BLOGGER TEMPLATES - TWITTER BACKGROUNDS »
http://ella-versei.blogspot.com/ ---> Saját verseim ITT megtalálhatóak! Örülnék, ha páran megnéznétek!!

2010. február 26., péntek

A megfosztott bárány 10. fejezet

Sziasztok itt a friss!!Remélem mindenkinek tetszeni fog!!Bocsi hogy ilyen későn sikeredett megírnom, de ma volt a farsang és egész héten arra készültem.Komikat!!Puszi: Ella

Bella / Elina szemszöge:

Most itt ülök egyedül ebben a nagy házban a zongora előtt órák óta és csak úgy zakatol az agyam. Vámpírként az idő csak úgy repül. Már lassan egy éve, hogy ide költöztünk Amerikából. A testvéreimmel nagyon jól kijövök, de legbelül valami nagyon, de nagyon nem stimmel velem. Boldognak kéne lennem, hogy egy szerető család vesz körül. Még mindig hallom, azt a hangot a fejemben.

„ Az oroszlán beleszeret a bárányba.”
„Micsoda buta bárány.”
„Micsoda beteg, mazochista oroszlán.”

Ezekre a szavakra mindig valami mérhetetlen nagy fájdalom és hiány tőr rám. Mint mikor valaki elveszett és nincs értelme az életének. Nem értem ezeket az érzéseket. Nem értem magam, miért zaklat fel ez az egész. Ki kell derítenem mi, hogy miért van ez velem. Meg kell tudnom mindent. De hiszen még saját magamról sem tudok semmit, csak azt, amit Helly-ék meséltek, és valljuk be az nem sok volt.
Napok óta kételyek gyötörnek, hogyan tudhatnék meg saját magamról többet. Döntöttem. Elmegyek meg kell ismernem önmagam. Nem tudom, hogy mi lesz, mit találok, de érzem, hogy mennem kell, mert valaki vár rám valahol. Az a bársonyos hang, ő tudja, „Ki vagyok?”. Érzem, ő válaszokat tud adni nekem minden kérdésemre. Ő a kulcs az emlékeihez.

Beszélnem kell a többiekkel. Este 6 után nem sokkal Helly is haza tért az üzletből. Nagyon ideges voltam. Nem tudtam, hogy fognak reagálni a szavaimra. De meg kell tennem. El kell mondanom nekik mindent, jó lehet, hogy nem mindent. Szükségem van rá, hogy megismerjem magam s ezt nekik is tudomásul kell venniük. Szükségem van a támogatásukra, mert nélkülük nem tudom, mit csinálnék.
Na jó. Gyerünk Elina szebb össze magad.

- Szeretnék beszélni veletek. – mondtam és egyre idegesebb lettem. Nem tudtam hogy kezdjek bele. Mindenki pár pillanat után megjelentek. Daren elég furán nézett rám. Nem csodálom. Elég fura képet vághatók.
- Mit szeretnél Eli? – kérdezte Helly komolyan. Neki is feltűnt, hogy ideges vagyok. – Nekünk nyugodtan elmondhatsz mindent.
- Tudjátok, hát nem is tudom, hol kezdjem…. – nem tudtam, hogy folytassam, de az lesz a legjobb, ha az elején..
- Na, jó. Úgy érzem, hogy valami nem stimmel velem. Nem ismerem önmagam és csak annyit tudok a magamról, amennyit elmondtatok. Meg akarom ismerni a múltamat és magamat is. – nem mertem a többiekre nézni. Mindenki síri csöndben hallgatta a mondókámat. Nem bírom tovább ezt a síri csöndet. Megbolondulok. Nem tudtam mire számítsak, hogy mit fognak szólni. De nem bírtam felnéztem a többiekre. Helly és Daren is elég aggódó képet vágtak. Helly szemében féltést, rettegést, hatalmas szeretetett és megértést láttam. Daren szemeiben is ugyan ezeket láttam csak az övében inkább az aggódás volt kivehető. Serena szemeiben nem igazán tudtam kiolvasni, hogy milyen érzések kavarognak. Mikor észrevette, hogy őt nézem felállt és az ablakhoz kerülve a tekintetemet.
- Eli! – kezdet bele Helly – Tudod mi melletted állunk. Segítünk neked mindenben. Mi mindent elmondtunk, amit tudtunk rólad, de több dolgot nem tudunk mondani. – hajtotta le a fejét, de előtte a szemei olyan furcsák voltak és nem tudtam mit kezdeni vele. Gondolkozásomból Daren hangja szakított ki.
- Mit szeretnél tenni? Hogy akarsz többet kideríteni magadról?
- Hát arra gondoltam, hogy elmegyek. Így legalább magamat is meg ismerem jobban és remélem a múltamról is meg tudok egy két dolgot.
- Nem, ezt nem engedem. Tudod, milyen veszélyes egyedül. – kiabált Daren – Ha csak összefutsz egy veszélyesebb vámpírral vagy netalántán az egyik Volturi katonával…. – de nem tudta befejezni, mert Helly közbe szolt.
- Mikor akarsz indulni? – Daren hitetlenkedő képet vágott
- Arra gondoltam, hogy a suli végét még megvárom és utána.
- Jó. De tudnod kell, hogy egyetértek Darennel és szerintem sem a legjobb ötlet egyedül elmenned, de ha te ezt akarod, akkor nem tartunk vissza.
- Köszönöm.
- Elmehetsz, de bizonyos feltételeket be kell tartanod. Suli kezdésre vissza kell jönnöd. Mobilon folyamatosan tartjuk a kapcsolatot. Egy valamit kérek, ne menjél Olaszország közelébe.
- De ….
- Nem. Tudod jól, hogy a Volturi veszélyes. A te képességed nagyon különleges és biztos, hogy ha tudomást szereznek rólad, akkor majd minden eszközt bevetnek, hogy csatlakoz hozzájuk. Nem riadnak vissza semmitől. - mondta Helly nagyon komolyan. Tudtam, hogy a szavainak nagyon nagy súlya van és minden igaz, amit mondott. Serena még mindig nem mondott semmit, csak hallgatott.
- Serena! – szólítottam meg félénken – Te neked nincs semmi hozzá fűzni valód.
- Én sem tartom jó ötletnek, de a testvérem vagy és fontos vagy számomra. Ha te úgy érzed, hogy ezt kell tenned, akkor tedd. De tudd, ránk számíthatsz. Mi itt leszünk neked. – mondta szomorúan- Én nem tudtam nézni, így sec-perc alatt előtte termettem és megöleltem. Ő úgy ölelt vissza, mint, aki nem akar elengedni soha.
Ezek után megkönnyebbültem. Örültem, hogy számíthatók rájuk és támogatnak.
Az iskola vége hamar eljött. Egyre nőtt a feszültség köztem és a testvéreim között. Nagyon aggódtak értem, hogy valami bajom esik. Daren az utolsó héten az indulásom előtt minden nap a suli után külön oktatást tartott számomra, hogy meg tudjam védeni magam. Így már sokkalta könnyebben engedtek el. A tudat, hogy képes vagyok megvédeni magamat anélkül, hogy használnám a képességemet.
Fájdalmas volt a búcsú. De tudtam, hogy mennem kell. Nem maradhatok meg kell tudnom, hogy ki vagyok. Pár hónap és újra együtt leszünk.


