A megfosztott bárány 20. fejezet

Sziasztok! Tudom, hogy elég rövid ez a fejezet, de a következő hosszabb lesz.  Remélem azért tetszik nektek! És ha kérhetem akkor léccí írjatok komikat! Puszi: Ella

A megfosztott bárány 20. fejezet

Edward szemszöge:

Ezer meg ezer pillantás szegeződött kedvesemre és én „szívem” szerint elbújtattam volna egy olyan helyre, ahol nem láthatja senki, ahol csak én élvezhetem felülmúlhatatlan szépségét. Alice megállt egy bolt előtt. Szemem a bolt feliratán akadt meg…SZEX SHOP…

„Fehérnemű kollekciók egy forró estére…” A feliratot olvasva örültem neki, hogy nem ember vagyok, mert ha az lettem volna, akkor már rég az intenzív osztályon feküdnék. Elképzelésem sem volt, mit akar pöttöm hugicám, de remélem, nekem nem kell bemennem.

-         Edward! Gyere már! – kiáltott felém a kis kobold. Menekülési útvonal nuku, már túl késő, mert drága Alice már a karomnál fogva ráncigált befelé. Bellát elnézve fel se tűnt neki, hogy hova vezette be hugicám. Csak akkor érte a felismerés, mikor már a sorok között sétálgatott.

-         Alice, mi mit keresünk itt? – kérdezte és hangja a megszokottnál magasabban csengett. Bellának köszönhetően minden szempár ránk szegeződött. A férfiak szemüket kedvesemen és hugicámon legeltették. Gondolataikat nem fogták vissza. Felment bennem a gőz, több ezer módon elképzeltem, hogyan segíteném át őket a túlvilágra.

-         Mit gondoltok, mit keresünk itt? – agyamon végig futott jó pár gondolat, ezzel még magamat is meglepve. Meglátszik Emmet hatása. – Beszerezzük a Mikulás partira Emmet ruháját.

-         Alice! És te azt itt akarod megvenni? És miért kellünk hozzá? Te vagy a ruhák és minden egyéb szakértője.

-         Kell valaki, aki felpróbálja, Edwardnak pedig véleményeznie kell a ruhákat rajtad. – Ezzel a mondattal hugicám elérte, hogy ebbe a pár percben már sokadszorra sokkos állapotba kerüljek. Mire elérte tudatomat mondókájának értelme még jobban beindult a fantáziám. Bellára pillantottam, akinek hófehér bőre vámpír létére még jobban elfehéredett és úgy tátogott, mint egy hal. Ellenkezni kezdett volna, mikor Alice a kezébe nyomva több tucatnyi erotikusabbnál erotikusabb fehérneművel tuszkolta be a próbafülkébe. – Te pedig ne próbálj meg elszökni! – Nem hagynám itt kedvesemet ennyi kiéhezett hiéna prédájának.

-         Mintha lenne esélyem veled szemben. – jegyeztem meg. Pöttöm hugicám a sorok között vágtázott még több ruhát keresve. Pár másodperc múlva már mellettem is termett.

-         Eli kész vagy már szeretnénk látni, hogy milyen.

-         Mintha nem láttad volna előre. – mondta vámpír füleknek is alig hallhatóan. Hugicám hirtelen elviharzott és egyedül maradtam a fülke előtt. Bella egyszer csak elhúzta a függönyt és kijjebb lépett. Egy miniatürizált tűzpiros csipkés együttesben jelent meg, melynek a látványa nemcsak perverz fantáziámat keltették életre, hanem testem bizonyos porcikáját is…Fejembe nemcsak saját perverz gondolataimat ütöttek lyukat, hanem a körülöttünk álló nyálcsorgató férfiaké is. Hirtelen elöntött a méreg, meggondolatlanságból lekaptam az ingemet és ráterítettem. Bella csak kikerekedett szemekkel nézett rám, majd tekintete arcomról lejjebb kalandozott. Zavarában félre nézett és váratlanul nagy lendülettel magával rántott a próbafülkébe. A lendületnek köszönhetően...

