BLOGGER TEMPLATES - TWITTER BACKGROUNDS »
http://ella-versei.blogspot.com/ ---> Saját verseim ITT megtalálhatóak! Örülnék, ha páran megnéznétek!!

2010. február 26., péntek

A megfosztott bárány 10. fejezet

Sziasztok itt a friss!!Remélem mindenkinek tetszeni fog!!Bocsi hogy ilyen későn sikeredett megírnom, de ma volt a farsang és egész héten arra készültem.Komikat!!Puszi: Ella

Bella / Elina szemszöge:

Most itt ülök egyedül ebben a nagy házban a zongora előtt órák óta és csak úgy zakatol az agyam. Vámpírként az idő csak úgy repül. Már lassan egy éve, hogy ide költöztünk Amerikából. A testvéreimmel nagyon jól kijövök, de legbelül valami nagyon, de nagyon nem stimmel velem. Boldognak kéne lennem, hogy egy szerető család vesz körül. Még mindig hallom, azt a hangot a fejemben.

„ Az oroszlán beleszeret a bárányba.”
„Micsoda buta bárány.”
„Micsoda beteg, mazochista oroszlán.”

Ezekre a szavakra mindig valami mérhetetlen nagy fájdalom és hiány tőr rám. Mint mikor valaki elveszett és nincs értelme az életének. Nem értem ezeket az érzéseket. Nem értem magam, miért zaklat fel ez az egész. Ki kell derítenem mi, hogy miért van ez velem. Meg kell tudnom mindent. De hiszen még saját magamról sem tudok semmit, csak azt, amit Helly-ék meséltek, és valljuk be az nem sok volt.
Napok óta kételyek gyötörnek, hogyan tudhatnék meg saját magamról többet. Döntöttem. Elmegyek meg kell ismernem önmagam. Nem tudom, hogy mi lesz, mit találok, de érzem, hogy mennem kell, mert valaki vár rám valahol. Az a bársonyos hang, ő tudja, „Ki vagyok?”. Érzem, ő válaszokat tud adni nekem minden kérdésemre. Ő a kulcs az emlékeihez.

Beszélnem kell a többiekkel. Este 6 után nem sokkal Helly is haza tért az üzletből. Nagyon ideges voltam. Nem tudtam, hogy fognak reagálni a szavaimra. De meg kell tennem. El kell mondanom nekik mindent, jó lehet, hogy nem mindent. Szükségem van rá, hogy megismerjem magam s ezt nekik is tudomásul kell venniük. Szükségem van a támogatásukra, mert nélkülük nem tudom, mit csinálnék.
Na jó. Gyerünk Elina szebb össze magad.