Már 2 hónapja utazgatok és keresek valakit, aki ismeri a múltamat. Nagyon sok vámpírral találkoztam már és barátokra is szert tettem. Végig utaztam szinte egész Európát és még Amerikában is jártam. Még mindig hallom azt a bársonyos hangot és látom azokat az aranybarna szemeket. De semmi több, nincs semmi új emlékem, ami segíthetne. Nem jutottam semmire. Még pár hét és kezdődik a suli.

Edward szemszöge:

Lassan egy éve, hogy Bella meghalt. Alicék próbálták eltitkolni előlem.
Miután Jasperrel visszatértek az egész családunk még inkább összeomlott és ez még nekem is feltűnt. Senki gondolatából nem tudtam ki olvasni, hogy mit történt. Legbelül tudtam, hogy baj van. Bellával történt valami. 3 hónapig sikerült elrejteniük előlem a gondolataikat, de egyik nap Esme már nem tudta. Túl sok volt neki a történtek. Nem hittem el, nem akartam elhinni. Ha ott lettem volna a közelében, még akkor is, ha ezt ő nem tudta volna. Talán akkor ez nem történt volna meg. De én ostoba voltam és magára hagytam, pedig tudtam, hogy csak úgy vonzza a bajt. Ha én eljövök a közeléből, akkor is veszélyben van. A saját szobája is veszélyt jelentet számára.
Ezek után a többiek féltek, hogy még jobban magamba roskadok, és hogy valami őrültséget csinálok. Nem is tévedtek nagyot. Mi után megtudtam Bella halálát, a családomból valaki folyamatosan mellettem volt, hogy szemmel tartson. Alice minden egyes tervemet látta, így nem tudtam semmit sem csinálni. Pár nappal ezelőtt pedig ő is besokallt. Az egész ház az ő kiabálásától hangzott. Megérdemeltem, hogy valaki helyre rakjon és Alice volt ez a személy.

A fejmosásom utáni napon Carlise közölte velem, hogy a család meg szavazta a költözést. Apám és a többiek is úgy gondolták, hogy a környezetváltozás nekem is jót tenne. A családom választása egy Írországi kis városkára esett Wellingtonra. Nem sokat tudok róla. Eddig itt még nem laktunk, de nem hiszem, hogy nagyban különbözne a többi várostól ahol eddig éltünk. Kivéve Forkstól. Itt nem lesz Bella, aki magát az életet jelentette számomra. Erre a gondolatra újult erővel tört rám a bánat, ezt Jasper megérezte és próbált a képessége segítségével segíteni rajtam. De rajtam csak is Bella közelsége segíthetne, ami nem fog már soha többé megtörténni.

A lányok pár nap alatt elintéztek mindent és készen álltunk az utazásra.
- Edward! Gyere már! Már csak rád várunk! – Alice az már csak Alice. Meg sem várta válaszom és húzni kezdett a kocsim felé és közben folyamatosan beszélt. Pár perccel később arra eszméltem fel hogy a hátsó ülésen ülök.
~Mi én a hátsó ülésen a saját kocsimban, ez nem lehet!~ kiabáltam mérgesen gondolatban.
- Na végre öcsi! Már kezdtünk Aliceszal aggódni, hogy egész úton a külvilágot kizárva fogsz ülni.
Épp kérdezni akartam, hogy miért Jasper vezeti a kocsimat, de ki sem nyitottam a számat, de már Alice válaszolta fel nem tett kérdésemre.
- Azért, mert nem szeretnénk karambolozni. Te sem szeretnéd összetörni a kocsidat.
- Mi! Miért törném össze?
- Ha nem vetted volna észre, akkor már több órája úton vagyunk és neked még csak most esett le, hogy a hátsó ülésen ülsz. – mondta vigyorogva bátyám, aki jót mulatott rajtam, de ezt Alice nem igazán értékelte és a pillantásával tudtára is adta. Egyszer csak Alice hangja „ébresztett fel”. Hát itt vagyunk. Megérkeztünk.

2010. február 21., vasárnap

A megfosztott bárány 9. fejezet

Itt a friss!! Bocsi, hogy ennyit késtem, de egész héten versenyeken voltam. Léccí komizzatok!!! Puszi: Ella


Helly szemszöge:

Hallottam, ahogy Elina megérkezik és felrohan a szobájába becsapva maga utána az ajtót. Utána mentem, hogy megkérdezzem mi történt. Nagyon dühös volt és az ágyán feküdt. Hallottam, ahogyan a magában mérgelődik:

- Mi a fenét képzelt ez magáról? Hogy gondolhatta? Teljesen elment az esze? Én és ő? Fújj?
- Eli?! Valami baj van? Hol vannak a többiek? – jött be Helly a szobába érdeklődve.
- Még a buliban. Ott hagytam őket.
- Miért? Mi történt?
- Ez egyik hülye srác, aki a suliban is teljesen rám szállt most teljesen felbátorodott a sok alkoholtól. Lesmárolt és meg próbált letapizni. Ellöktem magamtól és inkább gyorsan eljöttem még mielőtt ott helyben téptem volna szét a bulizó tömeg szeme láttára.
- Ez nem semmi.
- Bocsi, de most inkább elmegyek kiszellőztetni a fejemet.
- Biztos? – kérdeztem aggódva.
- Igen nem fogok visszamenni. Nem csinálok semmi őröltséget. Ígérem. Csak levegőznöm kell.
- Oké. – mondtam és már el is ment.