Elina/Bella szemszöge:

-         Eli kész vagy már szeretnénk látni, hogy milyen. – türelmetlenkedett Alice.

-         Mintha nem láttad volna előre. – mondtam vámpír fülel is alig hallhatóan. Nagy levegőt vettem, elhúztam a függönyt és kiléptem a fülkéből. Tekintetem találkozott Edwardéval és már sokadjára elvesztem szemei tükrében. Tekintete lejjebb kalauzolt testemen. Futótűzként járta át testemet a vágy, mely arra késztetett legbelül, hogy megízleljem ajkait. Egyszer csak Edward két karja nyúlt felém és meglepetésemre az ingét rám terítette. Arcára aggodalom, féltés és düh ült ki. Tekintetem lejjebb csúszott és megláttam meztelen felső testét. A vágy, mely már az előbb is felülemelkedni látszott rajtam, most újból megtámadott. Meghallottam a körülettünk lévő lányok hangját, amint épp azt ecsetelik, hogy milyen szexi Edward. Nem, mintha nem lenne igaz, de én csak azt szeretném, ha az enyém lenne mindörökké. Akaratlanul magammal rántottam a fülkébe az éhes vadmacskák elől. A lendületnek köszönhetően ajkaink összeértek és a fellegekben repkedtem. Szaporán vettem az éltető oxigént, amire szükségem sincs. Szemeim előtt megjelent az a bizonyos nap, mikor a két kis cselszövő bezárt minket a fürdőbe. Alice zavarta meg ezt az idilli pillanatot. Bosszúsan szemlélte a kialakult helyzetet, de a szemében pajzán fény csillogott.

-         Csak pár pillanatra hagylak itt benneteket és így egymásra támadtok? Ha most Emmet vagy Daren látna, most titeket nem lenne nyugtotok egy „kis” ideig.

-         Mivel te vagy a kedvenc hugicám és annyira szeretsz minket, ezért nem mondasz nekik semmit. – mondta életem, aki méh mindig félmeztelen testével karolt át.

A megfosztot bárány 19/2. - Füstbe ment fogadás

Sziasztok! Amint látjátok Újév alkalmával újra belevetettem magamat az írásba. Ezt a fejezetet hajnalban írtam, szóval előre is bocs ha van benne hiba. Remélem azért örültök páran, hogy újra neki álltam a történetnek. Még nem tudom, milyen sűrűn tudok frisset hozni, mivel ebben az évben felvételizem, ezért sokat kell készülnöm, főleg úgy, hogy egy nagyon jó suliba szeretnék menni. Remélem mindenkinek tetszeni fog a fejezet!! És szokásosan jól esne, ha pár komival is megajándékoznátok. Ennyit belőlem. JÓ OLVASÁST! Puszi: Ella :)

A megfosztott bárány 19/2. fejezet – Füstbe ment fogadás

Emmet szemszöge:

Egész úton hazafelé

Azon gondolkodám:

Miként fogom élvezni

A régóta várt szórakozást

Mit mondok majd először is

Kedvest, szépet neki?

Midőn, mely házunk törik szét,

S vágyainkat ki tudjuk e elégíteni?

S jutott eszembe számtalan

Szebbnél-szebb perverz gondolat,

Míg porrá nem válik a lak

Kezeink alatt

S a kis szobába rontva...

Röpült felém babám...

S én csüggtem ajkán... szótlanul...

Mint kedvenc prédám nyakán.

Jókedvemről az a nagy benga medve tehet, mely lehet, hogy kicsit be volt lőve, mivel ilyen fensőséges versek születnek az én elmémben.

- Miről maradtam le? – toppantam édes tubicáim közé. Amint megláttam állandóan pörgő hugicámat, rossz érzés kerített hatalmába. Arcukon hatalmas mosoly ült, mely nem sok jóra utalt. Elfogott a pánik, mert érzem, hogy ellenem terveltek ki valamit és Rose baby sincs sehol.

- Nah mi van csajok, olyan képet vágtok, mint akik most fogták meg az Isten lábát.

- Hát még az is lehet… – jegyezte meg Kate sejtelmes hangon.