- Szeretnék beszélni veletek. – mondtam és egyre idegesebb lettem. Nem tudtam hogy kezdjek bele. Mindenki pár pillanat után megjelentek. Daren elég furán nézett rám. Nem csodálom. Elég fura képet vághatók.
- Mit szeretnél Eli? – kérdezte Helly komolyan. Neki is feltűnt, hogy ideges vagyok. – Nekünk nyugodtan elmondhatsz mindent.
- Tudjátok, hát nem is tudom, hol kezdjem…. – nem tudtam, hogy folytassam, de az lesz a legjobb, ha az elején..
- Na, jó. Úgy érzem, hogy valami nem stimmel velem. Nem ismerem önmagam és csak annyit tudok a magamról, amennyit elmondtatok. Meg akarom ismerni a múltamat és magamat is. – nem mertem a többiekre nézni. Mindenki síri csöndben hallgatta a mondókámat. Nem bírom tovább ezt a síri csöndet. Megbolondulok. Nem tudtam mire számítsak, hogy mit fognak szólni. De nem bírtam felnéztem a többiekre. Helly és Daren is elég aggódó képet vágtak. Helly szemében féltést, rettegést, hatalmas szeretetett és megértést láttam. Daren szemeiben is ugyan ezeket láttam csak az övében inkább az aggódás volt kivehető. Serena szemeiben nem igazán tudtam kiolvasni, hogy milyen érzések kavarognak. Mikor észrevette, hogy őt nézem felállt és az ablakhoz kerülve a tekintetemet.
- Eli! – kezdet bele Helly – Tudod mi melletted állunk. Segítünk neked mindenben. Mi mindent elmondtunk, amit tudtunk rólad, de több dolgot nem tudunk mondani. – hajtotta le a fejét, de előtte a szemei olyan furcsák voltak és nem tudtam mit kezdeni vele. Gondolkozásomból Daren hangja szakított ki.
- Mit szeretnél tenni? Hogy akarsz többet kideríteni magadról?
- Hát arra gondoltam, hogy elmegyek. Így legalább magamat is meg ismerem jobban és remélem a múltamról is meg tudok egy két dolgot.
- Nem, ezt nem engedem. Tudod, milyen veszélyes egyedül. – kiabált Daren – Ha csak összefutsz egy veszélyesebb vámpírral vagy netalántán az egyik Volturi katonával…. – de nem tudta befejezni, mert Helly közbe szolt.
- Mikor akarsz indulni? – Daren hitetlenkedő képet vágott
- Arra gondoltam, hogy a suli végét még megvárom és utána.
- Jó. De tudnod kell, hogy egyetértek Darennel és szerintem sem a legjobb ötlet egyedül elmenned, de ha te ezt akarod, akkor nem tartunk vissza.
- Köszönöm.
- Elmehetsz, de bizonyos feltételeket be kell tartanod. Suli kezdésre vissza kell jönnöd. Mobilon folyamatosan tartjuk a kapcsolatot. Egy valamit kérek, ne menjél Olaszország közelébe.
- De ….
- Nem. Tudod jól, hogy a Volturi veszélyes. A te képességed nagyon különleges és biztos, hogy ha tudomást szereznek rólad, akkor majd minden eszközt bevetnek, hogy csatlakoz hozzájuk. Nem riadnak vissza semmitől. - mondta Helly nagyon komolyan. Tudtam, hogy a szavainak nagyon nagy súlya van és minden igaz, amit mondott. Serena még mindig nem mondott semmit, csak hallgatott.
- Serena! – szólítottam meg félénken – Te neked nincs semmi hozzá fűzni valód.
- Én sem tartom jó ötletnek, de a testvérem vagy és fontos vagy számomra. Ha te úgy érzed, hogy ezt kell tenned, akkor tedd. De tudd, ránk számíthatsz. Mi itt leszünk neked. – mondta szomorúan- Én nem tudtam nézni, így sec-perc alatt előtte termettem és megöleltem. Ő úgy ölelt vissza, mint, aki nem akar elengedni soha.
Ezek után megkönnyebbültem. Örültem, hogy számíthatók rájuk és támogatnak.
Az iskola vége hamar eljött. Egyre nőtt a feszültség köztem és a testvéreim között. Nagyon aggódtak értem, hogy valami bajom esik. Daren az utolsó héten az indulásom előtt minden nap a suli után külön oktatást tartott számomra, hogy meg tudjam védeni magam. Így már sokkalta könnyebben engedtek el. A tudat, hogy képes vagyok megvédeni magamat anélkül, hogy használnám a képességemet.
Fájdalmas volt a búcsú. De tudtam, hogy mennem kell. Nem maradhatok meg kell tudnom, hogy ki vagyok. Pár hónap és újra együtt leszünk.


Már 2 hónapja utazgatok és keresek valakit, aki ismeri a múltamat. Nagyon sok vámpírral találkoztam már és barátokra is szert tettem. Végig utaztam szinte egész Európát és még Amerikában is jártam. Még mindig hallom azt a bársonyos hangot és látom azokat az aranybarna szemeket. De semmi több, nincs semmi új emlékem, ami segíthetne. Nem jutottam semmire. Még pár hét és kezdődik a suli.

Edward szemszöge:

Lassan egy éve, hogy Bella meghalt. Alicék próbálták eltitkolni előlem.
Miután Jasperrel visszatértek az egész családunk még inkább összeomlott és ez még nekem is feltűnt. Senki gondolatából nem tudtam ki olvasni, hogy mit történt. Legbelül tudtam, hogy baj van. Bellával történt valami. 3 hónapig sikerült elrejteniük előlem a gondolataikat, de egyik nap Esme már nem tudta. Túl sok volt neki a történtek. Nem hittem el, nem akartam elhinni. Ha ott lettem volna a közelében, még akkor is, ha ezt ő nem tudta volna. Talán akkor ez nem történt volna meg. De én ostoba voltam és magára hagytam, pedig tudtam, hogy csak úgy vonzza a bajt. Ha én eljövök a közeléből, akkor is veszélyben van. A saját szobája is veszélyt jelentet számára.
Ezek után a többiek féltek, hogy még jobban magamba roskadok, és hogy valami őrültséget csinálok. Nem is tévedtek nagyot. Mi után megtudtam Bella halálát, a családomból valaki folyamatosan mellettem volt, hogy szemmel tartson. Alice minden egyes tervemet látta, így nem tudtam semmit sem csinálni. Pár nappal ezelőtt pedig ő is besokallt. Az egész ház az ő kiabálásától hangzott. Megérdemeltem, hogy valaki helyre rakjon és Alice volt ez a személy.