Bella szemszöge:

Kitisztult fejjel indultam haza. Már messziről éreztem, hogy testvéreim is hazajöttek a buliból. Gondolom kirohanásom után ők is otthagyták a bulit és követték a példám. 100%-ban biztos vagyok, hogy ezt az egészet Daren találta ki. Ezért még kap. A nappaliban ült mindenki, amikor én haza értem és újra elfogott a düh, ahogy megpillantottam Darent és azt a megelégült mosolyt az arcán. Úgy véltem itt az idő a bosszúra.

- Daren beszélhetnénk? – kérdeztem mézes, mázos hangon.
- Persze. – megpróbálta elfojtani nevetését, de nem nagyon sikerült

Elindultam a házzal szembe lévő tó felé, de még hallottam, ahogyan Serena ezt mondja: „Daren meg fogja bánni, hogy ma „felkelt”.” Aztán már csak arra figyeltem, hogy kellő képpen megbosszuljam ezt a borzasztó estét. Bosszú, édes bosszú. Megálltam a tó szélénél. Nem jött utánam így hát odafutottam hozzá és húzni kezdtem a tó felé. Elmosolyodtam, majd egy óriási kökéssel bele löktem a tóba. Hatalmas csobbanással ért a vízbe. Aztán már csak arra eszméltem, hogy Daren engem is a vízbe húz, így hát én is egy nagy csobbanással érkeztem a vízbe. Helly és Serena minket néztek az ajtóból és már nem is haragudtam Darenre. Daren rám nézett és nevetni kezdett. Én is vele nevettem. Egy kis úszás után kimentünk a vízből és hagytuk, hogy nap sugarai felszívják testünkön lévő vízcseppeket és közben a természetet csodáltam. Nem hinném, hogy van ennél csodálatosabb. Helly és Serena bent kuncogtak rajtunk. Szárazan és kibékülve indultunk a házba.

- Hát ti meg, hogy néztek ki? Irány a pláza! – Jajj ne!!!! Csak ezt ne!! Darennal összenéztünk és mind a ketten ugyan arra gondoltunk. Arra hogy...

Helly szemszöge:

5 hónap múlva...

Elina teljes mértékben beilleszkedet a családunkba ez alatt a fél év alatt. Nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyedén meg találja a helyét köztünk. Nagyon, de nagyon különleges. Senki sem mondja meg róla hogy csak egy féléve vámpír. Hatalmas önuralma van. Emlékszem az elején aggódtunk, hogy fogja az emberek közelségét elviselni, de újra meglepődtünk, mint általában. Jól emlékszem mit mondott:
- Nem kell aggódnotok. Nem fogok rá támadni senkire. Nem vonz a vérük. Az állatok vére sokkalta csábítóbb. Inkább egy hegyi oroszlán vérére szomjazok, mint egy emberére. – mondta nekünk és nem értette, hogy miért vágunk olyan fura képet.
Daren szerint ez azért van, mert emberként irtózhatott a vértől. De nem ez volt az egyetlen ilyen meglepetés. Az első hetekben kiderült, hogy sikerült átvennie a képességeinket és nagyon hamar meg tanulta használni is őket. Soha senkit sem láttam, aki ilyen hamar kezelni tudta volna a képességét és neki nem csak egyet sikerült, hanem mindegyikünkét.

Serena szemszöge:

Jaj már megint. Miért telik ilyen lassan az idő? Na, végre kicsöngettek. Remélem Eli is végzet már. Gyors emberi tempóban hagytam el az iskolát, hogy mielőbb a parkolóba érjek. Eli sehol, már megint kezdi. Ez nem igaz, direkt csinálja ezt velem. 3 perc múlva megjelent, és már megint úgy vonszolja magát mint egy csiga. Miért csinálja mindig ezt ha vásárolnia akarok menni vele.
- Eli gyere már! Miért csinálod ezt velem? Tudod, hogy sietni akarok haza. –nem igaz, hogy már megint ezt csinálja velem.
- Tudod mit? – kérdeztem – Ha rekord sebességgel hazaérünk, akkor nem kell eljönnöd velem vásárolni!
- Oké! – nem is kellett többet győzködnöm, hogy siessen. Pár perc száguldozás után már otthon is voltunk. Eli még le sem parkolt, de én már is kipattantam az autóból és futottam a szobába összeszedni a holmimat a vásárláshoz. Táska, kocsi kulcs, pénz és persze a hitelkártyák.
- Meg is van minden. – jelentettem ki halkan.
- Serena, azért az irataidat sem ártana elraknod a táskádba. – mondta széles mosollyal Eli.
- Oh…. Kössz! Teljesen kiment a fejemből. – mondtam kacagva. Az a fránya vámpírmemória, ilyen dolgokat elfelejteni.
- De nem feled el, neked is kell még ruhát venni a tanévzáró bálra.
- Mint ha nem lenne elég olyan ruha a szekrényemben, amit fel tudnék venni. Amúgy is van még 3 hónap addig.
- Nem és nem azt már nem. Új ruhát kell neked is venni, mert azok nem olyanok.
- Szerintem jobb ha sietsz mert elvisznek minden ruhát előled . – Ez volt a végszó számomra, itt az ideje, hogy bepattanjak a kocsimba és irány a bevásárlóközpont.

2010. február 16., kedd

Eclipse!!!

Sajna a képek illegálisan kerültek fel, ezért törölték a legtöbb oldalról őket!!!!!
Én is úgy döntöttem, hogy a biztonság kedvéért letörlöm őket, de a tesóm összeszedte a képeket (meg olyanokat is amik nálam nem voltak fent)és le tömörítette őket. Felrakta az egyik tárhelyre őket így hát letudjátok tölteni.

Letöltés: http://www.ziddu.com/download/8603212/Kepek-napfogyatkozas-EB.zip.html

Puszi: Ella

2010. február 15., hétfő

A megfosztott bárány 8. fejezet

Sziasztok!!!Itt a friss!!Remélem tetszik!!!Komikat!!!!! Puszi: Ella

Daren szemszöge

A bosszú édes bosszú. 1. fázis Eli kedvenc ruháit eltüntetni, azt hiszem, ezzel megvolnék. Hétfő reggel hallottam húgomat bemenni a gardróbjába. Magam előtt láttam, ahogy a ruháit keresi, amik szőrén, szálán eltűntek. Nem kellet sokat várnom mire megjelent a nappaliban. Egy mély dekoltázsú blúzban és egy miniszoknyában jelent meg. Hmm.. Nem is volt rossz ötlet eltüntetni a ruhákat, ez a szerelés hűha, nem is tudom, mit mondhatnék rá. Tökéletesen kiemeli az alakját. A suliban a fiúk tuti csorgatni fogják a nyálukat utána, hiszen én is padlót fogtam mikor megláttam.