- Édesem! Segítenél egy picit?? – szólt le Rosie az emeletről. – lábaim akaratlanul elindultak a hálószobánk felé. A nappaliból halk kuncogást hallottam.

- Nah eddig bírtad a feleséged nélkül?? – szólt utánam Daren.

- Már látom előre, hogy nagy sikert fogsz aratni a jelmezedben. – bosszantott a kis törpe.

- Élvezzed ki még ezt a pár órát, mert egy évig még csak a pláza közelébe sem megyek.

- Azt majd meglátjuk. – fűzte még hozzá.

Még vissza akartam vágni nekik, de ekkor nyitottam ki a mi kis fészkünk ajtaját, de lehet, hogy nem kellett volna. Rose a tükör előtt állt egy szál fehérneműben. Úgy érzem, nem tudom visszafogni vágyaimat, azonnal le kell szaggatnom róla azokat a felesleges kis darabokat. A piros fehérnemű, melyet felvett, beindította perverz fantáziámat. Agyamat elöntötte a vörös köd, de ott csücsült bal vállamon a kis Emmet angyal, aki figyelmeztetett, hogyha most nem hagyom el a szobát, nekem annyi!! Épp indultam volna ki, mikor Rose megszólalt.

- Ennyire nem tetszek, hogy elmenekülsz előlem?? – fordult felém aggódó arccal, mint akinek a hiúságába tapostak bele. Innen már nincs visszaút! Becsaptam az ajtót magam mögött, kizártam a külvilágot, és már csak tökéletes testére, és arra a kis falatnyi fehérneműre tudtam koncentrálni.

Pár óra múlva, karjaimban tartva életem szerelmét jutott el a tudatomig, hogy mi vár rám ezután. Kedvesem fészkelődött mellettem, kikászálódott az „ágyból” és bevonult gardróbjába. Pár másodperc múlva szexisen felöltözve állt előttem, és győzedelmes vigyorral az arcán szólalt meg:

- Meddig is bírtad nélkülem, mackókám?? – és fogta magát ott hagyott engem teljesen egyedül a megsebzett büszkeségem társaságában. Mint az égből lehulló meteor, úgy hasított tudatomba a felismerés, hogy palira vettek. Az „ember” már a saját feleségében sem bízhat meg.

Gyűlölöm, ahogy boci szemekkel nézel

Gyűlölöm, hogy nem értem

Gyűlölöm, ahogy elmész mellettem

Gyűlölöm, hogy semmibe veszel

Gyűlölöm, hogy én vagyok a nagyobb

Gyűlölöm, hogy te mégis másképpen gondolod

Gyűlölöm a nevetésed, a vigyorod

Gyűlölöm, hogy mindig látod, hogy mit mondok

Gyűlölöm a sok üzletet, cipőt, ruhát

Gyűlölöm Guccit, Chanelt és Pradát

Gyűlölöm, gyűlölöm, gyűlölöm!!

( Gyűlölöm Alicet és a plázát By: Emmet)

Alice szemszöge:

Nem sokat kellett várni addig, hogy Emmet beadja a derekát. A szobából szűrődő hangok jelentették győzelmemet. A lányokkal egyből nekiálltunk megszervezni a partit. Vajon miért nem lepődök meg azon, hogy mindenkinek tetszenek az ötleteim, kivéve Bellát, aki inkább a bátyám stírölésével van elfoglalva. Bármit mondunk neki az egyik fülén be a másikon ki. Hirtelen egy újabb remek ötlet támadta meg elmémet, ami segíthet összeboronálni a gerlepárt.

- Elina ugye számíthatok rád mindenben? – kérdeztem ellenállhatatlan boci szemeimet bevetve, de ő épp gondolatai tengerének habjait szelte, és csak egy ühüm-öt nyögött ki. Arcomra diadalittas mosoly ült ki és ezt Serena is észrevette. Nemsokára Rosalie toppant be elégedett vigyorral.

- Hogy haladtok a munkálatokkal?? – kérdezte és helyet foglalt a kanapén.

- 1. Emmet ruhája + a felszerelések beszerzése.

