BLOGGER TEMPLATES - TWITTER BACKGROUNDS »
http://ella-versei.blogspot.com/ ---> Saját verseim ITT megtalálhatóak! Örülnék, ha páran megnéznétek!!

2010. március 29., hétfő

Friss!!! :D

Sziasztok!! Bocsi hogy ennyit kések a frissel, de amíg vártok rá elolvashatjátok az új fanficem első fejijét!!! LÉccíí komizzatok kíváncsi vagyok a véleményetekre!!!! Monstanában kicsit el,foglalt vagyok úgy hogy nem volt sok ídőm írni. Amint újra felszabadulok, neki állok és teljes gőzzel írom a 17. fejit!!
Puszi: Ella

2010. március 28., vasárnap

Díj :)

Szabályok:
1.) Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad (belinkelve a blogjukat)!
2.) Tedd ki a logót a blogodra!
3.) Írj magadról 7 dolgot!
4.) Add tovább 7 embernek (ne felejtsd el linkelni a blogjukat)!
5.) Hagyj megjegyzést náluk, hogy tudjanak a díjazásról!

Köszönöm Lettinának, Dikának, Nikuska94-nek!
Lettina: http://teliholdszava-lettina.blogspot.com/
Dika: http://www.the-heaviest-decision.blogspot.com/
Nikuska94: http://micsodavampirfanfic.blogspot.com/

1, Imádok írni!
2, Másik szenvedélyem a tánc!
3, Imádok olvasni!
4, Élek halok az édességért
5, Szeretem a barátaimat, mindent megteszek értük.
6, Szeretek verseket írni.(Bár szerintem nem valami jók)
7, Jah és zenefüggő vagyok :)


Akiknek küldeném:

IccsiNee: http://iccsinee.blogspot.com/
Oja-shio: http://mit-tettem-oja-shio.blogspot.com/
És még sok mindenkinek!!!

Puszi: Ella

2010. március 22., hétfő

Még egy díj!!!!!

Szabályok:


1. Megköszönöd, akitől kaptad, és belinkeled

2. Elküldöd azoknak, akik szerinted megérdemlik (max 10 ember).

3. Értesíted őket az ajándékról =)

4. Leírod, miért szeretsz másoknak írni.

5. Pár mondatban bemutatkozol a nagyvilágnak =)

Szeretném megköszönni ezt a díjat Huginak, aki volt olyan kedves hogy gondolt rám!!!
http://my-angelstory.blogspot.com/

Szeretek írni mert,...szeretem leírni az érzéseimet, gondolataimat, és valami olyat alkotni ami másoknak is tetszthet. Vannak dilis ötleteim és ezeket szeretem leírni. Lehet, hogy nem írok jól, de ez segít lenyugodni, kiadni magamból az érzéseimet.

Pár gondolat magamról:
Egy 13 éves álmodozó lány vagyok. Aki még hisz a csodákban. Imádom a twilight-ot. (kis gondolta volna? =)) Imádok írni, olvasni, zenét hallgatni. Egy nagy álmom, hogy egyszer író legyek. (úgy sem valósul meg) Egy világ legnagyobb pesszimistája forma vagyok. Nem bízok magamban. És még egy álom, hogy találkozhassak az olvasóimmal. :)
Ha jobban meg szeretnél ismerni, nyugadtan írj e-mailt vagy fel is vehetsz msn-re.

Pár akiknek, küldöm a díjat:

Lettina: http://teliholdszava-lettina.blogspot.com/
Oja-shio: http://az-en-hibam-oja-shio.blogspot.com/
IccsiNee: http://iccsinee.blogspot.com/

És még sok más embernek!!!

Még egyszer köszönöm Huginak!!!!!


Puszi: Ella

2010. március 21., vasárnap

A megfosztott bárány 16. fejezet

Sziasztok! Itt a friss!Kicsit későn, de megjött. Kíváncsi vagyok a véleményetekre!! Remélem nem kell majd megint harapófogóval kihúzni belőletek a komikat!! Léccí írjatok véleményt!! Jah és ne nyírjatok ki!!!
Puszi: Ella


Edward szemszöge:

- Gyere! Nálunk lefürödhetsz. – mondta Serena és elrejtette előlem gondolatait. Nem értettem mi történik, de már nagyon szükségem volt arra a fürdésre. Így hát vele mentem. Felkísért az emeletre, ahol Bella szobája is található. Keresett nekem egy törölközőt és egy ajtó felé kezdett terelni. Mikor beléptem Bellát pillantottam meg a zuhanyzóban. Meztelenül…..
Ott álltam teljesen lefagyva. Nem tudtam mi tévő legyek. Ő még nem vett észre. Hallottam, a zár kattanását. Nem hiszem el, Serena ránk zárta az ajtót. Nincs menekvés. Nem tudok kiosonni az ajtón, ha csak ki nem tépem a helyéről. Van egy olyan érzésem, hogy az nem lenne a legcsöndesebb megoldás. Ajaj…. Most mi tévő legyek. Itt áll előttem életem értelme meztelenül, csak egy zuhany fülke választ el tőle. Még a vizes üveg felületen is keresztül tökéletesen látom alakját, ami teljesen meg babonáz. Ahogy a hajáról a vízcseppek lágyan szánkáznak lefelé végig bejárva a testén. Nagyot kellet nyelnem. Elfogott a vágy, amit már sokszor el kellett temetnem magamban, mert amíg ember volt nem hagyhattam, hogy a vágyaim irányítsanak. Most itt van előttem és nem kell ettől félnem. Nem törődve semmivel és senkivel legszívesebben kitépném a zuhanykabin ajtaját és hagynám, hogy vágyaim irányítsanak. Legszívesebben végig csókolnám az egésztestét, bejárva ugyan azt az utat, amit az előbb látott vízcsepp. Áhh… Nem, csókjaimmal itatnám fel teste minden egyes porcikájáról a vízcseppeket. EDWARD!!! Térj észhez most azonnal!!! Nem teheted, ezt! Ő nem emlékszik rád! Nem támadhatod, csak úgy le! Próbáltam észérveket felsorakoztatni, de egyre jobban a vágy uralta elmém minden egyes zugát. Úgy omlott rá, mint vadászat közben a vörös köd és csak az éhségem csillapításával oszlott tovább. Megint én voltam a vadász és Bella volt a prédám, mint az oroszlán és a bárány.
- EDWARD !!!! – kedvesem kiáltása szakított ki gondolataimból. Csodálkozva nézett rám, mint aki nem tudja, hogy ezt most a valóság vagy csak egy álom. Amint észrevette, hogy őt bámulom kitágult szemekkel, amilyen gyorsan csak tudott meg próbálta eltakarni magát. De a vizes zuhanytálban megcsúszott. Ezt nem hagyhatom! Utána kaptam, hogy ne hogy megüsse magát és megsérüljön. Már megint elfelejted te hülye, hogy már nem ember és nem tud olyan könnyen megsérülni, szidtam magam. Megpróbált megkapaszkodni az ingemben, de ez nem sikerült. Leszakította rólam az ingemet. De nem bántam legalább újra karjaimban tarthattam, mint a mai nap folyamán már többször. Most is itt van a kezemben csupasz teste.
Láttam a szemében a zavartságot, nem értette, hogy mit keresek én itt. Mikor tudatosult benne, hogy éppen a meztelen testét tartom karjaimban vámpír gyorsasággal tűnt el belőle. Mire feleszméltem már előttem állt egy szál törölközőben, ami nem igazán takart sokat. Megint végig néztem rajta. Nagyot kellet nyelnem, hogy a vágy által felgyülemlett méregtől a számban megszabaduljak.

- EDWARD...TE...MEG...MIT...KERESEL...ITT? – dadogta „enyhén” kiakadva.
- Serena mondta, hogy ide nyugodtan bejöhetek fürdeni. – leheltem halkan. Szégyelltem magam.
- Persze. Ki más is lehetett volna, mint Serena? Ez olyan jellemző. – dühöngött magában. Olyan aranyos, amikor dühös. Szemeim arcáról lejjebb tévedtek. Nem kellett sok hogy leteperjem és kényeztessem csókjaimmal. Testének tanulmányozásából a hangja szakított ki.
- Edward elfordulnál? – kérte, de beletelt pár másodpercbe mire leesett a kérése.
- Persze. Sajnálom ezt az egészet. Csak az a baj, hogy ránk zárták az ajtót. Nem hiszem, hogy az lenne a legjobb megoldás, hogy kitépjük.
- Megfordulhatsz. Légy szíves ezt ne említsük meg Emmettnek és Darennak. Nem szeretnék a vicceik közép pontjában állni. – kérte.
- Rendben.

Bellát figyeltem, amikor egy hirtelen ötlettől támadva közelebb húzott magához és nagyon halkan suttogni kezdett. Kiagyalta, hogy hogyan is kaphatnák vissza, mivel nem csak Serena, hanem Alice is benne volt ebben az egészben.


Bella szemszöge:

Felértem a szobámba és levettem ruhadarabjaimat, mivel már csak darabok voltak belőlük. Elővettem a szekrényből egy törölközőt és egy másik ruhát, amit fürdés után felvehetek. Elindultam a fürdőszoba felé. Ruháimat ledobtam a földre. Beálltam a zuhanyzóba és szép lassan elindítottam a vizet. Élveztem, ahogy a vízcseppek kényeztetik bőrömet. Teljesen kikapcsoltam minden érzékemet és csak a forró vízre koncentráltam. Pár perce folyattam magamra a vizet, mikor hirtelen kinyitottam a szemem. Edward a fürdőszobában volt. Mi?? Ő hogy kerül ide?? Ó Istenem! És ha meglát?? Mondjuk, abban biztos vagyok, hogy az üvegen át is lát mindent. Jajj, ne! Még csak most esett le MINDENT lát. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ...

- EDWARD !!!! – kiáltottam. Észre vettem, hogy kitágult szemekkel néz, és ha ember lettem volna, biztosan elpirulok. Nagyon gyorsan akartam a földön heverő ruhámat felkapni magamra. Ez nem jött össze ugyanis megcsúsztam. Rohamosan közeledtem a föld felé, de mielőtt belecsapódtam volna valaki elkapott. Edward volt az. Próbáltam megkapaszkodni az ingében, de helyette lerántottam testéről. Elmeredtem izmos felső testében. Nem értettem miképpen került ide. Elfogott a vágy, hogy megérintsem, megcsókoljam. Elina, mit képzelsz magadról! Már megint olyanokról álmodozol, ami nem teljesülhet. Ekkor döbbentem rá, hogy teljesen csupasz vagyok. Vámpír gyorsasággal kászálódtam ki karjai közül. Magamra kaptam a törölközőt.