- Eli gyakrabban kellene, így öltöznöd. –jött meg a hangom, miután végig mértem Elit.
- Hát csak ezt tudtam felvenni, – itt rosszallóan néztem rám, én meg mint a ma született bárány próbáltam értetlen képet vágni mint akinek fogalma sincs, hogy ezt miért mondta – mert eltűntek a ruháim.
- Nagyon jól áll. Nem is értem, miért nem öltözködsz így mindennap??!!
- Ez nem az én stílusom és én utálom az ilyen ruhákat. De most inkább induljunk a suliba.
- Rendben.

Elmentek itt az ideje a tervem 2. fázisának, megvalósításának, de sajnos délutánig várnom kell, ha nem akarok lebukni.

- Pá Helly! Én is elmentem! Lehet, hogy később jövök, mint általában. – szoktam oda nővéremnek, aki már a kertben tevékenykedett.
- Oké! Szia!

Nem figyeltem az útra, csak a tervem minél tökéletesebb kivitelezésére tudtam gondolni. Pár perc „kocsikázás” után már a fő suli parkolójában voltam. Nem is kellet sok meg is találtam az a személyt, akit kerestem. Épp a barátnői társaságát élvezte, akik a „Hogy szerezzük meg a suli legjobb pasiját?” ecsetelik – azaz engem. Határozottan léptem a kis csapathoz.

- Hello csajok!
- Hello! – nyögték ki nagy nehezen a meglepődöttségtől.
- Alexa beszélhetnénk?
- Hát…. azt hiszem igen semmi akadálya. – válaszolt kicsit félénken.

A suliban beavattam Alexát a tervemben. Felajánlotta a segítségét a tervembe és meg ígérte, hogy beszél az öcsével – aki mellesleg Eli osztálytársa és tudtommal teljes mértékben bele van habarodva - és annak haverjaival. Mindent részletesen meg beszélünk, a „Hogyan dobjuk fel Eli hangulatát?”, azaz „Hogyan szerezzünk neki egy kellemes randit pár sráccal?” Már csak a tervem utolsó fázis volt hátra. Hát igen. Nagy fába vágtam a fejszémet. Még meg kell győznöm, hogy jöjjön el velem ma este bulizni. Reméltem, ha Serenát rá tudom beszélni, akkor Eli is beadja a derekát. Most jön a neheze.

- Na, hugicáim. Hogy telt a napotok?
- Mint mindig unalmasan. – felelt színtelen hangon Serena.
- Ja, nagyon- jegyezte meg Eli cinikusan – nem elég hogy megbámulnak minket a különleges szépségünk miatt. Ma különösen minden fiú utánam csorgatta a nyálát a szerelésemnek köszönhetően. Nem is tudom, milyen idióta ötlet vezérelt ma reggel, hogy ilyen kihívóan öltözzek fel??? Á, meg van, nem volt más mit felvehettem volna, szőrén szálán eltűntek a kedven ruháim és helyette ilyen kihívó göncök kerültek a helyükre. – mutatott végig magán és én már megint szó szerint részletesen végig mértem. Szerencsémre ezt ő nem vette észre.
- Ne csináld már, mint ha nem növelte volna ez a mai nap a női hiúságodat. – mondtam - Valld be, hogy tetszett, hogy a figyelem középpontjában voltál?
- Nem. Jobb ha tudod utálok a középpontban lenni. – válaszolta mérgesen és jobbnak láttam inkább gyorsan témát váltani.
- Áh..,.Majd nem elfelejtettem az egyik csoport társam ma meg hívott egy buliba és mondta, hogy ti is jöhettek.
- Juppi!!! Egy kis szórakozás nekünk sem ártana.
A mi kis társalkodásunkat Helly zavarta meg.
- Mi féle szórakozásról beszéltek? – kérdezte kíváncsian.
- Oh. Csak egy házi buliról, ahova meg hívtak, de egyedül nem igazán van kedvem elmenni.
- Mi!!! Azt hiszed, elengedlek egyedül mi is csatlakozunk hozzád. – jelentette ki Serena – Úgy-e Eli?
- Mond, hogy nem gondoltad komolyan az előbbi kijelentésedet Ser?
- De igen. – mondta húgom ellent mondást nem tűrve.
Most már minden készen áll a tervem megvalósítására. Pár óra, ami még hátra volt hamar eltelt. Serena még kihívóbb ruha költeményt adott Elire, ami reggelit jóval túlszárnyalta.
Az én kocsimmal mentünk, mivel én tudtam egyedül, hogy hova kell mennünk. Alexa remekül elintézett mindent. A kis terem, amit kibéreltem teli volt ismerős arcokkal a fő suliból, de nem csak ők voltak itt. A teremben lévő bárbolthoz legközelebb lévő asztalnál meg pillantottam Alexáékat. Na, most kezdődik a bosszúm igazán. Kuncogtam magamban.
- Sziasztok! Nagyon jó lett a buli Alexa.
- Köszi, szépen. Szerintem is és sokan eljöttek, és …..
- Igen, de szerintem még csak most fog beindulni az este. – vágott közben Alexa öccse, Nick. Közben tetőtől talpig végig mérte Elit és időközben egy két helyen kicsit tovább is elidőzött a tekintete. A lányokkal csatlakoztunk a kis társasághoz. Pár perc beszélgetés után Alexával neki álltunk mi is táncolni. A táncparkettről láttam Nick vágyakozó pillantásokat vetett húgom felé, aki legszívesebben darabokra tépné a srácot.