2. Díszek beszerzése. ---> Kate, Serena

3. Party meghirdetése az iskolában. ---> Emmet

4. Terem díszítés a terveim alapján. ---> fiúk

5. Mivel emberi lények is lesznek kaja, pia beszerzése. ---> Esme, Helly

- És a menün rajta lesz Bambi, Szimba meg Balu és a többiek is? - kérdezte Daren röhögve, miközben Emmet is megjelent a színen és ő sem hagyhatta ki, hogy ne szóljon valami frappánsat.

- Nem kell nekünk Bambi, mert van nekünk házi bárányunk Elina személyében. Szimba szerepét Edward már előre lefoglalta, én vállalom Balut, Tanyácska tökéletesen megfelel, egy megveszett párducnak és máris kész az állatkert, de cirkuszt is nyithatnánk ennyi erővel. – Daren és én már majdnem a földön fetrengtünk Emmet beszólásától, Tanyácska szúrós pillantásokkal bombázta Emmetet.

Félszemmel Tanyara pillantottam, aki bátyám körül legyeskedett. Bella szemeivel villámokat szórt, úgy éreztem itt az idő, hogy közbe lépjek.

- Bella, Edward segítenétek? – néztem az említett személyekre. Edward egy tizedmásodperc alatt pattant fel a kanapéról és megadóan bólintott. Bellának sem volt ellenére, hisz így nem kellett elviselnie Tanya megvető pillantásait, és Edwardon való élősködését. – Edward visz el minket a plázába és segít cipekedni. Bella neked segítened kell kiválasztani Emmet ruciját. – láttam rajta, hogy már pont ellenkezne döntésemmel, de én gyorsabb volt és közbe léptem – Hisz megígérted. – mondtam és felvettem azokat az ellenállhatatlan nagy boci szemeimet. Bólintott és el is indult a garázs felé. Edward követett minket. – Emmet nagyon csini leszel. Elhiheted! – és felvillantottam győzelmes mosolyomat.

Beültünk Edward kocsijába. Elterpeszkedtem a hátsó ülésen, így Bella kénytelen volt előre ülni Edward mellé. Testvéremnek nagyon is tetszett ez a helyzet. Egész úton Bellát figyelte az út helyett, de még így sem karamboloztunk, sőt még átlagos sebességből sem vett vissza. 250 km/h sebességgel hajtottunk egészen a pláza parkolójáig. Kiszálltunk és belevetettük magunkat a ruhák mennyországába.

Edward szemszöge:

Mióta Tanya megérkezett életem szerelme még jobban eltávolodott tőlem. Állandóan pörgő hugicám, most is megmentett Tanya karmai közül. Az sem érdekel, hogy hova megyünk, csak minél távolabb kerüljek életem megkeserítőjétől. Ha már megszabadulok és egy angyal társaságában tölthetem ezt az időt az már csak hab a torta tetejére. Volvómmal hamar beértünk a városba. Egész úton szerelmem arcát vizslattam, szememmel minden egyes részt bejártam. A tökéletesség, ami belőle áradt elkábított, mintha vénásan adagolnák a legfinomabb heroint. Ő nem nézett rám, de a szikrák most is jelen voltak kettőnk között. Alig tudtam visszafogni érzéseimet, legszívesebben már megcsókoltam volna és csókjaimmal bejártam volna teste minden egyes zugát. Megérkeztünk a plázához és leparkoltam. A lányok belevetették magukat a boltok tömegébe. Alice egyszer csak megállt, szemével valószínűleg egy újabb boltot keresett, ahol még nem járt. Majd felvillantott huncut mosolyát és megindult egy bolt felé, Bellát maga után húzva. Ezer meg ezer pillantás szegeződött kedvesemre és én „szívem” szerint elbújtattam volna egy olyan helyre, ahol nem láthatja senki, ahol csak én élvezhetem felülmúlhatatlan szépségét. Alice megállt egy bolt előtt. Szemem a bolt feliratán akadt meg…SZEX SHOP…

B.Ú.É.K!!

Boldog sikerekben gazdag újévet kívánok mindenkinek!!