BLOGGER TEMPLATES - TWITTER BACKGROUNDS »
http://ella-versei.blogspot.com/ ---> Saját verseim ITT megtalálhatóak! Örülnék, ha páran megnéznétek!!

2010. április 27., kedd

A megfosztott bárány 18. fejezet

Sziasztok! Itt a friss! Megnyugodhatok egyenlőre nem vezetek be komi határt. De nagyon szeretném ha mindenki írni komit. Nem kell egy regényi elég pár szó. Nah a fejivel kapcsolatban meg már menekülök is itthonról oda ahol nem találtok meg...Ez a feji egy merénylet veletek szemben de remélem megérem még a pénteket!!! Jó olvasást!!!
U.i: Köszönöm a 61 rendszeres olvasót!!!!
Puszi: Ella


Tanya szemszöge:

Mikor meghallottam Elezar ötletét szó szerint madarat lehetett volna fogatni velem a boldogságtól. Jó pár év telt el utolsó találkozásunk óta. Tudtommal az emberlány halála óta Edward teljesen maga alatt van és én leszek a mentőangyala, aki újra boldogságot visz az életébe. Már többször szerettem volna vele lenni, de Alice és a többiek nem hagyták mondván, hogy: „Tanya, tudom, hogy szereted a bátyámat, de hagyj időt neki feldolgozni a történteket.”

Az idő számomra csigalassúsággal telik, de nemsokára Edward karjaiban lehetek. Mivel nincsen már az utamban az emberlány, minden női praktikát be fogok vetni célom érdekében.

Ötletek:
1. pont: miniatürizált ruhák viselése
2. pont: több időt tölteni vele kettesben
3. pont: flörtölni más fiúkkal Edward szeme láttára
4. pont: ha az eddigiek nem válnak be, akkor fehérnemű bemutató, vizes pólós autómosás, bikinis napozás
5. pont: terveim szerint ilyen nem lesz, de ha mégis LETEPERNI EDWARDOT!

...

Már alig várom, hogy lássam Edwardot. Hátha meggondolta utolsó találkozásunk óta magát. Bárcsak elfogadná a szerelmemet és együtt lennénk. Mindjárt odaérünk. A házba beérve nagy meglepetésünkre, nemcsak a Cullenék voltak a nappaliban, hanem más vámpírok is. Kivéve életem szerelmét.

- Üdvözlünk Benneteket! Rég láttunk titeket! – köszöntött minket Carlise.
- Jó látni titeket is! – mondta testvérem.
- Hadd mutassam be a Wan családot. Hellyt, Serenát, Darent és... – nem bírtam végig hallgatni Carliset. Inkább elindultam szerelmem felkutatására. Éreztem az illatát, mely Alice és még valakijével párosult. Gyerekes izgatottsággal nyitottam be egy Alice stílusú szobába. „Vérkeringésem” meglódult, őrült vágtába kezdett. De az üres szoba láttán csalódott lettem. A gardrób felől furcsa zajra lettem figyelmes. Elindultam kideríteni a zaj forrását.

Carlise szemszöge:

- Üdvözlünk Benneteket! Rég láttunk titeket! – üdvözöltem őket.
- Jó látni titeket is! – mondta Elezar.
- Hadd mutassam be a Wan családot. Hellyt, Serenát, Darent és Elinát – körbe néztem, de az utoljára említett személy már nem tartózkodott köreinkben. A szemem sarkából láttam Tanyát elviharozni, mint az orkán.
- Akit jelenleg elnyelt a föld a bátyuskámmal együtt – Emmett egy jót röhögött. – Az eddig oroszlánbőrbe bújt bárányka, most menekül a csúnya, rossz párduc elől. (Párduc= Tanya)
- Em, még mindig fogadhatunk.
- Hé, nekem miért nem szóltatok?? Benne vagyok bármilyen fogadásban – Daren olyan arcot vágott, mint akitől elvették a nyalókáját.
- Fiúk. Már megint miben akartok fogadni?? Tanulhattatok volna már a régebbi fogadásokból – dorgálta meg kedvesem a fiúkat.
- Semmiben – mondta Emmett, de rákacsintott Jazzre és Darenre. Emmett már csak Emmett. Javíthatatlan.
- Fiúk, nem jöttök vadászni? – kérdezte Jazz. Hirtelen nagyon izgatottak lettek a vadászat irányába, ugyanis Jasper bevette képességét.
- Dehogyis nem! – mondták egyszerre.
- Sziasztok! Szia, baby! Jah, és ne cserélj le valami ember fiúra – mondta Emmett és majd megszakadt a röhögéstől.
- Sziasztok! – köszönt mindenki.


