ez annyira jó.

Névtelen írta...

Jajj Jajj
Bella szőkén?
Hogy fog így ráismerni Edward?
Azért látom megmaradt a divatellenes énje.
Puszika alig várom a következőt!
Puszi: Boribont

Ella írta...

Köszi!Hát igen.. szegény Daren.Hamarosan lesz kövi! Puszi: Ella

Gré írta...

nagyonjóhlett:)
de szőkén h fog ráismerni edy?
remélem hamarosan belekeveredik a cullencsalád:D
puszikaa<3

Ella írta...

köszi!Hamarosan, de addig is bírjátok ki. Puszi: Ella

Lettina írta...

Szia! nagyon jó lett! szegény Daren. Hát Bella szőkén.... sztem a barna jobban állt neki de nem ez a lényeg:) Jaj ez az emlék:) És szegénykém nem is tud Edwardról:( Remélem hamarosan találkoznak a Culélenekkel:):)
Pusz: Lettina

Ella írta...

Köszi! Lehet, hogy még ma lesz friss!!!De csak lehet!!Komikat!!! Puszi: Ella

Névtelen írta...

Neked ez csak úgy kipattan a fejedből?? Azt nem értem h tudsz ilyen történeteket kitalálni:) Nagyon ügyi vagy!
(K): Esztikee...

Berniee írta...

Nekem nagyon tetszett
És a vége vicces volt:D:D szegény Daren :D

Ella írta...

Köszi!
Eszti: Köszi! Nem tudom még nekem is új ez egy kicsit, de egyre jobban belejövök.

Berniee: Hát igen!Szegény Daren :D Örülök hogy tetszett.
Puszi: Ella

Anyíta írta...

nagyon jó kis rész volt :) gratu :)
hát nekem volt anno rózsaszín tincsem, sőt a városban nekem volt az elsők közt, aztán egy hétre rá már csak azt láttam, minden tizedik csajnak van (na ez kicsit túlzás, de érted)
Szóval grat nagyon jó volt :)
pusz

Ella írta...

Köszi!:D Puszi: Ella

Crissy írta...

Tetszik ez az oldal most találtam rá de már itt tartok....tényleg jó!!!
És én nem akarok beleavatkozni hogy mit csinálj a blogodal csak egy tippet adni :s
Na szóval arra gondoltam hogy mi lenne ha tennél fel képeket a szereplőkről? (gondolkozó arc)
már sok blogon láttam amit eddig olvastam és nagyon bejött mert úgy eltudtam képzelni a szereplőket....na de mind1 ha nem akarod nem kell hallgatni rám :D
Nem sértődök meg
Még egyszer gratula és puszi