Bella szemszöge

Nem hiszem el. Miért nem tudok nemet mondani a dolgoknak. Hát ez van, most itt ülök ezekkel a …… jobb ha nem is gondolok rájuk. Daren meg ott táncol azzal a szerencsétlen csajjal, aki már teljesen belezúgott bátyámba. Serena is kitűnően elvan. Legalább egy tucat fiú lesi minden egyes óhaját és sóhaját.
- Táncolunk? – kérdezte Nick, kaján vigyorral.
- Kösz, de most inkább nem.
- Oké. Mindjárt jövök? – mondta és eltűnt. Én meg már kezdtem megkönnyebbülni, hogy megszabadultam tőle, de nem mert már is visszatért két pohár társaságában.
- Hoztam egy kis piát, csak hogy oldjuk a hangulatot.
- Én nem iszok… - jelentettem ki. A fiúkat ez egyáltalán nem érdekelte. 10 perc múlva már az asztal tele volt üres poharakkal. Nem tudtam felfogni, hogy képesek ennyit inni. Nicknek sem kellet sok az alkoholtól teljesen felbátorodott, mert elkezdett tapizni. Na, azt már nem. Fogtam a kezét és leszedtem magamról.
- Tudod olyan dögös vagy ebben a ruciban. Ahogy hozzád simul, ahhoz a csábító karcsú alakodhoz. És azok az elkápráztatóan csodálatos szemeid és a puha ajkaid….
De nem fejezte be, mert hirtelen csapot le az ajkaimra. Még engem is meglepet vámpírlétemre, mert megmerevedtem. Kezei a testemen útra keltek éreztem, ahogy szoknyám alá nyúl. Mire magamhoz tértem már itt telt be a pohár nálam. Ellöktem és a földön landolt. Nem vártam, meg míg feláll, inkább amilyen gyorsan csak lehet elhagytam a termet. Nem törődtem testvéreimmel. Olyan gyorsan vezettem haza amilyen gyorsan még sosem. Dühtől forrt a vérem.

- Mi a fenét képzelt ez magáról? Hogy gondolhatta? Teljesen elment az esze? Én és ő? Fújj? – dühöngtem már a biztonságot nyújtó szobám falai között.
- Eli?! Valami baj van? Hol vannak a többiek? – jött be Helly a szobába érdeklődve.
- Még a buliban. Ott hagytam őket.
- Miért? Mi történt?
- Ez egyik hülye srác, aki a suliban is teljesen rám szállt most teljesen felbátorodott a sok alkoholtól. Lesmárolt és meg próbált letapizni. Ellöktem magamtól és inkább gyorsan eljöttem még mielőtt ott helyben téptem volna szét a bulizó tömeg szeme láttára.
- Ez nem semmi.
- Bocsi, de most inkább elmegyek kiszellőztetni a fejemet.
- Biztos? – kérdezte aggódva.
- Igen nem fogok visszamenni. Nem csinálok semmi őröltséget. Ígérem. Csak levegőznöm kell.
- Oké.

Nagyon mérges voltam. A düh tombolt bennem. Szélsebesen szeltem az erdőt és próbáltam lenyugodni. A futás sokat segített, így már higgadtam végig tudtam gondolni az este folyamán történteket. Biztos voltam benne, hogy Daren keze is benne volt a dologba. Pár óra magány után indultam vissza a házhoz.

2010. február 14., vasárnap

Versem!!!!!!!!!!!!!!

Sziasztok!!!!!!!!!
Egyszer csak kipattant a fejemből egy ötlet és írtam egy verset!!!!!!!!
Léccí írjatok a chat-be vagy komit, hogy milyen!!!!!!!!


Ha meglátom szemeid elveszek bennük
Azon nyomban elolvadok tőlük
És mikor rám emeled tekinteted
A szívem vadul dübörögni kezd
Ha nem látlak, majd meghalok
De ha velem vagy szárnyalok
Érintésedtől felgyorsul a szívem
Csókjaidtól kihagy a légzésem
Felajánlom lelkemet
Csakhogy örökre veled legyek
Nem akarok semmi mást
Csak téged egy örök életen át.

2010. február 13., szombat

Meglepi!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!:D

Sziasztok!!!!!!!
Sikerült kilábalnom a depiből, úgy hogy újra megy az írás. Valentin nap alkalmából írtam nektek egy kis novellát. Igaz, hogy még nincs Valentin nap csak holnap lesz, de úgy ,döntöttem előbb felrakom. Külön blogot csináltam neki. Remélem mindenkinek tetszeni fog. Léccíí dobjátok meg pár komival. Hétfőn lesz friss.

Ahol elolvashatjátok a novellát: http://ella-valentinnapimeglepi.blogspot.com/
És ha a bannerre kattintasz akkor is bejön!!!!!!!!!!!!!!!

Puszi: Ella :)

2010. február 11., csütörtök

A megfosztott bárány 7. fejezet

Itt a friss!!!! Volt ihletem így hát megírtam és felraktam. Elég rövidre sikeredett, de majd a kövi hosszabb lesz. És valentin nap alkalmából írok nektek egy kis novellát. Remélem mindenkinek tetszeni fog.Léccíí komikat!!!!! Puszi: Ella



Daren szemszöge

Szenvedés és még több szenvedés, már legalább 5 órája szenvedek. A lányok már megint bevetették magukat a plázába és sajnos én sem úsztam meg. Tökéletesen fel tudom idézni Serena hangját mikor közölte, hogy „Kell valaki, aki cipeli majd a szatyrainkat.” Jelentette ki hatalmas, elbűvölő mosoly mellett.

Most itthon ülök a nappaliba és tv-t nézek. Miután haza értünk Eli elment vadászni. A többiek, pedig visszavonultak a szobáikba. De az elragadó hugicám, nem bírt megmaradni a valagán sokáig. Eli haza térte után nem sokkal, berontott hozzá, akár mint egy hurrikán, hogy „ruhapróbát tartson”. Ezen én csak jót kuncogtam magamba, de miután meg hallottam beszélgetni őket, nem bírtam tovább és hangosan kezdtem el nevetni. Ha Elina helyében lettem volna tuti, olyan gyorsan iszkolnék Serena elől amilyen gyorsan csak lehet. Eli mézes-mázos hangját hallottam meg fentről.

-         Serena! – kezdte– Tudod azon gondolkoztam, hogy nekem milyen jól összeválogattad a ruháimat. Sok tapasztalatod van. Gondolom nem csak nekem, hanem Helly-nek is te szoktad, ja és persze Darennek is.