- EDWARD...TE...MEG...MIT...KERESEL...ITT? – dadogtam eléggé kiakadva.
- Serena mondta, hogy ide nyugodtan bejöhetek fürdeni. – Ahogyan ezt kimondat mélységes düh fogott el.
- Persze. Ki más is lehetett volna, mint Serena.? Ez olyan jellemző... – dühöngtem. Ismertem a nővérem. De azt azért nem gondoltam volna róla, hogy csak úgy beküldi ide Edwardot. Nem volt valami hosszú a rajtam lévő törölköző. Észrevettem, hogy Edward tekintete arcomról lejjebb vándorol és combomon telepszik meg.
- Edward elfordulnál? – kérdeztem. Kezdtem zavarba jönni. Amilyen gyorsan csak tudtam magamra kaptam ruháimat.
- Megfordulhatsz. Légy szíves ezt ne említsük meg Emmettnek és Darennak. Nem szeretnék a vicceik középpontjában állni. – kértem.
- Rendben. - Már megtapasztalhattam, Emmett és a testvérem viccelődéseit. Legszívesebben megölném őket olyankor. Annyira ki tudják készíteni az embert, vámpírt. Mint égből jött fasírt, úgy világosultam meg. Tuti, hogy ebben nem csak Serena, hanem Alice keze is benne volt. Valahogy bosszút kell állnunk. Egy csodálatos ötletem támadt és közelebb húztam magamhoz Edwardot, majd nagyon halkan suttogni kezdtem.
- Mi lenne, ha bosszút állnánk rajtuk?
- Benne vagyok. Mi a terved? – kérdezte.
- Amilyen hangosan csak tudunk úgy fogunk veszekedni. Meg akarjuk ölni egymást. Erre felszaladnak, kinyitják az ajtót. Mi kifutunk és őket visszazárjuk. Akkor kezdhetjük?
- Aha.
- Edward mit képzelsz magadról?!
- Nem többet, mint te?
- Hogy képzeled ezt? Te beszélsz? Akkora egy tahó vagy!
- Na mi van felbátorodott a cicamica?
- Ne akard, hogy még jobban felmenjen bennem a pumpa.
- Mi van, fenyegetőzöl is? Talán hozzám vágod valamelyik tűsarkú cipődet? Nagy kárt tudna bennem tenni…
- Hát, amilyen nyuszika vagy biztosan.
- Te egy akkora lotyó vagy. Csak tetteted, hogy nem érdekelnek, azok a fiúk, akik a suliban meg máshol is rád szállnak.
- Mintha te olyan jól ismernél. Te is ugyan olyan macsó vagy, mint azok a srácok.
- Hogy mersz hozzájuk hasonlítani!
- Bocs. Neked százszor nagyobb az egód.
- Ne akard ki húzni a gyufát. Annak nem lesz jó vége.
- Hoppá! Megtörtént. Na, gyere csak bunyózzunk.
- Ahogy óhajtod. De figyelmeztetlek, hogy véged lesz.
- Aha persze. Na, mire vársz, gyere és ölj meg!
- Pontosan ezt fogom tenni.

Zárkattanás, ajtónyitódás.

- Ti meg mit csináltok? – kérdezték egyszerre.

Amilyen gyorsan csak tudtunk kirohantunk, magunk után bezárva az ajtót. Ezt most visszakapták.

- Csak akkor engedünk ki benneteket, ha megígéritek soha, de soha többé nem csináltok ilyet. Ha nem, elégetjük az összes ruhátokat. És szerintem azt nem akarjátok. – fenyegetőztem.
- ÁÁÁ. A ruháink. Bele megyünk, csak a ruhákat hagyjátok meg.
- Rendben. De van még egy feltétel. Nem kell elmennem veletek vásárolni. Megegyeztünk? – valamit mormoltak az orruk alatt, de beleegyeztek.
- Oké. De miért olyan rossz a vásárlás? Azt Minden nő szereti.
- Csak egyszerűen nem szeretem és kész. – Nem értem miért nem képesek felfogni, hogy utálok vásárolni. A többiek is felértek és kíváncsi tekintettel néztek minket.
- Edward neked meg mi történt a felsőddel? Talán Piroska és a farkast játszottatok?– kérdezte Emmett kaján vigyorral. Hát az ilyen megjegyzések miatt kértem Edwardot, hogy ne mondjunk nekik semmit.
- Eli véletlenül leszakította rólam. – próbált Edward magyarázkodni.
- Véletlenül mi? – Daren és Emmett nem bírták visszafogni magukat.
- És pontosan mi történt? – kérdezte Esme.
- Hát... – kezdtem volna, de szégyelltem magamat. De Edward folytatta helyettem.
- Serena azt mondta nyugodtan elmehetek ide fürödni, de Be...Elina éppen fürdött, amikor én beléptem. – leszegte a fejét, éreztem rajta, hogy sajnálja a történteket – Serena ránk zárta az ajtót. Dióhéjban ennyi. És mielőtt megkérdeznétek nem történt semmi. – a testvérem és Emmett arcára még nagyobb vigyor ült ki. Ezt nem hiszem el. Hogy tudnak ennek örülni?

Alice szemszöge:

Már lassan 3 hét telt el azóta a kis incidens óta, de Bella még mindig nagyon haragszik ránk. Még vásárolni sem tudtuk elcsalni magunkkal, pedig láttam jó pár ruhát, ami tökéletesen állna rajta és Edwardot is teljesen levenné a lábáról. De azt hiszem ez már a múltkor a fürdőben megtörtént teljes mértékben. Nem mesélték el mi történt pontosan a fürdőben és én sem láttam, így nem tudom. De Bella az óta próbálja kerülni Edwardot, azonban nem igazán jön össze neki, mivel ezt a mindig, mindent tudó és halló bátyám nem hagyja. Mindent meg tesz, hogy Bella közelében legyen, és hogy újra visszaszerezze a szerelmét és a bizalmát.

Ez a nap is egy borult, esős napnak ígérkezett. Így nyugodtan mehettünk suliba. Én Bellával és Edwarddal mentem. Mind a ketten elől ültek. Csak úgy szikrázott a levegő a kettőjük között lévő feszültségtől. Bella vezetési stílusával hamar beértünk a suliba. Edwarddal együtt indultak el matekra. Bella végig távolság tartó volt. Nem értem a viselkedését. Biztos vagyok benne, hogy szereti Edwardot.

Az első három óra hamar eltelt és jöhetett a tesi. Ezen az órán össze voltunk vonva, így Edwardékkal voltunk. Röplabdáztunk. Edward végig Bellát figyelte. Egyszer csak látomásom volt. Éreztem, hogy egy kar tart erősen és szólongat. Mikor magamhoz tértem, láttam Bellát a földön fekve. Edward szólongatta.
- Alice mit láttál? – kérdezte Serena.
- Ide tartanak... pár napon belül itt lesznek… - közben egész végig Edward tekintetébe néztem.

Díj:)


Ez egy blogger díj. A szabályok a következők:

1) ha valaki adja, én elfogadom, ellenvetés nélkül.
2)a logót kirakom a blogomba.
3)a szabályzatot kirakom a blogomba.
4)megnevezek hat másik blogot, akiknek átadom a címet.
5)kitöltöm a tesztet, és kirakom a blogomba.
6)megnevezem, hogy kitől-, és mikor kaptam, és nagy, színes betűkkel kirakom a blogomba.
7)betartom a szabályokat.

Akiknek adom:

Oja-shio: http://mit-tettem-oja-shio.blogspot.com/
Lettina: http://teliholdszava-lettina.blogspot.com/
Bella1213: http://secretlife-bella1213.blogspot.com/
Szannika: http://edwardandbellastory.blogspot.com/
Alice23:http://cullenlove-alice23.blogspot.com/
IccsiNee:http://iccsinee.blogspot.com/

Név: Ella
Becenév:Ella, Dancsi
Lakhely: Magyarország, Tapolca
Magasság: 167 cm
Névnap: július 21.
Foglalkozás: tanuló
Testvérek: 1
Anyanyelv: magyar
Beszélt nyelvek: magyar, német
Gyűjtemény: könyv, film
Cipőméret: 40
Iskola: 
Osztály: 7. z :)
Kedvenc tantárgyak: irodalom, rajz
Hobbi: írás, olvasás, zenehallgatás
Zsebpénz: -
Kívánság: Írjatok komikat a fejikhez!
Álom: Egyszer író legyek...
Szerencseszám: 13
Szeretne találkozni: Olvasóimmal
Háziállatok: csak volt...

Ezt a díjat Nikuska94-től kaptam. Nagyon köszönöm!

Hírek!!!

Sziasztok!!!

Sajnálattal látom, hogy nem írtok komit. (tisztelet a kivételnek) Több mint 36 rendszeres olvasó van és azon kívül minimum 6 névtelen. A 15. fejihez csak 8 komit írtatok. Ha nem tetszik a töri akkor is írjatok, legalább tudom, hogy min kéne még javítanom. Szóval, ha 4 óráig összegyűlik 10-15 komi akkor lesz friss, de csak rövid. De viszont ha 20 komi gyűlik össze hosszú feji lesz. És ha esetleg nem jön össze 10 komi sem, akkor nem lesz friss. Nem szeretnék szemét lenni, és komi limitet bevezetni, de ha nem írtok , ez lesz.
Puszi: Ella

2010. március 18., csütörtök

Álarc mögé rejtett szerelem - Prológus

Sziasztok! Hát itt van a legújabb fanfic ötletem!! Nem igazán derül ki belőle sok minden, de direkt írtam ennyire titokzatosra!!! Ha elolvastátok léccíí írjatok, hogy milyen és hogy folytassam-e!!?? És bétát keresnék ennek a törimnek is az átnézésére, javítására!!! Minden jelentkezőt szívesen várok!! Ide írjatok: csacsiangyal3@freemail.hu


Álarc mögé rejtett szerelem - Prológus

Egy lány sétál az erdőben az édesanyjával...A fák mögül egy halk morgás hallatszódik...Egy vámpír jön elő...Ráveti magát a nőre, és szép lassan inni kezdi a vérét...A lány nem tudja, mitévő legyen...Rátámad a vámpír...Valaki leszedi róla...És ezzel megkezdődik az átváltozása...Mikor felébred, egy vörös szempárt pillant meg...
A vámpírok közül is a legszebb lesz. Egy fiú sem, tudja felolvasztani a szívét. De egyszer csak jön valaki, akinek mégis sikerül.

Vajon ki a tulajdonosa a vörös szempárnak? Ki mentette meg Bellát? Ki lehet az a fiú, akinek sikerült felolvasztania szívét? Mennyi mindennel kell megküzdeniük, hogy egymáséi lehessenek?

2010. március 17., szerda

Valentin napi meglepi!!!!

Sziasztok!!! Úgy döntöttem hogy a novellámat ide is kirakom, hátha többen elolvassák!! Örülnék ha legalább egy pár szavas komival megdobnátok vagy ha írnátok a chat-be!!!!!! Puszy: Ella

Valentin napi meglepi

Bella szemszöge:

Már 7 éve, hogy Edward átváltoztatott és boldogan élünk a kislányunkkal együtt. Az egész házat boldogság járja át. Kiderült, hogy Nessie félvér. Bár még csak 7 éve, hogy megszületett, de úgy néz ki akár egy 17 éves. Jacobbal nagyon boldogok és mi is örülünk a boldogságuknak. Bár Jacobnak és Rosalienak nem éppen a legjobb a kapcsolatuk, de megpróbálják ki bírni egymást. Mióta átváltoztam mindenkivel jóban vagyok a családban, még Rose-sal is.