A fejmosásom utáni napon Carlise közölte velem, hogy a család meg szavazta a költözést. Apám és a többiek is úgy gondolták, hogy a környezetváltozás nekem is jót tenne. A családom választása egy Írországi kis városkára esett Wellingtonra. Nem sokat tudok róla. Eddig itt még nem laktunk, de nem hiszem, hogy nagyban különbözne a többi várostól ahol eddig éltünk. Kivéve Forkstól. Itt nem lesz Bella, aki magát az életet jelentette számomra. Erre a gondolatra újult erővel tört rám a bánat, ezt Jasper megérezte és próbált a képessége segítségével segíteni rajtam. De rajtam csak is Bella közelsége segíthetne, ami nem fog már soha többé megtörténni.

A lányok pár nap alatt elintéztek mindent és készen álltunk az utazásra.
- Edward! Gyere már! Már csak rád várunk! – Alice az már csak Alice. Meg sem várta válaszom és húzni kezdett a kocsim felé és közben folyamatosan beszélt. Pár perccel később arra eszméltem fel hogy a hátsó ülésen ülök.
~Mi én a hátsó ülésen a saját kocsimban, ez nem lehet!~ kiabáltam mérgesen gondolatban.
- Na végre öcsi! Már kezdtünk Aliceszal aggódni, hogy egész úton a külvilágot kizárva fogsz ülni.
Épp kérdezni akartam, hogy miért Jasper vezeti a kocsimat, de ki sem nyitottam a számat, de már Alice válaszolta fel nem tett kérdésemre.
- Azért, mert nem szeretnénk karambolozni. Te sem szeretnéd összetörni a kocsidat.
- Mi! Miért törném össze?
- Ha nem vetted volna észre, akkor már több órája úton vagyunk és neked még csak most esett le, hogy a hátsó ülésen ülsz. – mondta vigyorogva bátyám, aki jót mulatott rajtam, de ezt Alice nem igazán értékelte és a pillantásával tudtára is adta. Egyszer csak Alice hangja „ébresztett fel”. Hát itt vagyunk. Megérkeztünk.

9 megjegyzés:

Lettina írta...

Sziaaa!! tök jó lett bár nem sok minden derült ki:):):) Jaaaj istenkém mikor találkoznak mááár???? itt nyúzod az idegeimet én meg mehetek a diliházba!!:):):):) Siess a folytival léci:):):):)
Pussz: Lettina

Névtelen írta...

Nagyon j kis fejezet lett! Nagyon jól írsz! Remélem gyorsan folytatod!

memi18 írta...

nagyon joo lett mar alig varom h osszefussanak!!! lecci lecci siess a kov. fejivel pussziii

Bells írta...

Nagyoon jóó lett.(: mikor taliznak máár??!! siieesss a köviiveel naoon naoon.*-*
Puszíí:Bells

Névtelen írta...

Jajj végre itt vagyok!
El kellett tünnöm egy kis időre, de itt vagyok!!
Ez pedig fenomenális lett!!!
Imádom szegény Edward!
Alig várom a kövit!!
Puszi Oja-shio

Névtelen írta...

Most értesültem a tizedik fejiről!
Ez nagyon Cool lett!
Irtóra tetszik! Csak így tovább!
Puszz:Boribont

Névtelen írta...

Szia! Nagyon tetszik a történeted! A következő részben már fognak találkozni. Igaz? Mondd, hogy igen!! :D Nagyon várom a következő részt! Szia!

Névtelen írta...

Jujj de jó:D
puszi:Tina

Ella írta...

Köszi mindenkinek!

Lettina: Köszi!Bírd ki!Nem szeretném ha miattam kerülnél diliházba!!!

Oja-shio: Köszi!:D Sietek!!

Tina: Köszi!:)

Boribont: Köszi!

Névtelen:hát majd megtudod hogy találkoznak-e!És köszi!

memi18: Köszi! Sietek ahogy tudok:D