Mi!!! Ezt nem hiszem el. Most menekülhetek, mert én sem úszom meg a „ruhapróbát”. Éreztem, ahogy felpattantam, feldöntöttem Helly kedvenc üveg vázáját, amiben már megint a legszebb virágai pompáztak. A soktól hirtelen nem is törődtem vele, így a földön landolt és ripityára tört. Az emeleti ajtó hangjára észbe kaptam. Jobb minél előbb eltűnni, és messziről elkerülni Serenát vagy nem úszom meg. Szerencsémre reggelig csak pár órám van, de ez nem igaz. Pechemre nem voltam elég gyors és Serena utolért.

-         Hova? Hova? Rólad meg majd nem el is feledkeztem. – mondta. - Már csak a te ruháidat kell összeválogatni, úgy hogy gyere.
-         Muszáj? – kérdeztem tőle nyavalyogva, mint egy 5 éves gyerek.
-         Ne csináld már te is előbb Eli most meg te. Én csak jót akarok nektek.
-         Akkor hagyjál békén. – vágtam közbe, de nem kellett volna, mert úgy nézett rám, mint egy megbőszült bika a vörös lepelre. Jobbnak láttam inkább beletörődni a dologba.
-         Jó. Menjünk. Gyorsan essünk túl rajta.

Hatalmas vigyor kíséretében lépett be a szobámba és vetette bele magát a ruháim közé. Én eközben azon elmélkedtem, hogy ezt a kedvességet miként adom vissza az újdonsült húgomnak.

Napokon át gondolkoztam mire kipattant a szikra az agyamból. Magamban csak mosolyogtam a zseniális tervemen.

Bella szemszöge:

Csak úgy dőlt belőlem e nevetés, ahogy elképzeltem Daren arcát, amint Serena ruha próbát tart neki. Szegény, de nem sajnáltam, hiszen ő is nevetett az én szenvedésemen. Valahogy úgy érzem, hogy ezt még vissza fogom kapni.

Hétfőn suli előtt 1 órával bementem a gardróbomba, – mivel nekem is volt egy, ami nagyobb volt magánál a szobánál – hogy magamra kapjak egy farmert és egy kardigánt. Mikor a kedvelt ruhadarabjaim után kezdtem kutakodni nem találtam egyet sem, amelynek nem lett volna mély dekoltázsa vagy éppen nem egy mini szoknya lett volna. El tudtam képzelni, hogy ki tehette ezt, így hát egy mini szoknyát és egy mély dekoltázsú blúzt kellet fel vennem. Ezt még megbosszulom. Felöltöztem, majd megigazítottam magam és lementem a többiekhez.  Mindenki hatalmas szemekkel nézett, és ha ember lettem volna, biztosan elpirulok.

-         Eli gyakrabban kellene, így öltöznöd. – mondta Daren és megejtett egy mosolyt.
-         Hát csak ezt tudtam felvenni, – itt rosszallóan néztem rá – mert eltűntek a ruháim.
-         Nagyon jól áll. Nem is értem, miért nem öltözködsz így mindennap??!!
-         Ez nem az én stílusom és én utálom az ilyen ruhákat. De most inkább induljunk a suliba.
-         Rendben.

Megfűztem Serenát, hogy az én kocsimmal menjünk. Imádtam a kocsimat és a gyorsaságát. Serena az egész út alatt fecsegett én meg időnként meg ejtettem egy - egy hmm-t, aha-t.  Pár perc alatt oda is értünk. Amint kiszálltunk minden fiú felénk kapta a fejét és csak úgy „csorgott a nyál” a szájukból. A lányok is ránk pillantották, de ők megvetető pillantásokat küldtek felénk. Nem mintha lett volna rá okuk. Egyszer sem kezdtünk ki egy fiúval sem, pont ellenkezőleg ők kezdtek ki velünk és mi szépen leráztuk őket. Ez a nap is unalmasan telt. Óra, szünet, óra, szünet, ebédlő, óra... Minden ebédidőben ugyanannál az asztalnál ülünk. A tálcánkat mindig megpakoljuk kajával és más dolgokkal, mert a látszat kell.



2010. február 10., szerda

Új Eclipses képek!!!!!!!!!!!!!!!!!

 

  

Itt vannak a legújabb képek!!
Remélem tetszik mindenkinek!!!!!!!
Olyan cukik együtt!!!!!!!!!!
Puszi: Ella

A megfosztott bárány 6. fejezet

Itt a friss!!Minél több komi, annál előbb kerül fel a 7. feji!!! Puszi: Ella


Bella szemszöge:

Már 1 hónapja, hogy ide költöztünk Wellingtonba. Nagyon jól érzem magamat, de olyan, mintha egy részem elveszett volna. Mióta felébredtem így érzek, és nem tudom, hogy mi hiányozhat az életemből. Mindig mikor ezen gondolkozom, eszembe jut, hogy a családom szeret és ennyi elég is. Serenával beiratkoztunk a Wellingtoni Gimnáziumba. Nagyon unalmas suliba járni, ha az ember vámpír és már mindent tud. De az a legidegesítőbb, hogy minden srác minket bámul, és még be is próbálkoznak, amiből csak annyi lesz, hogy mi szépen lerázzuk őket.

Szombat délután volt, amikor egyszer csak Hellyt és Serenát pillantottam meg a lépcső tetején. Lejöttek és leültek mellém. Nagyon úgy nézett ki, hogy akarnak valamit, de mielőtt feltehettem volna a kérdést Serena kezdte el mondanivalóját.

-         Arra gondoltunk, – itt várt egy picit – hogy mi lenne, ha befestenénk a hajadat szőkére?
-         Nem hinném, hogy jól állna nekem a szőke haj.
-         Dehogyis nem. Bombasztikusan állna. – állították szentül. Én szőke hajjal? Végül is, ha most nem megyek bele később fognak rá venni.
-         Jó megegyeztünk.
-         De jó. Azonnal induljunk a plázába. – mire észbe kaptam, már kint parkoltak a kocsival. Mibe mentem én bele?

Darent is magukkal hurcolták, valakinek a szatyrokat is cipelni kell. Szegény, úgy sajnálom. Kevesebb, mint 10 perc alatt oda is értünk. Leparkoltunk és bementünk. Először egy fodrász szalon felé kezdtek ráncigáltak. Kiválasztották a hajszínt és elkezdődött az átalakítás. Úgy éreztem magam, mint egy baba, amit ide- oda hurcolnak, és azt csinálnak vele, amit akarnak. De ha ez kell ahhoz, hogy boldoggá tegyem őket, akkor megteszem. 30 perc után végre kész lettem és megmutatták a hajam. Magamra sem ismertem. Tényleg jól állt, még a végén meg is szeretem. Csodálkozásomból Serena hangja rángatott vissza a földre.