Egyik nap éppen a mi kis házunkban voltunk Edwarddal, ahol nem zavarhatott minket senki. Nagyon boldog voltam, örültem, hogy megadatott nekem egy a szerető család, egy csodás férj és egy angyali gyermek. Ajkát lágyan az enyémre nyomta és végig simított az arcomon. Én beleremegtem az érintésébe. Még mindig, ilyen hatással van rám és szerintem nem is fog elmúlni. Fejemet felemeltem mellkasáról és mélyen a szemébe néztem. Szerelmet, boldogságot és megelégedettséget tudtam ki olvasni a szemeiből.

- Szeretlek, az örökké valóságig. – suttogtam lágyan, annyi szerelemmel a hangomban amennyivel csak tudtam.
- Én is. Mindörökké. –lehelte finoman, majd megcsókolt. Nem a vad vágy vezérelt minket, hanem csak együtt akartunk lenni.
...

Nem is tudom, hogy hány napja fekszünk a házunkban. Ennyire boldognak, csak az esküvőnkön éreztem magamat. Akár örökre így maradnék, a szerelmem karjaiban. Edward mellett még az időérzékemet is elvesztettem. Egyszer csak Alice lépteit lettem figyelmes. Berontott hozzánk, mint egy megbőszült bika és arcáról le tudtuk olvasni, hogy nagyon dühös. Ennyit arról, hogy itt nem zavar minket senki.

- Mit képzeltek ti? Eltűntök hetekre, mi meg aggódunk miattatok. – kiabálta szemrehányóan.
- Mi csak? Tudod mit nincs ki fogásunk, csak együtt akartunk lenni. Kiengesztelhetlek valahogy? – kérdeztem. Gondolkodott, majd eszébe jutott valami. Éreztem, hogy Alice lesz a vesztem.
- Igen. El kell jönnöd, vásárolni velünk. Mind a négyen megyünk. – Jaj nee!!! Miért kellett nekem ilyet mondanom? Tiszta hülye vagyok. De ha megígértem, akkor betartom a szavam.
- Jó rendben, de csak, olyat veszek meg, ami nekem is tetszik. – gondolkodott, de rábólintott.
- Rendben. – Láttam a szemében, hogy úgysem adja fel, olyan ruhát fog rám adni, ami neki tetszik.

Alice elment, majd felöltöztem, de mikor indulni szerettem volna Edward visszarántott és olyan szenvedélyen, ahogy csak tudott megcsókolt. Már majdnem ott tartottunk, hogy a ruhák is lekerülnének rólam, de megálljt parancsoltam magamnak, így sikerült tőle elszakadnom.

- Edward muszáj mennem. Este bepótoljuk – mosolyogtam rá és ő is visszamosolygott cinkosul, majd még egyszer megcsókoltam.

Kimásztam öleléséből és futni kezdtem a ház felé. Mikor beértem Emmett nevetését hallottam és beszólását.

- A kis bárányka haza talált és épségben megmenekült csúnya oroszlántól? – gúnyolódott Emmett. Mindenki próbálta visszatartani a nevetést, de nem sikerült Jasperből is kitört a röhögés.
- Emmett ki mondta, hogy a bárány elmenekült? – vágtam vissza és ezen is csak nevettek, de már én is.
- Mikor indulunk? – kérdezte Rose.
- Bellának fel kéne vennie valami ruhát és utána indulhatunk. Gyere! – rángatott maga után. Rám adott egy halványkék tunikát egy harisnyával és egy magas sarkú cipőt. Úgy döntöttem nem vitatkozok vele, mert a végén úgy is ő nyert volna. Lesétáltunk a lépcsőn és szerelmemet pillantottam meg.
- Hiányozni fogsz.
- Te is nekem. Amilyen hamar csak tudok, jövök. – majd érzékien megcsókoltam. Emmett megint megjegyzéseket tett ránk pl. „Nem volt elég az a 2 hónap, amíg bezárkóztatok?”. Ott hagytam kedvesemet és lementünk a garázsba.

Alice kocsijával mentünk (ami egy sárga Porsche volt). Alice imádta a kocsiját. Edward nekem is vett egy Mercedest, amit később meg is szerettem. Pár perc alatt ott is voltunk a plázánál. A lányok egyből berohantak én meg mentem utánuk. Miután végig jártuk szinte az összes boltot, Alice talált még egyet, amiben nem voltunk. Én már nem bírtam tovább így hát megmondtam nekik, hogy beülök egy kávézóba. Esme is velem tartott.


Edward szemszöge:

Bella ott hagyott és legszívesebben utána rohantam volna, és örökre magamhoz láncoltam volna, de úgy sem lett volna értelme. Így hát felöltöztem és én is elindultam a ház felé. A háztól 1 km-re már hallottam a többiek gondolatát:

- A kis bárányka haza talált és épségben megmenekült csúnya oroszlántól?
- Emmett ki mondta, hogy a bárány elmenekült? – vágta vissza kedvesem és ezen már nekem is kuncognom kellett.

Mire oda értem kedvesem már Alice-el a szobánkban a ruháját cserélte le. Nem is értem hisz neki minden jól áll. Igaz, hogy összes vámpír szép, de ő még közülünk is kitűnt. Nem is tudom már hányszor volt rá példa, hogy fiúk megpróbáltak nála bevágódni, de ő szépen lerázta őket vagy én mentem oda és csókoltam meg szenvedélyesen, ezzel jelezve, hogy hozzám tartozik. Elmélkedésemből a feleségem gyönyörű látványa „ébresztett fel”. Egy halványkék hosszú póló, harisnya és egy magas sarkú volt rajta. Elindult lefelé a lépcsőn és én is felé. Aggódtam, hogy esetleg leesik, azokban a magas sarkúkban. Tiszta életveszély, olyan cipőkben járni. Miután leérte kimondtam a leg nyilván valóbbat:

- Hiányozni fogsz.
- Te is nekem. Amilyen hamar csak tudok, jövök. – mondta és érzékien megcsókolt. Még hallottam Emmett megjegyzéseit, de aztán teljesen elfedett az a bizonyos rózsaszín köd. Kedvesem elhúzódott tőlem és indultak is. Szomorú voltam, hogy itt hagyott, de Alice-t nem lehet meg állítani. De Bella szavaival élve „Este bepótoljuk”.
Miután elmentek a többiek közösen valami terven kezdtek dolgozni. Nem értettem, hogy mi folyik itt, de meghallottam Emmett mocskos gondolatait, amint épp azt tervezi, hogy fogja a Valentin napi estéjét eltölteni feleségével. Álljunk csak meg! Valentin nap! Hogy felejthettem el!! Én hülye. Ki kell találnom valamit.

- Ki találtatok már valamit? – kérdeztem.
- Mi van mégsem veszett el teljesen az időérzéked?
- Hát...most ez nem számít, de ki kell találnom valamit. Ki jön el velem egy ékszerboltba?
- Hát szerintem ez nem kérdés. Mindannyian megyünk. – jelentette ki Jasper.
- A Volvómmal menjünk.
- Jó.

Úgy vezettem, mint egy őrült,, így 10 perc alatt már Seattle-be voltunk. Bementünk egy ékszerboltba. Mikor beléptünk az eladónak volt pár gondolata rólunk, ami eléggé zavart.

- Jó napot kisasszony! – köszöntünk illedelmesen.
- Jó napot!
- A feleségeinknek szeretnénk valami ajándékot venni. – mondtam és erre ezt gondolta:
Ilyen fiatalok és házasok? Olyan jóképűek.
- És mit szeretnének adni nekik? Esetleg gyűrűt, nyakláncot?
- Megnéznénk mindent. – Láttam rajta, hogy meglepődött, de elővette az összes ékszert.
- Tessék.
- Köszönjük.

Hosszas keresés után akadtam rá a megfelelő ajándékra. Egy gyűrűre, ami lila swarowski gyémántokkal volt kirakva. A többiek is megtalálták a megfelelő ajándékot.

- Ezek lesznek. – szólt Jasper az eladónak.
- Ez mind?
- Igen.

Becsomagolta a kiválasztott ékszereket. Odaadtuk a pénzt, ami jó vall több volt a fizetendőnél.

- Uraim ez sokkal több.
- Tegye el borravalónak.
- Nem fogadhatom el. Ez nagyon sok.
- Fogadja el. Nem hiszem, hogy gyakran megfordulnak itt emberek, akik ennyit fizetnének.

Már kint voltunk és még hallottunk valami „Köszönöm” félét. A hazafelé megálltunk egy virágboltnál és vettem egy tucat vörös rózsát.
...

Hazatértünk után elmentem a rétünkre. Az egészet rózsákkal szórtam tele és gyertyákkal vetem körbe. Büszke voltam magamra, hogy ilyen jól sikerült. Miután végeztem vissza mentem a Cullen házba. Futás közben azon gondolkodtam vajon mit fog szólni hozzá Bella.
A többiek is előkészítették a terepet, így már csak a lányokra kellett várnunk.

Bella szemszöge:

Már 5 órája csak vásárolunk. Alice mindenféle ruhákat felpróbáltat velem. Ha eddig nem vásároltunk még 30 szatyor ruhát, akkor egyet se. Alice most egy, olyan boltba húzott be, amit a leginkább nem kedveltem. A fehérnemű üzletbe. Belerakott a kosaramba vagy 10 csipkés szettet. Nem értem, hogy minek ilyen drága fehérnemű, hiszen az éjszaka úgyis cafatokban végzi. Itt megengedtem magamnak egy halk kuncogást.

- Min nevetsz? – kérdezte imádni való barátnőm.
- Csak nem értem minek, ilyen drága fehérnemű, hogyha úgy is cafatokban végzi.
- Bella. A fehérnemű a nők legfontosabb fegyvere a férfiakkal szemben.
- És mikor megyünk már? – kezdtem türelmetlenkedni.
- Nem hiszem el, hogy ennyire utálsz vásárolni. De nem sokára indulunk.

Még 5 boltba bementünk és utána indultunk haza. Alice nagyon izgatottnak tűnt, de nem értettem miért. Pár perc alatt haza is értünk. Edward már messziről halotta, hogy jövünk így hát szólt a többieknek és mikor megérkeztünk már mindannyian kint vártak ránk. Edwardhoz rohantam és megcsókoltam.

- Menjetek szobára? – mondta Emmett.
- Tudod mit Emmett igazad van. – vágta vissza kedvesem.

Felkapott ölébe és futni kezdett ki a házból. Arra gondoltam biztos a házunkhoz megyünk, de nem. A rétünkhöz mentünk. Lerakott a szélén és mikor kiléptem megláttam a gyertyákat és a rózsákat. Ennél szebbet még nem láttam. Megfordultam és adtam neki egy csókot, majd húzni kezdtem, a közepe felé. Mikor már a rét közepén álltunk letérdelt előttem és egy kicsi dobozt szedett elő a zsebéből.

- Hozzám jössz újból feleségül? – kérdezte. Egy gyönyörű szép gyűrűt húzott az ujjamra. Lila swarowski kristályokból volt kirakva.
- Igen. – lelkendeztem és megcsókoltam. Elemi erővel tört rám a vágy, hogy megérintsem, csókoljam és érezzem. Vadabbul kezdtünk csókolózni. Meg nem álltunk addig, amíg minden ruha le nem került rólunk. Nagyon boldog voltam, a fellegekben jártam. Minden egyes csókja érintése, nem bírtam betelni vele.