Bella/Elina szemszöge:

- Hát...ezt...én...írtam... – dadogtam. Mindenki engem bámult. Ha ember lettem volna biztos, hogy paradicsom vörösként virítanék.
- Nagyon szép. Nem játszanál még valamit? – kérte Esme. Arca szeretetteljes volt, nem létezik, hogy egy olyan lénynek, mint amilyen ő, ne legyen lelke.


Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy Edward, mint akit üldöznek, fel s alá rohangál a házban. Nem értettem mi történt, de ennek az információnak a megszerzéséért utána indultam. Illatát, mely oly szédítő, kellemes követtem. Egészen addig mentem utána míg... Alice szobája előtt nem találtam magamat. Csak nem??? Ezt Edward sem gondolhatta komolyan. Alice gardróbja belopakodni kész életveszély. El tudom képzelni mennyi ruhája, holmija lehet. Még belegondolni is rossz. Azon kaptam magamat, hogy kilincs felé nyúlok és belépek a szobába. Elina mit csinálsz??? Bármily veszélyt sugallt az elmém, nem hallgattam rá, egyre beljebb merészkedtem az ártatlan kiscicának tűnő, gazella szobájába. Edward illata egyre erősödött. Feltártam a gardrób ajtaját és majdnem elájultam. Még megsaccolni sem tudom azt az értéket, mely a ruhák és egyéb göncök számát fejezné ki. Edward egy 3 méteres ruhatömeg közé bújt.

Kutatni kezdtem a rengeteg cucc között. Egy ember már rég meghalt volna ennyi ruha között. Kerestem, kutattam, de nem találtam Edwardot. Végül megfogtam valamit és húzni kezdtem. Azt a valamit akkor erővel rántottam, meg hogy egy hatalmas reccsenéssel szét szakadt. Elvesztettel egyensúlyomat, de valami keménybe, hidegbe beütköztem. Ez a valami Edward tökéletes mellkasa volt.

Tekintetemet arcára emeltem. Bárcsak ne tettem volna! Szemei rabul ejtették az enyéimet. Aranybarna szemei perzseltek, olyan volt mintha mindjárt sült csirkévé égnék. Valami hihetetlen érzés kerített magába. Edward közeledni kezdett felém, de én sem tudtam ellenállni. Ahogy egyre közelebb értem hozzá illata még jobban elkábított.

Melegséget éreztem a mellkasom környékén. Hihetetlen volt ez az érzés. Ajkaink már majdnem összeértek, mikor egy gyönyörű, szőke hajú vámpír rontott a szobába, aki a látomásomban is szerepelt. Szemei arcomra tévedtek és értetlenséget véltem felfedezni. Csak ezután esett le, hogy még mindig Edwardon fekszem, és egy kicsit félre érthető a helyzet. Nem ismertem ezt lányt, de az érzései alapján egy dolog biztos közös bennünk. Mindketten SZERELMESEK vagyunk Edwardba.

Igen beismerem, minek is tagadjam? Három dologban teljesen biztos vagyok. Először, hogy Edward a legjobb pasi a világon. Másodszor, hogy szíve teljes mértékben összetört Bella halálával, de az az elsöpörhetetlen szerelem, amit egymás iránt éreztek, soha nem múlik el. Bár nem tudom, hogy egyáltalán a hallottak alapján képes lesz e mást is szeretni, de mikor a közelembe kerül, ilyenkor minden porcikámat felperzseli a tekintetével. És harmadszor, hogy menthetetlenül beleszerettem.

De én sose leszek a kedvese... Ha kell elmegyek, hogy másoknak jobb legyen. Ő egy ilyen lényt, mint én, biztos hogy nem szeretne és nem is fogom rá erőltetni. Edward hirtelen még jobban magához rántott és arcát hajamba túrta. Ezt meg miért csinálja?? Magába akar bolondítani, (mondjuk ez már megtörtént) hogy utána eldobhasson? Elhatároztam magamban, hogy itt az ideje „elegánsan” kisétálni, de testrészeim nem akartak rám hallgatni. Lábam földbe gyökerezet és Edward szemeimet fogságban tartotta. Miért is kell ilyen tökéletesnek lennie??? Megint elvesztem az aranybarna „csurdogáló patak” mélyében. A külvilág nem létezett, csak Edwardra tudtam figyelni.