-         Mi lenne, ha mindannyian rakatnánk egy rózsaszín mecsíkot a hajunkba? – kérdezte Serena.
-         Na, azt már nem! Hagytam, hogy befessétek a hajam, de ez mát túl sok!- Teljesen kiakadtam. Rózsaszín csíkok?
-         Nyugi Elina! Ha ennyire nem akarod, akkor nem kell. És te Helly?
-         Hát...nem is tudom a rózsaszín nem az én színem, de esetleg egy kék?
-         Rendben meg is beszéltük. Neked egy kék, nekem egy rózsaszín csík. Elina nem gondoltad meg magad?
-         Nem és nem, még csak az kéne. Elég lesz megszoknom az új hajszínemet. –mondtam határozottan.

Miután megcsinálták a hajukat szinte mindegyik boltba beráncigáltak. Nagyon untam, utáltam vásárolni. A lányok 5 órányi vásárlás után végre abbahagyták és indulhattunk haza. Pár perces „kocsikázás” után már otthon is voltunk. Még most is meg kell állnom pár másodpercre, hogy jobban szemügyre vegyem a házat, hiszen gyönyörű és mellette lévő kis tó...lélegzetelállító. A kert is Helly képességének köszönhetően mesébe illő. Ha ember lennék szerintem akkor is órákon át tudnám csodálni.
Miután behordtuk a csomagokat, úgy döntöttem elmegyek vadászni. A többiek is jönni szerettek volna, de azt mondtam szeretnék egy kicsit egyedül lenni és ez igaz is volt. Nagyon szerettem a testvéreimet, de néha túl sok volt belőlük.

Futottam, futottam, amikor megéreztem egy medve illatát. Elindultam az illat irányába és már csak az ösztöneimre hagyatkoztam. Nagyon halkan közeledtem a zsákmányom felé és mikor már elég közel voltam hozzá támadó állásba álltam és már ugrottam is. Rávetettem magam. Próbált harcolni nem sok sikerrel, majd hegyes fogaimat ütőerébe mélyesztettem és inni kezdtem a friss nedűt. A medve végeztével teljesen jól laktam, így hát elmentem az én titkos rétemre. Gyönyörű hely volt. Még az ideköltözés elején fedeztem fel egyik vadászatom alkalmával. Azóta is, ha egy kis magányra vágyok, mindig ide jövök. Pár órát feküdtem a fűben, majd elindultam hazafelé. Szép lassan emberi tempóban mentem végig az erdőn, amikor egyszer csak összeestem és egy emlékkép villant be:

„ Az oroszlán beleszeret a bárányba.”
„Micsoda buta bárány.”
„Micsoda beteg, mazochista oroszlán.”

Két ember beszélgetését hallottam, egy nőét és egy férfiét. A férfinek gyönyörű, bársonyos hangja volt. Szinte beleszerettem, nem tudtam mire vélni ezt az emléket, de úgy döntöttem ideje haza menni. Mire hazaértem már sötét volt. A többiek kérdezősködtek, hogy hol voltam eddig, de csak annyit mondtam, hogy a rétemre mentem és elrepült az idő. Felmentem a szobámba. Bekapcsoltam a CD lejátszót és Debussy-t kezdtem hallgatni. Lefeküdtem az ágyamra és a mai napon kezdtem el töprengeni. Nem tudtam mire vélni a párbeszédet, ami még most is a fejemben cseng.

Nem sokáig tudtam elmélkedni egymagamban, mivel Serena, mint egy hurrikán rontott be.
-         Hé Eli csak nem alszol? – már megint ezek az okos kérdések, mint ha a vámpírok tudnának aludni.
-         Nem, nem alszok.  – válaszoltam színpadiasan egy nagy ásítást utánozva. - De inkább mesélj mi szél hozott ide? –kérdeztem.
-         Hát mi??? Ruhapróba mi más. Össze kell válogatni, hogy mi mihez megy és nem ártana kiválasztani, hogy mit vegyél fel holnap a suliba.
-         Mi!!! – ez nem igaz, már megint kezdi, mint ha nem tudnék egyedül felöltözni.
-         Jaj, ne csináld már. Te is tudod, hogy ha rajtad múlna, akkor „legszakadtabb rongyot” vennéd fel, amit már legalább 100-szor volt már rajtad.
-         Tudod jól a „legszakadtabb rongy” ahogy te nevezted a kedven ruhám. – de persze mint mindig most is hiába beszélek.
Lentről hallottam Daren kuncogását, biztos jót szórakozik a szenvedésemen, de ezt még nagyon meg bánja. Több, mint 2 órát kínzott Serena a ruhákkal, mire nagy nehezen összeállította nekem a holnapit.
-         Serena! – kezdtem mézes mázos hangon – tudod azon gondolkoztam, hogy nekem milyen jól összeválogattad a ruháimat. Sok tapasztalatod van. Gondolom nem csak nekem, hanem Helly-nek is te szoktad, ja és persze Darennek is.
Hirtelen nagy csörömpölést hallottam Daren szobájából és Serenának sem kellet több ki is libbent tőlem. Magam előtt láttam, ahogy Daren riadt képet vágva hagyja el a házat, olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak egy vámpírtól lehetséges. Nem bírtam tovább kitört belőlem a nevetés.

2010. február 9., kedd

Saját!

 
Oja-shio kedvéért!!
LÉCCI KOMIZZATOK!!!!!!!!