- Szeretlek. – suttogtam ezzel megszakítva csókunkat.
- Én is. Örökre.


THE END

2010. március 16., kedd

A megfosztott bárány 15. fejezet

Itt a friss!! Remélem nem nyírtok ki!!!!!!!!! Bocsi, hogy eddig tartott, de egy nagyon elvetemült ötletem támadt amit a végén olvashattok!!!!! Léccíí komikat!!! És mostanában ritkábban lesz friss, mivel meg kell írnom egy novellát és lesz egy meglepim is nektek!! Puszi: Ella
Ui: És remélem a kép is tetszeni fog, amit találtam a fejihez!!




Helly szemszöge:

Bellára vártunk a nappaliban, hogy végre elinduljunk vásárolni. Alicenek egyszer csak látomása támadt. Üveges szemmel meredt a semmibe, majd az ürességnek a helyét a düh vette át.

-         Mi történt? – kérdeztük egyszerre.
-         Bella megszökött, így hát lőttek a vásárlásnak. – ledöbbentem. Honnan tudhatná Alice, hogy Elit valójában Bellának hívják??
-         Hogy mondtad Alice? – kérdezte Serena.
-         Tudjátok mit, akartunk már beszélni veletek erről. Mi ismerjük Elit. Az ő neve Bella és nem Elina. De ő miért nem emlékszik ránk? Hogyan változott át? És miért hiszi azt, hogy ő Elina? – zúdította ránk kérdéseit Esme. Teljesen lefagytam és nem tudtam most mit csináljak. Megbízhatunk bennük annyira, hogy elmondjunk nekik mindent? Carliset régóta ismerem és nagyon megbízható. A családjával, ahogy eddig összebarátkoztunk mindenki nagyon rendes. Talán elmondhatunk nekik mindent, döntöttem el magamban és válaszolni is kezdtem Esme kérdéseire.

-         Igazatok van ő nem Elina, hanem Bella. Pár évvel ezelőtt Piedmontban éltünk. Éppen vadásztunk, amikor egy lány sikítására lettünk figyelmesek. Hangforráshoz futottunk és egy vámpírt pillantottunk meg egy védtelen lányt kínozva. - mindenki csöndben figyelte mondókámat, mindenki szeméből csak úgy sütött a kíváncsiság - Egyből rávetettük magunkat a vámpírra. Széttéptük és testrészeit elégettük. De a vámpír nem egy átlagos vérszívó volt. Egy Volturi. – erre mindenki lefagyott, én magam is visszagondolva a történtekre megborzongok. Ahogy magam előtt látom Elit, ahogy az a vámpír, majd kettéroppanta törékeny testét, szorítja és mohón szívja a vérét. Elfog az undor és a gyűlölet. Amiért egy végtelen törékeny lelket képesek bántani, ezek az „állatok”.
-         Ezután a lányt Daren az ölébe vette és elvittük a Piedmonti házunkba. Már túl késő volt. A vámpír megharapta már. Szétterjedt a testében a méreg, ezért nem tudtuk megmenteni. A harmadik, nap után felébredt, de már az első pillanatban tudtam, hogy nagyon különleges. A kezdetektől fogva borostyán színű szemei voltak. Megkérdeztük, hogy emlékszik-e valamire. Nem tudott semmit a múltjáról, viszont Daren ez alatt a három nap alatt megtudta, hogy ki ő valójában. Az volt a feltételezésünk, hogy egy Volturi nem támad csak úgy rá egy emberre, hanem valamiféle küldetést teljesíthet. - mindenki szemében láttam, hogy megértették. Carlise és Esme szemében mérhetetlenül nagy hálát is láttam. Amit nem tudtam mire vélni.
-          Úgy döntöttünk, hogy befogadjuk őt a családunkba és nem mesélünk neki a múltjáról, nehogy valami baja essen. Elmeséltük neki, hogy mi vámpírok vagyunk, és állati vérrel táplálkozunk. Meséltünk neki a másik lehetőségről is, de ő a „vega” életmódot választotta. Emlékszem még mit mondott: - újra átéltem a pillanatot - „Jó. Ez nekem is megfelelő lesz. Nem szeretném, hogy akár egy ember is miattam veszítse el a családját, szeretteit.” Mindannyian ledöbbentünk, milyen nagy önuralma van. Ráadásul undorodik az emberi vértől. – láttam Carlise ezen a kijelentésemen nagyon gondolkozik, de folytattam.
-          Másfél éve ide költöztünk Wellingtonba és azért utazgatott a nyári szünetben, hogy megismerje önmagát és hátha talál valamit a múltjáról. – mindenki síri csöndben hallgatta végig a húgom történetét. De egy valamit nem értettem, honnan ismerik Elit, vagyis Bellát?
-         Ti honnan ismeritek Elit? – kérdeztem. Pár percig gondolkoztak, hogy hol is kezdjék és végül Carlise vetette bele magát a mesélést.

-         Pár éve Forksba költöztünk és Alice megjósolta, hogy Edward életébe egy hatalmas fordulat következik be. És hát így is történt. Edward találkozott Bellával és nagyon mély érzések kötötték hozzá. Egymásba szerettek. – hát akkor Eli vagyis Bella lenne az a lány, aki miatt Edward teljesen maga alatt van, a „halott szerelme”.
-          Elvittük magunkkal Bellát baseballozni. Három vámpír éppen arra járt és észrevett minket. Nem volt időnk elmenekíteni. Az egyikőjük James megérezte a szagát, de a másik két vámpír lefogta. James nyomkövető volt és üldözte Bellát. Phoenixbe vitte Alice és Jasper, de a reptérről megszökött és egyenesen James csapdájába sétált. – hogy egy ember szembe szálljon egy vámpírral, ez őrültség, de Elit ismerve teljes mértékben el tudom hinni Carlise szavait. - Edward későn érkezett és James megharapta Bellát. Míg én Alice és Edward próbáltunk megoldást találni, addig a többiek végeztek Jamessel. Edward kiszívta a mérget Bella testéből és így megmentette őt az átváltozástól. – Carlise teljesen elmerült emlékiben és úgy mesélte a történteket. Láttam a családom többi tagjai is figyelmesen hallgatták és hitetlenkedve néztek rá.
-         Több héten keresztül kómában volt és több csontja is eltörött. Miután kiengedték még egy jó ideig hordania kellett a lábán lévő gipszet. Egy nap alkalmával azonban minden széthullott. – a mindig nyugodt és kiegyensúlyozott arcon, most a szomorúság és a fájdalom ütközött ki, de folyatatta a történteket.
-          Ez a nap szeptember 13-a volt a szülinapja. Alice csodálatos bulit rendezett neki, bár ő nem akarta, hogy felköszöntsék mivel egy évvel öregebb lett Edwardnál. Éppen Edward ajándékát bontotta ki mikor az ujját megvágta a papír szélével. – hanga is egyre szomorúbbá és meggyötörtebbé vált - Jasper nem olyan régóta gyakorolta a vegetáriánus életmódot. Rá akart támadni Bellára, de Edward hátra lökte őt és lefogta Jaspert. – mindenki szemében láttam, a fájdalmat, de Jaspernek az arcára is kiült a fájdalom, hogy rátámadt a testvére szerelmére. Jasper tanulmányozásából Carlise szavai térítettek vissza.
-         Bella neki esett az asztalon álló vázáknak és széttörtek. Még jobban felsértették a kezét. A többiek kivitték és én elláttam addig a sebét. Edward pont ettől félt, hogy bekövetkezik, azaz alkalom, amikor egyikünk rátámad. Úgy döntött, hogy elhagyja Bellát, hogy megvédhesse saját magától. Bellának azt hazudta, hogy már nem szereti és megígérte neki, hogy soha többet nem fog hallani róla. Még mi sem köszönhettünk el tőle. Elköltöztünk, de az egész házban csak bánat játszott. Edward felhagyott a gondolatolvasással is. Bezárkózott a szobájába. Alice látta, hogy Bella autóbalesetet szenved. Már nem tudtuk az életét megmenteni. Elmesélte nekünk, hogy mi történt és úgy döntöttünk az lesz a legjobb, ha Edward elől eltitkoljuk. Egy nap Esme már nem tudta eldugni előle a gondolatait. Értesült Bella haláláról és még nagyobb letargiába süllyedt.

Ahogy hallgattam történetüket, ha tudtam volna elsírtam volna magamat. Milyen szomorú, hogy nem lehettek együtt. Annyi mindenen mentek keresztül. Edward annyira szereti, hogy képes volt elhagyni csak azért, hogy megvédje saját magától és a családjától. Még nem találkoztam senkivel, aki ilyen mélyen képes szeretni főleg egy embert. És képes a saját boldogságát feláldozni, hogy a másik egy normális és boldog életet élhessen. Ahol nem fenyegeti semmi veszély.
Bella szemszöge:

Csöndbe burkolózva hallgattam a szerelméről való történetét. Nagyon szereti azt a lányt. Semmi esélyem nincs nála. Hogy is gondolhattad azt Elina, hogy tetszel neki? Hisz ő maga a megtestesült szépség. Én meg teljesen átlagos és hétköznapi vagyok hozzá képest. Nincs bennem semmi különleges vagy vonzó. Bármely ember is szebb nálam. De viszont ő...Úgy néz ki, mint egy görög isten.

Lassan alkonyodni kezdett. Ez volt a kedvenc napszakom. Valami véget ér, de valami új kezdődik. Elindultunk hazafelé. Próbáltam tisztes távolságot tartani tőle, nehogy megint egymáson végezzük. Bár én nem bánnám, de ő nem szeret.

Egyre közelebb értünk a házhoz és kezdtem félni. Mit fog csinálni velem Alice és Serena?? Az biztos, hogy nem lesz jó a számomra. Beléptünk az ajtón és a többiek a nappaliban ültek. Serenán és Alicen látszott, hogy ölni tudnának, szemeik szikrákat szórtak. Miért kellett nekem meglógnom?

-         Ti meg hol jártatok? Csak nem sárcsatát rendeztetek? Nekem miért nem szóltatok?  - kérdezte Emmett kaján vigyorral.

Csak ekkor vettem észre, hogy ruháink cafatokban vannak és tiszta sár mindenünk.

-         Ti meg hogy néztek ki? Edward így nem léphetsz be a házba! Majd ha megfürödtél esetleg. – mondta szemrehányóan Alice. Elindultam felfele a szobámba, hogy lefürödjek.

Edward szemszöge:

Egyre közelebb értünk a házhoz és éreztem, hogy Bella egyre nyugtalanabb. Megérkeztünk és mindenki a nappaliban volt.

-         Ti meg hol jártatok? Csak nem sárcsatát rendeztetek? Nekem miért nem szóltatok? – Emmet nem tudta magát visszafogni és a gondolataiban is egyre perverzebb dolgok fogalmazódtak meg a külsőnkkel kapcsolatban.
-         Ti meg hogy néztek ki? Edward így nem léphetsz be a házba! Majd ha megfürödtél esetleg. – mondta szemrehányóan Alice.
Bella elindult a szobájába. Már is éreztem a hiányát. Én is ezt tettem volna, ha nem lennék kitiltva a házból.