Testünk szinte egybe olvadt, ennél közelebb már nem is lehettünk volna egymáshoz. A hangulat egyre forróbb lett. Felhevült testemnek nagyon jól esett Edward hideg mellkasa. Az a vad vágy, amit eddig még sohasem éltem át hatalmába kerített és már nem volt menekvés. Éreztem Edward jéghideg leheletét és ellenállhatatlan illatát. A szívem azt súgta, hogy csókoljam meg, de az eszem mást fuvallt. Most mi tévő legyek?? Végül a szívem mellett döntöttem és már rá is tapasztottam volna ajkamat, mikor Emmet nevetése észhez térített. Nem is kellett az ajtó felé pillantanom, hogy tudjam az egész család, beleértve az idegeneket is, mindenki minket bámul. Ekkora zavarban még egyszer sem éreztem magamat. A szégyen, melyet éreztem olyan nagy, hogy legszívesebben a föld alá bújnék... A szőke szépség szinte villámokat szórt szemeivel. Felálltam, de ennek csak az lett a vége, hogy megszabadítottam magamat egy adag ruhától. A szoknyám, ami eddig sem volt túl hosszú, már kb. a fenekem aljáig sem ért.

Megpróbáltam kecsesen távozni, de hasra estem egy kupac ruhában. Emmet még nagyobb röhögésben tört ki. Fetrengett a földön és én legszívesebben letöröltem volna a vigyort az arcáról. Ezt még visszakapja. Ezer féle ötlet futott végig agyamon, de egyik sem volt elég nagy büntetés Emnek.

2010. április 18., vasárnap

Ízelítő!!!!

Remélem tetszeni fog, és felkorbácsolja az érdelkődéseteket!!!!!Az ötletek részt direkt hagytam ki! 1 oldalt már megírtam a kövi fejiből, holnap töri órán folytatom XD. Amint kész jön és utána az ÁMRSZ friss!!!!
U.i: Köszönöm az 52 renszeres olvasót és persze ezen kívül azokat is akiknek nincs google fiókjuk. És a több, mint 10.00 látogatót!!!!!!!!!!! Akkor jöjjön az ízelítő...
Puszi: Ella

Tanya szemszöge:

Mikor meghallottam Elezar ötletét szó szerint madarat lehetett volna fogatni velem a boldogságtól. Jó pár év telt el utolsó találkozásunk óta. Tudtommal az emberlány halála óta Edward teljesen maga alatt van és én leszek a mentőangyala, aki újra boldogságot visz az életébe.Már többször szerettem volna vele lenni, de Alice és a többiek nem hagyták mondván, hogy: „Tanya, tudom, hogy szereted a bátyámat, de hagyj időt neki feldolgozni a történteket.” 

Az idő számomra csigalassúsággal telik, de nemsokára Edward karjaiban lehetek. Mivel nincsen már az utamban az emberlány, minden női praktikát be fogok vetni célom érdekében.

Ötletek:.......

2010. április 12., hétfő

A megfosztott bárány 17. fejezet

Sziasztok!! Itt a friss, ennyi idő után!! Sajnálom, hogy csak most sikerült megírnom, de mindenféle versenyre készülök és tegnap is éjfélkor értem haza!!!! Sajnálattal látom, hogy a 16. fejihez "csak" 10 komit kaptam, de van 46 renszeres olvasóm és ha ezeknek csak a fele írna komit én már boldog lennék. A kövi feji akkor jön ha meglesz min. 20 komi. Ha nem lesz meg akkor komihatárt fogok bevezetni. 
Ui: Köszönöm a 46 rendszeres olvasót!!!!