-         És akkor hogyan fürödjek meg, ha kitiltottatok a házból? – kérdeztem.
-         Tudod, Edward kint a ház mellett van egy kis tó, és a kertben van egy slag is, amit nem csak locsolásra lehet használni. Ha akarod, segítünk lefürödni? Igaz Emmett? – mondta Daren. Mindenki dőlt a röhögéstől.
-         Gyere! Nálunk lefürödhetsz. – mondta Serena és elrejtette előlem gondolatait. Nem értettem mi történik, de már nagyon szükségem volt arra a fürdésre. Így hát vele mentem. Felkísért az emeletre, ahol Bella szobája is található. Keresett nekem egy törölközőt és egy ajtó felé kezdett terelni. Mikor beléptem Bellát pillantottam meg a zuhanyzóban. Meztelenül...

2010. március 11., csütörtök

A megfosztott bárány 14. fejezet

Itt a friss!!!! Szerintem elég hosszúra sikeredett!!!!!!! Bocsi a késésért, de szegény Lettina nagyon szarul volt, és csoda, hogy így is megcsinálta!!!! Komikat!!!!! Puszi: Ella

Elina/Bella szemszöge:

Már egy ideje futottam, amikor beleütköztem valakibe. Edward volt az.

- Bocsánat. Nem figyeltem. – mondta azon a bársonyos hangján, amitől elkábultam.
- Semmi baj. Én sem figyeltem oda.
- Be...Eli kérdezhetnék valamit?
- Per... – nem tudtam befejezni mondatomat, mert látomásom támadt...

Edward épp haza ér mikor Serena és Alice kilép a házból.
- Edward nem láttad Eli-t?
- De Alice az erdőben összefutottunk pár perce. - válaszolt Edward, mire Serenáék mérgesen elindulnak utánam.
Ezt nem lehet igaz. Nem hagyhatom Edwardot visszamenni.

- Edward?
- Igen.
- Nincs kedved vadászni és beszélgethetnénk is.
- Jó. De még nem válaszoltál a kérdésemre?
- Először vadászunk. Utána válaszolok a kérdéseidre, de csak akkor, ha te is az enyéimre.
- Rendben.
Mindketten futásnak eredtünk. Edward tényleg nagyon gyors. Ahogy futottunk meg éreztem egy hegyi oroszlán illatát, egyből rákapcsoltam. Ő is megérezhette az állatott, mert követett. Azt már nem. Nem hagyom, hogy elszedje a vacsorám. Amilyen gyorsan csak tudtam szeltem keresztül az erdőt a prédám illata után. Amikor megláttam a zsákmányomat gondolkodás nélkül vetettem rá magam. De egyszer csak ahelyett, hogy az állatba mélyeztethettem volna a fogaimat, valaminek vagy valakinek neki csapódtam. Éreztem, hogy egy erős kar fonódik a derekam köré és szorít magához. Edward karjai tartanak bilincsben és az egész testével hozzám simul. Nagy lendületnek köszönhetően több métert gurultunk mire megálltunk. Ő rajtam feküdt. Leírhatatlan érzés kerített hatalmába, nem akartam, hogy elengedjen vagy, hogy egy milliméterrel távolabb legyen tőlem. Ha lehetséges volna, még jobban hozzá bújnék. Érezni akarom minden egyes porcikámmal, hogy a közelemben van. Ha tehetném így maradnék örökre, csak ő legyen velem. Elina ezt most azonnal hagyd abba! Dorgáltam meg magam. Ő olyan tökéletes és biztosan van valakije, aki sokkalta szebb nálad. Igaz nálam mindenki szebb. Én nem vagyok egy olyan szépség, mint Rosalie. De azok a szemek, ahogy engem néznek teli vággyal és mérhetetlenül nagy szerelemmel. Teljesen elkápráztatnak. Mi???!!! Nem, az nem lehet, csak képzelődsz Elina! Ő nem néz úgy rád! De kitudja, már mióta vagyunk így, mintha az idő megállt volna. Mindketten mozdulatlanul feküdtünk. Nem úgy néz ki, mintha meg akarna mozdulni, ahogy én sem akarok. Nem akarom, hogy vége legyen ennek a pillanatnak. Ebből az idilli pillanatból szomjúságom fellángolása térített vissza a jelenbe. Sikerült elszakítanom szemeimet Edwardétól, hogy felmérjem mekkora kárt okoztunk. Hát igen...”pár” fa kidőlt. Ő is észhez tért és felállt és engem is magával húzott.
- Szerintem vadásznunk kéne. – mondtam a nyílván valót.
- Igen. – ezzel futásnak eredt és rám villantotta féloldalas mosolyát. Teljesen elkábultam tőle és majdnem összerogytam. Én is elindultam, hogy elejtsek néhány állatot. Hamar végeztem így hát Edward keresésére indultam. 1 perc alatt meg is találtam (Edwardot). Nem volt nehéz, hiszen az illatát bármikor felismerném. Ő még nem végzett, így hát megálltam egy fánál és vártam, hogy kész legyen. Közben arcának vonásait, izmos testét bámultam. Tisztára, mint egy görög isten. Hogy lehet az, hogy Edward ennyire felkeltette az érdeklődésemet? Eddig egy fiú sem érdekelt, mindegyiket elutasítottam. Erre jön ő és ilyen érzéseket vált ki belőlem. Hoppá. Bele se gondoltam még, hogy Jasper mindent tud. Hogy mit érzek Edward iránt, bár mondjuk, még én magam sem tudom pontosan. Csak most vettem észre, hogy Edward végzett és ő is engem néz.

- Most már kérdezhetek? – kérdezte kíváncsian.
- Várj még. Szeretnék neked valamit mutatni. – Elindultam a rétem felé, ahol utoljára távozásom előtt jártam. Nem tudom mi vezérelt, hogy megmutassam Edwardnak az én titkos helyemet. Mikor odaértünk a rét széléhez megszólaltam.
- Ez az én rétem. Ideköltözésünkkor találtam még rá. Ide jövök, ha gondolkodni szeretnék.
- Nekem is ez a kedvenc helyem. Az első vadászatom alkalmával találtam rá. Teljesen elbűvölt.

Edward szemszöge:

Futottunk az erdőben. Bella, majd nem olyan gyors, mint én. Megéreztem egy hegyi oroszlán illatát. Az agyamat elködösítette a vörös köd és még gyorsabban haladtam a fák között a zsákmányom után. Nem kellet sok mikor már csak pár méter választott el a zsákmányomtól. Gondolkodás nélkül vetettem rá magam, de valakivel összeütköztem. Bella volt az. Karjaimat köré fontam és szorosan magamhoz vontam. Nem akartam, hogy bármi baja essék, bár ez úgy sem fordulhat elő, hiszen már ő is vámpír. Több métert gurultunk egymás ölében, mikor végre megálltunk. Én kerültem felülre, de nem bírtam megmozdulni és nem is szerettem volna. Néztem gyönyörű szemeit, arcvonásait. Újra éreztem azt elbűvölő illatát, ami a saját magam számára kevert édes heroinom. Mélyet szippantottam a levegőből és élveztem, ahogy illata mélyen beáramlik a tüdőmbe. Gyönyörűen néz ki, de már emberként is gyönyörű volt. Azok a csoki barna szemek, amik mindig magával ragadtam. Már soha többé nem láthatom. De a mostani szemei, azokban a topáz szemekben is teljesen elveszek. Ő is engem figyelt. Nem tudom mióta feküdhettünk így egymáson, de azt akartam, hogy ez a pillanat örökké így maradjon. Tudom, hogy nem emlékszik rám. Ha visszanyeri, az emlékezetét nem sok esélyem van rá, hogy megbocsásson nekem. Mindent el fogok követni, hogy újra bízzon bennem. Nem engedem, hogy bárki bántsa, megvédem bármitől.
Bella elfordította a fejét, és én is észhez tértem végre. El kell engednem, pedig nem akarom. Felálltam és őt is magammal húztam.
- Szerintem vadásznunk kéne.
- Igen. – mondtam zavaromba. Nem bírtam ki hogy rá ne mosolyogjak a féloldalas mosolyommal, amitől a szíve, mindig 2x gyorsabban vert. Futásnak eredtem. Láttam, hogy kellet neki pár pillanat mire felfogta mi történt és ő is követte a példámat. Nem kellet sokáig keresgetnem, mire megéreztem egy szarvas illatát. Szomjúságomat nem igazán csillapította, így új zsákmány után néztem. Mire végeztem a vadászattal, már Bella is végzett. Egy fa tövében figyelte tevékenységemet. Nem tudom mióta állhatott ott. Észre sem vettem mikor jött ide, teljesen a vadászatra figyeltem. Bele néztem a szemeiben és megint magával ragattak. Ideje lenne feltenni a kérdéseimet.

- Most már kérdezhetek? – kérdeztem kíváncsian.
- Várj még. Szeretnék neked valamit mutatni. – mondta és én szó nélkül követtem.
- Ez az én rétem. Ideköltözésünkkor találtam még rá. Ide jövök, ha gondolkodni szeretnék.
- Nekem is ez a kedvenc helyem. Az első vadászatom alkalmával találtam rá. Teljesen elbűvölt.

A rét közepére sétáltunk és leültünk. Annyi mindent kérdeznék, de azt sem tudom, hol kezdjem.
- Mesélnél magadról?
- Mit szeretnél tudni?
- Mindent. Mindenre kíváncsi vagyok. Mióta vagy vámpír? Ki változtatott át? – láttam, rajta hogy ezek a kérdések eléggé felzaklatták – Azt mondasz el magadról, amit meg akarsz osztani velem.
- Hát jó valójában nem igazán tudok mit mesélni a múltamról. Egy évvel ezelőtt Amerikában éltünk a testvéreimmel. Egyik nap 5 nomád vámpír támadott meg minket. A harc során egyszer csak összeestem és 1 hónap kóma után tértem magamhoz. Még a saját nevemre sem emlékeztem. Az egyik vámpírnak, elég különös képessége volt. Sikerült neki valahogy áthatolni az elmém körül lévő pajzsomon és a képességével Daren szerint „megbénította az agyamat”. Mindent, amit tudok magamról azt a testvéreim mesélték.
- Érdekes. De mesélnél még magadról? – kértem.
- Egyezzünk meg. Ha te is válaszolsz a kérdéseimre, akkor én is válaszolok rájuk?
- Jó, megegyeztünk. –mondtam mosolyogva. – Mit szeretnél tudni először?
- Hogyan lettél vámpír?
- 1918-ban spanyolnáthában haldokoltam, a szüleim már (még) előttem meghaltak. Carlise volt az orvosom és ő változtatott át. Ezzel mentett meg a haláltól.
- Hű, ha. Az már jó rég volt. – mondta mosolyogva – Nem hittem, hogy ennyire vén vagy. A korodhoz képes viszont jól tartod magad. – ezt már nevetve mondta. Én meg mind egy megsértett kisgyerek fordultam el tőle. A képem láttán már a hasát fogta a nevetéstől. Egy gonosz terv fogalmazódott meg a fejemben. Hatalmas vigyor terült szét az arcomon. Gondolkodás nélkül pattantam fel és nyúltam kecses teste alá. Jó szorosan tartva karomba indultam meg vele a kis tóhoz, hogy beledobhassam. Olyan gyors voltam, hogy már majd nem elértem a kis tavacskát, mikor észbe kapott. Elkezdett kapálózni a karjaim között. Próbált szabadulni, de nem sikerült neki. Minél jobban fészkelődött, én annál jobban szorítottam.
- Edward azonnal tegyél le! – szólt rám határozottan, miután rájött, hogy nem tud kiszabadulni a karjaim közül.
- Ahogy óhajtja hölgyem. – válaszoltam somolyogva és ahelyett, hogy leraktam volna a földre, bedobtam a vízbe. De azzal nem számoltam, hogy olyan erősen szorította az ingem, hogy én is mentem vele. Nagy csobbanással estünk bele mind ketten. Mikor a felszínre úsztam, Bella mérges arcával találtam magam szemben.
- Ezt még meg keserülöd Edward Cullen! – fenyegetőzött, olyan szép mikor dühös, a szemeiben csak úgy ég a tűz. Gondolataimból az arcomba csapódása nagyobb víz mennyiség térített vissza. Na, jó. Hát, ha játszani akar, akkor játszunk. Bújt elő belőlem a kisördög. A víz alá buktam és óvatosan közelítettem meg prédámat, aki nem más volt, mint Bella. A lábánál fogva húztam magammal a mély be. Megint próbált kiszabadulni, de már rá jöhetett volna, hogy semmi esélye velem szemben. Végül a mi kis játékunk végeztével, a vízfelszínen kötöttünk ki. Szorosan tartva karjaimban ma már másodjára. Ahogy végig néztem testén... A vizes ruhái szépen simultak formás alakjára. A vágy hatalmas erővel söpört végig rajtam. Ő is engem nézett. Nem tudtam elszakadni, megválni testétől, a szemei is rabságba ejtettek. Nem bírtam türtőztetni magam. Újra érezni akartam finom, puha ajkait. Már majdnem megcsókoltuk egymást, amikor Bella kiszabadította magát ölelésemből.
- Bocsánat. Nem tudom mi ütött belém. – mondta sajnálkozva.
- Sem...mi baj. – leheltem akadozva, mert nehezen ment a légzés. – Annyira az én hibám is, mint a tiéd. – mondtam. Sikerült rendes hangomat megütni bár egy kis eltéréssel, de az nem nagyon hallatszódott.
- Én válaszoltam a kérdéseidre, most már te is válaszolnál az enyémekre? – kérdezte Bella.
- Hát még nem válaszoltál az összesre, de igen. Kérdezhetsz. – ezzel megvillantottam mosolyomat.
- Mesélnél arról az ember lányról, aki be beleszerettél? – kérdezte óvatosan. De hiszen ő az a lány, akit valaha is szerettem és szeretni fogok.
- Ha akarod. Egy nap Alice megjósolta, hogy valami hatalmas fordulat következik be az életemben. Mikor Forksba költöztünk első nap megismertem egy lányt. Az illata teljesen elkábított. Olyan volt számomra, mint a drogosnak a legfinomabb fű. Ő volt az én legtisztább heroinom. – csöndbe burkolózva hallgatta minden egyes szavamat. Már kezdett alkonyodni, ezért elindultunk haza. Visszafelé elég távolság tartó volt, de nem értettem az okát.

2010. március 8., hétfő

A megfosztott bárány 13. fejezet

Itt a friss!! Remélem írtok komikat!! És bocsi hogy eddig várattalak titeket, de inkább később egy jó feji, mint hamar egy eléggé összecsapottat!! Komizzatok léccííí!!!! Puszi: Ella

 
Bella ruhája
Bella szemszöge:

Kiválasztották a másnapi ruhám, ami nem éppen volt kedvemre való. Egy mély dekoltázsú kék ruhát, egy tűsarkú cipővel. Nem vitatkoztam velük a ruha ügyében, mert tudtam, nem szükséges úgy is ők nyernének. Reggel felöltöztem, de ezzel még nem voltam kész a lányok megcsinálták a hajamat, és kisminkeltek. Utáltam ezt az egész dolgot, de a kedvükben akartam járni. Hisz 2 hónapon keresztül nem láttuk egymást. Mikor kész lettem, szembe fordítottak a tükörrel és elámultam. Gyönyörű voltam, bár ez nem meglepő, hiszen minden vámpírnak a tulajdonsága a szépség. Miután Alice és Serena is végeztek, lementünk a nappaliba, ahol mindenki már várt minket. A lépcső tetejéről megpillantottam Edwardot, aki éppen engem bámult. Ha ember lettem volna biztos, hogy paradicsom pirosként pompáznék. Mindenki minket nézett. Jasper odament szerelméhez és csak ennyit mondott „Káprázatosan nézel ki” majd megcsókolta.

-         Talán bálra készülünk, hogy így kiöltöztetek? – kérdezte Emmett fülig érő vigyorral.
-         Nem, de miért ne öltözhetnénk ki? Talán megtiltod nekünk? – kérdezte Rosalie férjétől.
-         Nem dehogyis. Én örülnék, ha mindennap így öltöznél. Nagyon vonzó vagy baby. – mondta Emmett és mikor azt mondta, hogy örülne, ha kedvese mindennap így öltözne valamiféle... is volt a hangjában.
-         Indulnotok kellene, nem kéne már az első napon elkésnetek. – aggodalmaskodott Helly és Esme.
-         Akkor menjünk. – mondtam és a garázs felé vettem az irányt.
-         Mi van Edward, te nem jössz? – kérdezte Jazz és én az említett felé néztem, azonban ez hiba volt. Perzselt tekintetével és majdnem felmondták a szolgálatot lábaim is. Erőt vettem magamon és elszakítottam tekintetem az övétől.
-         De... - csak ennyit mondott és követett minket.

Az én és Emmett kocsijával indultunk a suliba. Pechemre Edward Alicel és Jasperrel együtt az én kocsimba került. Ráadásul még mellettem is ült. Vezetés közben féltem levenni szemeim az útról, mert magamon éreztem Edward tekintetét. Amennyire csak tudtam nyomtam a gázpedált, hogy minél előbb a sulinál legyünk. Az idő nagyon lassan telt… vagy csak azért volt ez így, mert siettetni akartam? 5 perc alatt megérkeztünk az iskolához. Amint kiszálltunk a kocsiból minden szempár ránk szegeződött. A lányok a fiúk után, a srácok utánunk csorgatták a nyálukat. Meghallottam az egyik csajt, amint éppen azt ecseteli a barátnőjének, hogy: „Olyan cuki az a srác. – ekkor Edwardra pillantott és bennem egyből felment a pumpa – „Szerintem el is hívom egy randira.” Ekkor közeledni kezdett felénk, és egyből rámászott Edwardra. Egy halk morgást hallattattam, mire mindenki felém kapta a fejét. Elina mit csinálsz? Miért dühít fel, ha egy másik lánnyal látod Edwardot? Ezt azonnal abba kell hagynod!

-         Szia! Az én nevem Vanessa. Nem lenne kedved eljönni este valahova? – kérdezte az a kis...
-         Tudod, jobb dolgom is van, mint hogy egy kis lánnyal töltsem az időt. – ezzel faképnél hagyta és elindult mindegyikünk a saját órájára.

Edwarddal az összes óránk közös volt. Nem mondhatnám, hogy bántam, de úgy éreztem nem szabad túl közel kerülnöm hozzá. Valami megmagyarázhatatlan ok miatt, úgy érzem nem szabad megbíznom benne, mint mikor egy srác faképnél hagyja a csaját, azzal az indokkal, hogy már nem szereti. Hónapokon át csak sír és úgy viselkedik, mint egy zombi. Mikor Edwardra nézek, pillangók röpködnek a gyomromban, de mikor már nagyon közel vagyok hozzá, inkább figyelmeztetnek, hogy kerüljem el messziről, mert megbánthat.

Szünetekben minden csaj rátapad és ilyenkor hirtelen indulatom arra késztet, hogy széttépjem azokat, akik csak egy ujjal is hozzáérnek. De Edward meglepő módon mindegyikőjüket visszautasítja. A nap nagyon lassan telt, már alig vártam, hogy a többiekkel legyünk és ne kettesben. Ha nagyon közel kerültünk volna nem hiszem, hogy tudtam volna magamnak parancsolni. A nap nagyon lassan telt, még sohasem akartam ennyire siettetni az időt. Végre itt volt az ebéd. Nem azért vártam, mert már éhes voltam, hanem azért hogy ne lehessek kettesben Edwarddal. A többiek már egy asztalnál ültek nekünk is helyet foglalva. Valahogy Edward mellé kerültem. Biztos voltam benne, hogy ez a drága nővérem és Alice műve. Már 5 perce ültünk csendben és vártuk, hogy valamelyikünk megszólaljon. Edward egyszer csak megfogta az asztal szélét és kezének nyoma ott maradt. Nem értettem mi történhetett. Kabátját levette és rám terítette.

-         Edward mit csinálsz? – kérdeztem tőle.
-         Az a srác – fejével Nick felé bökött, aki éppen engem bámult, vagyis inkább szemei arcomtól lejjebb révedtek – olyanokat gondolt... Olyanokat gondol, hogy milyen jó volt az a csók, amit a múltkor adott és még sok minden más mocsokságot.
-         Komolyan csókolóztál azzal a sráccal? – kérdezte ledöbbenve Alice.
-         Hát...igazából elkísértem Darent egy buliba, ahol Nick rám szállt és egyszer csak lesmárolt. De aztán ellöktem magamtól és egy hatalmas pofont vágtam le neki. Nem szeretem, vagy ilyesmi, nehogy azt higgyétek. – mentegetőztem. De nem értettem Edward reakcióját sem. Hisz ő nem szeret. Hogy szerethetne engem. Hisz nem vagyok annyira szép.
-         Ezt nem bírom tovább. – Edward egyszer csak felpattant és Nick felé indult. Mielőtt még túl késő lett volna megállítottam és mélyen szemébe néztem. A pillangók újra felébredtek és vadul táncolni kezdtek. Vágyakoztam Edward után.
-         Ne bántsd. Nem érdemli meg, hogy akár csak egy ujjal is hozzá érj. – nyugtatgattam. Pár perc múlva már dühnek nyoma sem látszott rajta.
-         Megmagyaráznád miért gurultál be ennyire? – kérleltem.
-         Hát tudod...a gondolatai elég perverzek voltak. És...Mindegy, de köszönöm, hogy megállítottál mielőtt valami óriási hülyeséget követtem volna el.

A nap többi része nyugalomban telt és már nem zavart annyira Edward közelsége sem. Suli után haza mentünk. Helly és Esme megkérdezték, hogy ment a suli és elmondtuk, hogy mi történt. Felmentem a szobába és Debussyt kezdtem hallgatni. Nem tudom mióta feküdhettem az ágyamban, de egyszer csak zongora hangjára lettem figyelmes. Lelopóztam és Edward ült a zongoránál. Nem vett észre, így hát leültem a lépcsőre és csöndben hallgattam a dallamot, amit játszott. Nagyon ismerős volt, de nem tudtam honnan. A darab a végéhez kezdett érni és én úgy láttam jónak, hogy ideje visszamenni a szobámba mielőtt még észrevenne. Hát a tervem nem jött össze mivel Alice és Serena ugrott a nyakamba.