Bella/Elina szemszöge:

Már megint egy unalmas nap. Edwardot próbálom kerülni Alice és Serena akciója óta, de nem sikerül. Valahogy mindig mindenhol ott van, ahol én is. Ha nem tudnám, hogy képtelenség, azt hinném, szándékosan csinálja. Jól esik a közelsége, nagyon is jól. Ha tehetném, el sem engedném magam mellől. A nap minden percében vele lennék és csókokkal halmoznám el ajkait. Mindent megtennék azért, hogy boldoggá tegyem. Eli, ezt most azonnal hagyd abba! Edward még mindig Bellát szereti, és te csak ábrándozhatsz arról, hogy egyszer majd irántad is érezni fog valamit. Már megint elkalandoztam. Inkább a tesi órára kéne koncentrálnom. Edward tekintetét folyamatosan magamon érzem, de ez nem lehet, biztosan csak beképzelem. Tekintettem Edwardra siklott és ő is engem nézett. Nem képzelődtem. Hirtelen minden elhomályosodott. Éreztem, hogy a labda eltalált és elvesztettem az egyensúlyomat.
„-    Mit csináljunk? Én már nagyon unatkozom.
-         Mennyünk látogassuk meg a barátainkat. – vetette fel az egyedüli férfi a társaságban.
-         Ez jó ötlet Elezar. 1 óra múlva indulhatunk is. Végre megint Edward mellett lehetek.”
Nem tudom kik lehettek, de az biztos, hogy ide tartanak és ismerik a Cullen családot. Az a lány „Végre megint Edward mellett lehetek.” Mondatára miért fog el a düh és egy másik érzés, amit nem tudok hova rakni?
-         Eli minden rendben? – Edward hangja térített magamhoz. Azok a szemek és a hangja is teli van aggódással és féltéssel.
-         Jól vagyok. - nem lehet semmi bajom, hiszen vámpír vagyok, folytattam magamban a mondatott. Nagyon jól esett az aggódása, halott szívemnek. A szemem sarkából láttam, hogy Serena Alicet fogja és kérdezgeti. Biztos ő is látta és nem csak én. Oh… csak most tűnt fel hogy Edward már megint a karjaiban tart.
Edward beszélt a tanárral. Gondolom mondott neki valami hihető mesét. Az egyik pillanatban még a tornateremben, a másikban pedig már a kocsiban ültünk és tartottunk, hazafelé.


Edward szemszöge:

Nagyon aggódtam Bella miatt. Minden, olyan gyorsan történt. Alice látomása furakodott be a fejembe, így már minden világossá vált. Bella még mindig nem tért magához, kezdtem aggódni. Gondolataimban felvetettem a szájon át lélegeztetés ötletét, de mivel nekünk nincs szükségünk oxigénre elég furcsán nézne ki.

- Eli minden rendben? – hangom tele volt féltéssel.
- Jól vagyok. - felelte. Így most már én is megkönnyebbültem. Mindenki minket figyelt és a tanár sem tudta mi történt. Beadtam neki hogy Bella és Alice rosszul lett. Megengedte, hogy elmenjünk és haza kísérjük őket. Egy szempillantás alatt már kint is voltunk.