-         Na, mehetünk vásárolni? – kérdezték egyszerre.
-         Persze, de még felmennék előtte átöltözni.
-         Jó, de siess!

Mikor felértem átöltöztem a rendes ruháim egyikébe, amikor eszembe jutott, hogy miért is nem szökök el? Kiugrottam az ablakon és futni kezdtem. Már egy ideje futottam, amikor beleütköztem valakibe. Edward volt az.

-         Bocsánat. Nem figyeltem. – mondta azon a bársonyos hangján, amitől elkábultam.
-         Semmi baj. Én sem figyeltem oda.
-         Be...Eli kérdezhetnék valamit?
-         Per... – nem tudtam befejezni mondatomat, mert látomásom támadt...


2010. március 6., szombat

A megfosztott bárány 12. fejezet

Itt a friss!!! Köszönöm a komikat!!!! Remélem tetszeni fog!!!!! És léccí komizzatok!!! Puszi: Ella



Bella szemszöge:

Már nagyon hiányoztak a testvéreim és nem bírtam így gondoltam meglepem őket. Amilyen gyorsan csak tudtam siettem haza. Tövig nyomtam az Aston Martin-om gázpedálját és csak úgy száguldoztam. Leparkoltam a kocsit a suli parkolóba, de még ki sem szálltam már is Serena lógott a nyakamban.
- Jaj, de jó hogy itt vagy!!! Nagyon hiányoztál már. – lelkendezett.
- Szia! Azért nem kell megfujtanod hugi. – ekkor lazított szorításán, majd elengedett. 5 vámpírt pillantottam meg a háta mögött. Döbbenten néztek engem, de az okát nem értettem.
- Sziasztok! – üdvözöltem őket. – Én Elina vagyok. Már nagyon sokat hallottam rólatok. - Még mindig nem szólaltak meg. Pár perc után egyikük odajött hozzám és a nyakamba ugrott.
- Szia! Én Alice vagyok. Ők itt a testvéreim Rosalie, Jasper, Emmett és Edward. – belenéztem az Edward nevű fiú szemébe. Ezt nem kellett volna, majdnem elolvadtam. Még senki sem volt rám ilyen hatással és csak ekkor vettem észre, hogy mennyire hasonlít az emlékeimben látott arany szempárhoz.
- Szia! – köszöntek kórusban. – Mi is nagyon sokat hallottunk rólad. Ha nem zavar megkérdezhetnénk, milyen képességed van?
- Persze. Az agyam körül van egy pajzs – láttam erre mindegyük elképedt, de nem értettem, hogy miért – amit ki tudok másokra is terjeszteni és érintés útján át tudom venni mások képességeit. – erre csak még jobban megdöbbentek. És ekkor egyszer csak látomásom volt. A többiek nem értették, hogy mi történik, de úgy látszik Alicenek a képessége a jövőbe látás és ezt már én is tudom használni.

Én veszekedek a szobámban Serenával. Nem akarok velük elmenni, vásárolni. Beleegyezek, hogy elkísérem őket és már a plázában hurcolnak ide-oda.

A látomás véget ért. Mindenki értetlen szemmel nézett ránk és Alice kezdett a mondanivalójába.

- Mikor megöleltem Be... Elinát átvette a képességemet és láttuk, hogy eljön velem és Serenával vásárolni.
- De jó!!! – ugrott a nyakamba Serena.
- Álljunk csak meg én nem mondtam, hogy elmegyek és amúgy is utálok vásárolni.
- Eli de hisz te is láttad. És úgy is eljössz.
- Majd meglátjuk...


Jasper szemszöge:

Mikor megláttuk őt mindegyikünk elképedt. Mindenki úgy hitte, hogy Bella meghalt. De itt van teljes életnagyságban. A tulajdonságai elárulják, pl. utál vásárolni, a pajzs agya körül és mikor rá néz Edwardra. Hát az érzései elárulják. De az a baj, hogy nem emlékszik ránk és nem tudja, hogy kik vagyunk. Persze azt is érzem, hogy is valahol mélyen az Edward iránti szerelme még ott van. Egyszer csak mindenki Alice és Bella felé kapta a fejét. Mindkettőjüknek látomása volt, Bella már is átvette kedvesem képességét. Mikor véget ért a látomás Alice nagyon örült.

- Mikor megöleltem Be... – nem sok hiányzott ahhoz, hogy Alice elszólja magát, de még időben kapcsolt - Elinát átvette a képességemet és láttuk, hogy eljön velem és Serenával vásárolni.
- De jó!!! – ugrott a nyakába Serena is. Éppenséggel csak Bella nem igazán örült ennek.
- Álljunk csak meg én nem mondtam, hogy elmegyek és amúgy is utálok vásárolni.
- Eli, de hisz te is láttad. És úgy is eljössz.
- Majd meglátjuk...
Hárított Bella. Semmi kedve nem volt ehhez az egész cécóhoz, az érzései is teljes erről árulkodnak.

Miután Bella és Serena elment beszélgetni kezdtünk.

- Ő Bella. Igaz kicsit megváltozva, de az érzései és a képessége elárulja. Még mindig ugyan úgy szereti Edwardot, bár ezt ő maga nem tudja.– a mondatomnál felcsillant Edward szeme. Ő úgy gondolta, hogy Bella soha sem fog megbocsájtani neki, amiért ott hagyta. De szereti őt, érzem, csak nem tudja felidézni.
- De mi történhetett? És hogyan lett vámpír?? És miért nem emlékszik semmire? Vagyis feltételezem nem emlékszik mivel még csak fel sem ismert minket. - zúdította ránk a kérdéseit Rosalie.
- Szerintem a kérdésekre csak is Helly-ék adhatnak választ.
- Jaspernek igaza van. Mennyünk és beszéljünk velük. Ki kell deríteni mi történt Bellával. – mondta Edward.
Éreztem, hogy teljesen összezavarodott és meg értem. Élete értelme életben van igaz nem ember, hanem ő is vámpír. Mindannyian azt hittűk, hogy Bella meghalt abban az autóbalesetben. Szerelmem képességében teljes mértékben megbíztunk és nem jártunk utána a dolgoknak. Vissza kellett volna mennünk, hogy kiderítsük, hogy pontosan mi történt. Az lehet, hogy a baleset miatt nem emlékszik, de akkor is ki volt az, aki átváltoztatta és mikor?
Edward vezetési stílusában rekord sebességgel ért haza. Esme és Carlise kint beszélgetett Bellá-ékkal. Ők is meg voltak döbben, de csak úgy sugárzott belőlük a boldogság a halottnak hit lányuk miatt. Még életem során nem éreztem ennyire boldognak magam. Mint akinek vénásan adagolják, de többszörös mennyiségben.

Elina/Bella szemszöge:

Amióta elindultunk Serená-val haza egyfolytában a Cullen-ékről áradozik. Alice és ő nagyon jó barátnők lettek. A szavaiból az is kiderült, hogy ő is olyan energia bomba, mint a húgom és imád vásárolni. Rosalival is nagyon jól kijön, mivel ő is szeret, vásárolni és öltözködni. Daren meg teljes mértékben megtalálta a közös hangot Emmettel, olyan, mint ha kettő lenne belőle. Így mindig van valami, ami miatt jó a hangulat.
- Esme meg nagyon kedves és szeretni való. Helly-vel nagyon jól kijönnek. Ja, azt majd nem elfelejtettem, Esme besegít a boltban és a kertben is neki. Carlise is nagyon kedves és hatalmas önuralommal rendelkezik.
- Látom teljes mértékben oda vagy értük.
- Jaj, majd megérted, ha te is meg ismered őket. – mondta és én csak kuncogni tudtam magamban.
- Oh!!! Edwardról majd nem el is feledkeztem.
- Ő volt az a bronz hajú, aki a kocsinak támaszkodott, igaz? – Serena ezen csak mosolygott.
- Hát látom neked is feltűnt. – ezen én csak forgattam a szemeimet.
- Amúgy, igen. Ő, Edward. Nagyon helyes srác, minden lány a suliban csak úgy olvadozik utána. – nem tudom, mi van velem, de elöntött a féltékenység és a düh hogy senki se olvadozzon tőle.
~Na ne Eli ezt, azonnal hagyd abba, nem is ismered és már is ilyen érzéseket vált ki belőled. ~ Szóltam magamra. Meg is érkeztünk. Amint kiszálltunk, meg láttam Helly-t és amint ő is észrevett felém futott.
- Nagyon, de nagyon hiányoztál már nekünk! – és meleg ölelésében részesített.
- Ti is nekem. Nem bírtam tovább távol tőletek.

Mindent tudni akartak arról az időről, amíg távol voltam. Alice és Serena egy pizsipartyt rendeztek, hogy minden apró részletet megtudjanak, még az olyanokat, amiket nem mondtam volna el a többieknek. Meséltem nekik egy srácról, aki teljesen rám kattant és még be is próbálkozott, de hiába. Később ruhapróbát tartottak. És ez így ment egész este...

New Moon DVDRip EngDub XviD-NeDiVx

Nyelv: angol
Felirat: még nincs amint van azt is fel rakom

 

Képek a filmből:

 

  

LETÖLTÉS:

http://www.ziddu.com/downloadlink/8846706/dxnm.part1.rar
http://www.ziddu.com/downloadlink/8844671/dxnm.part2.rar
http://www.ziddu.com/downloadlink/8844670/dxnm.part3.rar
http://www.ziddu.com/downloadlink/8845680/dxnm.part4.rar
http://www.ziddu.com/downloadlink/8845681/dxnm.part5.rar
http://www.ziddu.com/downloadlink/8846258/dxnm.part6.rar
http://www.ziddu.com/downloadlink/8846257/dxnm.part7.rar
http://www.ziddu.com/downloadlink/8846329/dxnm.part8.rar
 
Jó töltögetést!!!!
Puszi: Ella

2010. március 3., szerda

A megfosztott bárány 11. fejezet

Itt a friss!!! Remélem nem nyírtok ki! Komikat!!!

Edward szemszöge:

Megérkeztünk. Alice megint ki tett magáért a ház gyönyörű lett. De tekintetem egy másik házon akadt meg. Pár méterre volt a miénktől és egy kis tó is tartozott hozzá. A forksi házunkhoz tudtam hasonlítani, de ekkor megint rám tört az a fájdalom, amivel már lassan 1 éve küszködök és soha nem fog elmúlni. Egyszer csak vámpírok szagát éreztem és hárman termettek előttünk.

- Carlise? – kérdezte egyikük. Ő látszott a legidősebbnek. Nem értettem. Honnan ismerhetné ez a vámpír Carliset??? Láttam a szemében a döbbenetet, mikor felismerte a hang tulajdonosát és örömmel üdvözölte.
- Helly? De rég láttalak. Örülök, hogy újra találkoztunk. Ők itt a családom. – mondta büszkén és bemutatott minket - Ő felségem Esme – szavaiból csak úgy áradta mérhetetlen szerelem Esme iránt - és a gyerekeink Alice, Jasper, Emmett, Rosalie és Edward.
- Örülök, hogy újra találkoztunk. Hát igen nagyon rég találkoztunk. Ők itt a testvéreim Serena és Daren. Van még egy húgunk Elina, aki most éppen a világot járja, de suli kezdésre visszajön így ti is megismerhetitek. Oh!!! De mi lenne, ha nem itt kint beszélgetnék, hanem menjünk inkább be?
- Szerintem is jobb ötlet és kényelmesebb is. – szólalt meg Esme. Gondolataiban láttam, hogy kíváncsi. Tudni szerette volna, honnan ismerik egymást. A gondolatai között nem volt semmi, ami féltékenységre utalt volna. Csak is őszinte kíváncsiság.