- Na, végre! Valaki elmondaná, hogy mi történt? - kérdezte Serena elég idegesen.
- A család régi barátai jönnek látogatóba. – mondta Alice mosolyogva, de hangjából kivehető volt, hogy egyáltalán nincs ínyére a helyzet.
- Régi barátok? – „Alice nem igazán örül a vendégeknek.” Halottam meg Serena gondolatait.
- Igen. Elég régóta jóban vagyunk velük, de szerintem most jobb lenne haza menni és szólni a többieknek is.
- Edwardnak igaza van. Otthon elmesélünk mindent nektek. – én csak bólintottam és elkezdetem kifelé menni Bellát magammal húzva. Nagyon elmélyült a gondolataiban, mert egy szót sem szólt amióta kijöttünk az óráról. Ilyenkor bármit megadnék, hogy halljam a gondolatait. Legalább tudnám „Mi jár a fejében?” „Mi köti le ennyire a figyelmét?”. De szerencsétlenségemre hiába koncentráltam Bella gondolataira, helyette Alice szitkozódása tört utat magának a fejembe. Ilyenkor, hol van Jasper?  Sóhajtottam magamban színpadiasan.
Én sem örültem Tanyaék látogatásának. Ismertem Tanyát. Nem fog kihagyni egy alkalmat sem arra, hogy a közelembe férkőzhessen és elcsábítson. Pedig már a megismerkedésünk elején a tudtára adtam, hogy nem érdekel és azóta, még hányszor de hányszor már nem is tudom. Alice is tudta ezt és félt, hogy Bella és közém fog állni a mesterkedésével, de ezt a mindig pörgő kobold hugicám nem fogja hagyni, ahogy én sem.
-         Khkhh…..Edward! Nem akarsz kiszállni a kocsiból?- kérdezte Bella. - Már vagy több mint 5 perce meg érkeztünk.
-         Mi!!! – ez nem lehet, már megint így elmerültem a gondolataiban, hogy észre sem vettem, hogy már a ház előtt parkolok a kocsival. Bella csak jót kuncogott rajtam.
Amint beléptem Bellával az oldalamon Darennel találtam szemben magam. Levakarhatatlan vigyor terült szét az arcán.
-         Már azt hittük, hogy soha nem szállsz már ki abból a kocsiból. Olyan voltál, mint aki oda ragadt az üléshez. – erre Emmett jelent meg kuncogva.
-         Na, mi van öcsi. Láttam sokkolt a hír Tanyacska érkezéséről.
-         Tanyacska? – Daren kérdőn nézett rám.
-          Már épp fogadni akartam Jazzel. – erre kérdően néztem rá. Nem kellett kiolvasnom, hogy milyen fogadást eszelt ki már megint.
-         Hogy kiszállsz-e a kocsiból vagy veszed a nyúlcipőt és a világ végére menekülsz a kiscsaj elől? – világosított fel mindig kedves bátyám közben elképzelte, hogy menekülök heted hét országon túl Tanyaval a nyomomban.
-         Váú!!! Nem semmi lehet a csaj. Csak nem egy őrült rajongó, vagy talán egy régi szerető, akit faképnél hagytál és nem, tud megbékélni vele? – tette fel a kérdést Daren.
Egyre inkább kezdtem elveszíteni a türelmemet. Ezt a kis beszélgetést muszáj volt nekik pont Bella előtt megejteniük? Még jobban ment feljebb a pumpa bennem. Ha ember lennék, már biztos tiszta vörös lenne a fejem a dühtől vagy már fel is robbant volna tőle.
-         Na, ebből elegem van. Nektek teljesen elmentek otthonról.

Fogtam magam és kiszáguldottam az ajtón. Bevetettem magam az erdőbe. Ha tovább kell hallgatnom ezt a 2 lököttet, lehet, hogy olyat teszek, amit később még megbánok. Ki kell szelőztetnem a fejem. Futás mindig segít. Pár perc után a kis réten találtam magam. Leültem a tó mellé és megrohamoztak az emlékek. A Bellával közös vadászatos nap és a Serenáék akciója. Magam elé képzeltem csodás alakját, amint a vízcseppek önzően uralkodnak teste minden egyes pontján. Ijedt arca, mikor észrevette, hogy szemeimet rajta legeltetem. És mikor a karjaimban tartottam...Megszűnt körülöttem a világ. Tekintetemet nem tudtam elszakítani tőle, de ő sem tőlem. Ahogy erre a pillanatra visszaemlékeztem, újból kezdett felülkerekedni rajtam a vágy. Pár perc gondolkozás után Rosalie gondolatai furakodtak elmémbe. „Edward, ne törődj velük. Tudod, hogy milyenek. De egy valamiben igaza van. Ha Tanyáék megérkeznek, az lesz Tanya első dolga, hogy bepróbálkozzon nálad.” Majd elő lépett a fák mögül.

-         Én is tudom. Pont ez a baj. De mit csináljak? Tudod, hogy szeretem, de csak mint egy testvért. Bella az, akit szeretek és szeretni fogok az örökké valóságig.
-         Beszélned kellene vele.
-         Te tudod, hogy hányszor adtam a tudtára, hogy nem szeretem úgy. Meg se lehet számolni.
-         Tudom. De akkor is beszélnetek kellene. Ha elmondanád neki, hogy mást szeretsz. Beletörődne. Nem azonnal, de egy idő után megbékélne a helyzettel. És, hogyha nem szeretnéd elveszíteni Bellát, akkor cselekedned kell. Tudom furcsa, hogy ezt pont én mondom. Régen azért utáltam, mert ő ember volt és pont olyan akart lenni, mint mi. De most már ő is hozzánk tartozik. Mikor elhagytuk Forksot és vele együtt Bellát, az egész családra szomorúság borult. Téged pedig felemésztett a fájdalom. És hiányzott a megszokott Em is. De most, hogy újra rátaláltunk minden olyan lett, mint amilyen régen volt. – Rose meglepett. Még soha sem beszélt velem ilyen nyíltan. De örülök, hogy most már ő sincs a kapcsolatunk ellen. Persze ha még létezik olyan... Meg van. Újra magamhoz csábítom Bellát.
-         Köszönöm.
-         Mire való egy testvér??? Jobban mondva vámpír. – erre mind kettőnkből előtört a nevetés. – Vissza kéne menni. Már biztosan aggódnak.
-         Rendben.