Mindannyian bementünk. A ház nem csak kívülről volt csodás, de belülről. A nappaliban egy hatalmas fotel és vele szemben egy plazma tévé állt. A nappalitól csak egy vékony fal választotta el a konyhát. Egyértelmű volt, hogy még sohasem vették használatba, de a látszat kedvéért muszáj volt. A falak sárgás-barnás árnyalatúak sötétebb színű indaszerű mintával. Végig vezettek minket a házon és megmutatták a helyiségeket. Amikor a legfelső emeleten lévő szobához értünk valami nagyon különleges illatot éreztem. Szinte hívogatott, ilyet csakis Bella mellett éreztem.

- Ez a testvérünk szobája. – mondta Serena.

Miután a lányok megcsodálták a házat, mind helyet foglaltunk. Engem nem tudott úgy lekötni a ház, mint Esmét és a lányokat. A fiúk gondolataiban láttam, hogy ők már alig bírják ki, tudni akartak mindent Carlise és a nő között lévő kapcsolatról. Emmett gondolatai a szokásos „Na, mi van? Ki ez a nő? Csak nem Carlise régi szeretője vagy netalántán mennyasszonya??? Még a végén kiderül, hogy nem is olyan szent.” na inkább nem is figyelek rá oda. Hallottam, hogy körülöttem folyik a beszélgetés, de nem figyeltem oda nagyon. Lényeget, amit én tudni akartam azt már rég kiolvastam Carlise és Helly fejéből. Egyedül azt nem értettem miért nem mesélt róla. Igaz elég sok ismerőse van, de nem emlékszem, hogy ő valaha is szóba került volna. Gondolataim kavalkádjából egy telefon hangja szakított ki.

- Szia Eli! Mikor jössz? Már nagyon hiányzol. Olyan sok elújságolni valóm van. - zúdította rá a kérdéseket húgára, akit még nem ismerünk.
- Szia Serena! Ti is nagyon hiányoztok. 2 hét múlva már otthon leszek, és akkor mindent elmondhatsz. – Ez a hang. Teljesen elkábított. És megint ez a furcsa érzés. Nem tudom, hogy ki lehet ez a lány, de nagyon kíváncsi vagyok rá.
- Várj egy picit. Megbocsájtanátok, felmennék, a szobámba szeretnék négyszemközt beszélni a testvéremmel?
- Persze! Ez csak természetes! - válaszolta Carlise és a többiek is bólintottak.

Miután felmentek hallottam még a beszélgetésüket. Nem bírtam ki muszáj volt hallgatóznom. Nagyon kíváncsi vagyok a húgukra.

- Képzeld el megismerkedtünk egy másik vegetáriánus vámpír családdal. A családfő Carlise, aki ismeri Hellyt már régebbről. Carlise felesége Esme, aki nagyon szeretetre méltó lény. A gyerekeik Alice, Jasper, Rosalie, Emmett és Edward. Alice, Jasper és Rosalie, Emmett alkotnak egy-egy párt. Edwardnak nincs, senkije pedig olyan jól néz ki. Annyira összeillenétek. Alicel pedig már az első percben megtaláltuk a közös hangot. Imád vásárolni, rendezkedni.
- Örülök, hogy ilyen boldog vagy. De ne is álmodozz, hogy összejövök valakivel, akit még csak nem is ismerek. És amúgy sem hinném, hogy tetszenék neki.
- Ja, akkor ezt most felejtsük el. Siess haza már nagyon várunk. Szia!
- Szia!

Pár pillanat múlva újra köztünk volt, de én még mindig csak a húgára tudtam gondolni. Mi?!!! Ez nem igaz, én teljesen megbolondultam. Miért érdekel engem ez a lány, amikor nem is ismerem. Nem, nem szabad rá gondolnom. Eddig Bellán kívül még senki sem érdekelt ennyire. Senkit sem akartam közelebbről megismerni, csak is őt.
Esme hanga szakított ki a gondolataimból.

- És nektek van valami képességetek? – tette fel a kérdést óvatosan.
- Én meg tudom gyógyítani az embereket és vámpírokat egyaránt, Helly a növényeket tudja manipulálni, Daren érzi mások képességeit. – válaszolta Serena, azt hiszem így hívják, ha jól rémlik. - A húgunknak is van képessége, de szerintem ezt jobb, ha majd tőle tudjátok meg.
- Persze, ez természetes meg értjük. Nem szeretnétek, ha kínos helyzet alakulna ki, amiatt hogy elmondtál róla dolgokat, aminek ő nem örülne. – válaszolta anyám kedvesen.

Láttam, hogy Alice a jövőt fürkészi. Meg akarta tudni, hogy ki Elina, de nem jött össze neki. Valami miatt nem látta őt, hiába kutatta a mi vagy Helly-ék jövőjét. Hát ez a kis energia bombát teljesen letörte. Jaspernek is feltűnt, hogy felesége szemei már megint üvegesen a semmibe merednek és persze a hirtelen jött érzelmi változását is észre is vette egyből.
- Mi a baj drágám? Mit láttál? – Erre a két kérdésre mindenki kíváncsian fordult Alice felé. Serenáék gondolataiból láttam nem igazán értik mi történt Aliceszal.
- Semmi. - mondta szomorúan. – Nem láttam semmit. – erre még inkább kíváncsi lett mindenki, mert rajtam kívül senki nem értette mit takar Alice kijelentése.
- Alice látja a jövőt a döntéseink alapján. – mondta Carlise. Mindenkit megdöbbentett ez a kijelentés, nem tudták, hogy ilyen képessége is lehet egy vámpírnak. De még most sem értették Alice válaszát Jasper kérdésére. Mindenki árgus tekintettel figyelte és várta, hogy Alice elmondja, hogy mit látott. De nem szólalt meg, mert még mindig nem értette, hogy miért nem látja. Így én válaszoltam helyette.
- Nem látott semmit. Alice mindig is túl kíváncsi volt, ahogy most is. – még mindig mindenki értetlen képet vágott és inkább folytattam – A közel jövőt fürkészte nem bír addig várni, míg találkozhat a húgotokkal. Kíváncsi volt rá, de nem látja a látomásaiban. – mosolyogva fejeztem be mondókámat, erre Alice felől mérges pillantásokat kaptam, de nem érdekelt. Most ő is megtudhatja, hogy milyen, ha nem tud mit kezdeni a képességével. Ahogy én nem tudtam használni Bellánál a képességemet, most ő sem tudja használni. Bella gondolatára megint éreztem, hogy elszáll minden erőm és összeroppanok. Nem bírom tovább.
- Huh. Nem semmi kiscsaj lehet. Alig várom, hogy megismerjem. – Emmett beszólása meg akadályozta, hogy újra a mélybe zuhanjak.
- És ti elmesélitek nekünk, hogy milyen képességgel rendelkeztek? – kérdezte Daren Jasperre, aztán rám nézve. Nem értem honnan tudja, hogy nekem és Jaspernek van a családból képességünk. Jaj… De hülye vagyok persze az ő képessége, olyan, mint Elezáré.
- Én fel tudom mérni az emberek és vámpírok érzelmeit és irányítani is tudom őket.
- Hallom a gondolatokat. - válaszoltam egyszerűen.
Még jó ideig beszélgettet a kis társaság. Én addig szokásomhoz híven saját gondolataimba merültem el.
Kis idő múlva jobbnak láttuk, ha elindulunk a saját otthonunkba. Nem ártana végre meg nézni a házat belülről is és nem csak kívülről. Ki sem léptünk a házból, mikor egy csilingelő hangot hallottunk meg,
- Segítsünk??? – tette fel a kérdést Serena – Imádok rendezkedni! – Pont, mint Alice.

Segítettek bepakolni, így hamarabb végeztünk. Én szobámban pakoltam ki a CD-imet, amikor egyszer csak Alice lépett be az ajtón.
- Szabad?
- Miért kérdezed meg, ha úgyis bejössz? De mindegy gyere.
- Ahogy elnéztelek ma megint majd nem teljesen elzárkóztál mindenkitől. Mi itt vagyunk és támogatunk mindenben, de nélküled ez nem megy. – tudtam jól igaza van - Szerinted Bella is azt szeretné, hogy kínozd magadat??? – tette fel a kérdést Alice, de jól tudtam, hogy a válasz nem. Ő sem szeretne így látni.
- És jó lenne, ha te is megismerkednél Hellyékkel. Nem tudják, hogy mi történt, de ha így élsz, tovább rájuk is átragad a szomorúságod. Ha úgy döntöttél, hogy képes vagy rendesen élni, akkor majd gyere le. – Ezzel ott hagyott egyedül a szobámban. Ennél nem is érezhetném, rosszabbul magamat. Igaza van Alicenek, de nem tudom Bellát csak úgy elfelejteni. Mikor ő belépett az életembe minden megváltozott. Előtte az életem üres volt, de ő mindent megváltoztatott. Beleszerettem neki adtam nem létezőszívemet és ő hit bennem. Én pedig ott hagytam egyedül, mert úgy gondoltam így jobb lesz neki. De meghalt és itt hagyott örökre egyedül, magányosan.

...
Másfél hét telt az ideköltözésünk óta és már ez a 3. napunk a suliban. Semmi sem változik. Az emberek most is ugyan úgy meg néztek minket, mint mindig. A szokásos döbbenet is meg volt mikor kiderült, hogy Rosiale Emmett párja és Alice Jasperé. A lányok folyamatosan csorgatták a nyálukat utánam, de engem nem érdekelt. Az első nap a suli „szépe” bepróbálkozott, de elég világosan a tudtára adtam, hogy nem érdekel. Volt még egy két bátor lány, aki megpróbálkozott. Igaz nem figyeltem rájuk, csak Bella körül forgott az agyam, mint ahogy eddig is. Mai unalmas nap után már csak arra vágyok, hogy vadászhassak, de most itt várhatok drága hugicámra és az újdonsült barátnőjére a suli parkolójában.
Már kezdtem unni a várakozást, mikor megláttam a két elveszet személyt. Ekkor egy kocsi fordult be. Nem is akármilyen. Egy Aston Martin. Megállt és a sofőrje kiszállt a kocsiból. Serena, mint egy hurrikán vetette rá magát az illetőre.
- Jaj, de jó hogy itt vagy!!! Nagyon hiányoztál már.
- Szia! Azért nem kell megfujtanod hugi.
Ez mindent meg magyaráz ő Serenáék húga. Mikor elengedték egymást és megláttuk. Mindenkinek elakadt a lélegzete, a döbbenet ült ki az arcokra. Azt hittem csak képzelődöm. De nem. Ö volt az.
- Bella... – lehelte halkan mindannyiunk, de egyikünk sem hitt a szemének.