Futva indultunk vissza a házhoz. A vámpír létemben leginkább a futást imádtam. Segít kiszellőztetni a fejemet és utána nyugodtabban tudok gondolkodni. Pár perc alatt visszaértünk a házhoz. És akkor meghallottam egy csodálatos dallamot. Beléptünk az ajtón és megpillantottam életem szerelmét. Zongorázott. A dal, melyet játszott gyönyörű volt. Lábaim önálló életre keltek és elindultak a zongora felé. Leültem Bella mellé. Nem vett észre. Én magam is játszani kezdtem. Nem ismertem a dalt, de tudtam, éreztem mit kell játszanom. Bella ekkor jött rá, hogy mellette ülök és hogy vele együtt zongorázok. Láthatatlan szikrák pattogtak közöttünk. A dallam lassult, halkult, majd elhallgatott.

-         Mi a dal címe?
-         A szerelem dallama.

A szerelem dallama. Ismételgettem magamban. Minden érzésemet ki tudtam fejezni ezzel a dallal. Mintha valaki ismerné az érzéseimet és az alapján írta volna ezt a csodaszép művet. Benne volt végtelen szeretet, aggódás és bizonytalanság. Bella pillantásától olvadozni kezdtem, mint február első napsugarától egy hóember. Már épp a szilárd és a folyékony halmazállapot között tartottam, mikor Em vigyorgása észhez térített. Visszavettem szilárd halmazállapotomat.

-         Eli, hol tanultál meg így játszani? – kérdezte mindig pezsgő húgocskám.
-         Hát... magamtól – Magától tanult meg játszani?? Még egy dolog, amiben káprázatos.
-         Magadtól??? Tudtam, hogy nem semmi az én kis hugim.
-         Hugi?? Akkor én nevezhetlek mézes mackónak?? – erre mindenkit elfogott a röhögés.
-         Hát persze. Hugica... – ezt a három szót is alig bírta kinyögni a nevetéstől.
-         És ki írta azt a dalt, amit játszottál? – tettem fel a kérdést, melyre nagyon kíváncsi voltam.
-         Hát...ezt...én...írtam... – dadogta. Nem, hogy csak jól zongorázik, hanem még ír is... Ez a tökéletesség tetőfoka.
-         Nagyon szép. Nem játszanál még valamit? – kérte Esme. Hallottam anyám gondolatait „Mennyit változott. Persze csak is jó irányba. Megérdemlitek egymást.” Anyám mindig is a kapcsolatunk mellett állt. Még soha nem találkoztam olyan jólélekkel, mint ő. 5 vámpír szagát éreztem meg pár kilométerről. És ez az 5 vámpír nem más, mint Tanya, Kate, Irina, Carmen és Elezar. Már hallom is Tanya gondolatait. „Már alig várom, hogy lássam Edwardot. Hát meggondolta utolsó találkozásunk óta magát. Bárcsak elfogadná szerelmemet és együtt lennénk.” Hirtelen azt se tudtam, merre bújjak el előle. Jasper észrevette, hogy hirtelen milyen ideges lettem.
-         Edward, mi történt?
-         Mindjárt ideérnek. – Fel alá rohangáltam a házban búvóhelyet keresve. Meg is találtam a legtökéletesebb helyet a rejtőzködésre, Alice gardróbját. Elbújtam egy nagy kupac ruha mögé. Ha ember lettem volna biztos, hogy megfulladok a ruhák közt. „Csak” 3 kamionnyi cipője, 15 kamionnyi estélyije, 36 kamionnyi ruhája volt. Még Barbienak is kevesebb holmia van.