Saját rajz!! : )

 

 Saját rajz!!! Lécci írjatok véleményt!!!! Puszi: Ella

2010. február 7., vasárnap

A megfosztott bárány 5. fejezet

Itt az 5. feji, habár nem volt meg a 10 komi, de úgy döntöttem nem leszek szemét, így hát felraktam!!Komikat!!!!!! Puszy: Ella


Charlie szemszöge:

2 hete már, hogy a baleset történt. Több mint 336 órája nem tudok semmit a lányomról. Jessica megúszta és a kórházban van még mindig. Az orvosok szerint sokkos az állapota. Nem emlékszik, hogy történt a baleset. Bella eltűnése miatt is saját magát hibáztatja. Bele se merek gondolni, hogy mi történhetett vele. Lassan kezdem elveszíteni a hitemet, hogy legalább még egyszer látom a lányomat. Ha teste nem kerül, elő halottnak nyilvánítják. Szegény kislányom. Az a tudat vígasztal, hogy mindenki, akinek van egy kis szabad ideje besegít a keresésében. A rendőrség, mivel nem találta meg Bella testét a baleset helyszínén kutató csapatokat küldtek az erdő átvizsgálására, hátha csak elindult segítségért és eltévedt. Lassan elvesztem minden reményemet, hogy valaha viszont látom a lányom ennyi idő után. Sam és a többiek La Push-ból jól ismerik az erdőt, de még ők sem találtak semmi nyomot. Reené is teljes kiborult. Ha nem küldte volni ide Bellát, akkor most nyugodtan és boldogan élhetnének mind ketten. Emlékszem, mikor Reenének el kellet mondanom, hogy mi történt a lányunkkal.

- Haló! – szólt bele a telefonba René. Most mit mondjak?
- Szia! Charlie vagyok. - megtört volt a hangom és ezt ő egyből észrevette, mert hangja aggódóvá vált.
- Szia! Talán valami baj van? Minden rendben? Bella jól van? …. –de nem hagytam, hogy tovább kérdezősködjön és inkább gyorsan kimondtam.
- Be...Bella balesetet szenvedett és a testét sehol nem találják. – A mondat végét már alig lehetett érteni.
- Mi csoda? A kislányom meghalt? Az nem lehet, nem. – Telefonon keresztül hallottam, hogy ő is sír. Mikor újra sikerült megszólalnia a hangja rekedt volt és meggyötört. – Azonnal oda megyek. Meg kell találnunk Bellát. Ha már meghalt, meg kell találnunk a tes...testét és eltemetni.
- Minden az én hibám. Ha jobb társaság lettem volna. - Nem tudtam tovább beszélni, mert a könnyeim csak úgy eleredtek. Pedig erős akartam maradni, mert tudtam, hogy nem veszíthetem el a fejem éppen most, mikor a lányomnak a legnagyobb szüksége van rám.
- Nem te vagy a hibás, hanem Én. Én küldtem oda hozzád.
- Ne hibáztassuk magunkat tovább, most az a lényeg, hogy megtaláljuk.
- A legelső géppel oda repülünk Phillel. - mondta és lerakta a telefont.

Most itt vagyunk és minden percben arra várunk, hogy valaki közölje velünk, hogy meg találták és nincs semmi baja. Már sokszor az is megfordult a fejemben, hogy ez egy rémálom és bármely percben felébredhetek, de az ébredés csak nem akar jönni.



Alice szemszöge

Eljöttünk Forksból. Búcsú nélkül hagytam ott a legjobb barátnőmet, mert a drága bátyám azt hiszi ez lesz neki a legjobb. De én tudom, hogy ez nem így van, és nem hallgat rám. Többször is láttam, hogy Bella milyen állapotban van. Legszívesebben rohannék vissza hozzá és elmondanék neki mindent, de nem tehetem, mert megígértem. Nem avatkozok hatok bele. Az a legszörnyűbb, hogy mindenkit meg visel ez az egész. Jaspernek a legnehezebb a családban, mert ő érzi mindannyiunk érzéseit. Ö is saját magát hibázathatja a bulin történtek miatt. Pedig, ha valakit hibáztatni kell akkor az én vagyok. Ha nincs a makacsságom. Ha nem ragaszkodok a bulihoz. Ha láttam volna előre. Akkor most minden rendben lenne.

Szerelmemmel már napok óta eljöttünk otthonról. Jasper teljesen kikészült és nem bírta már tovább a többiek érzelmeit. Most éppen vadászik, én meg itt várom. Már megint egy látomás:
„Bella a kocsiban ül, mellette Jessica a vezető ülésben. Fékcsikorgás. A kocsi felborul. Egy női sikoly, Bella sikolya. Sötétség.”
Olyan gyorsan vettem az éltető oxigént, mintha szükségem lenne rá. Nem akartam felfogni. Nem akartam tudomásul venni a látomásomat. Láttam… láttam. Igaz homályosan, de láttam. Idegességemben nem tudtam most mit csináljak. Újra koncentrálni kezdtem, de most olyan erősen, ahogy még eddig soha. Tudnom kell, hogy mikor … de nem is gondolhatok ilyenre. Nem láttam Bella jövőjét csak a sötétséget.

Jasper arra tért vissza, hogy könnyek nélkül zokogok. Nagyon meg ilyet, mert nem tudta mi bajom. Elmeséltem neki mi történt, és őt is sokkolta a hír. Nem akartam, hogy ilyen állapotban lássanak, inkább még maradtunk egy kicsit távol a családunktól.

Képtelen vagyok felfogni, hogy a legjobb barátnőm hallott. Ha ott vagyok mellette, akkor ez nem történik meg. Nem szabadott volna a bátyámnak tett ígéretemet betartanom. Vissza kellett volna mennem. Most mi lesz???
- Nem szabad el mondanunk Edwardnak, hogy mi történt. – szerelmem először meg lepődött a kijelentésemen, majd ő is egyetértve bólogatott.
- De a többieknek el kéne.
- Ebben igazad van, de aggódok, hogy mi lesz- el csuklott a hangom és csak nagyon nehezen tudtam tovább beszélni - ha valaki gondolataiban meghalja.
- Mostanában nem igazán figyel oda a gondolatainkra. Egyre jobban próbálja magát elszigetelni a külvilágtól. Ha megtudná, csak rosszabb lenne és..
- Valami örültséget csinálna. Ettől félek én is a legjobban. Én … azt már nem tudnám elviselni, se a többiek.
Látszott, hogy kedvesem megértett, tudta mi jár a fejemben. Együtt indultunk vissza, ennyire lassan még soha nem haladtunk, se melyikünk sem rohant, mert féltünk attól, ami még ránk vár. Elmondani mindent.

Edward szemszöge:

Már 5 hónapja, hogy otthagytam Bellát Forksban és vele együtt a szívemet is. Sokszor gondolkoztam azon, hogy mi lett volna, ha mégsem hagyom egyedül, de mindig oda lyukadtam ki, hogy így jobb neki és így legalább teljes életet élhet veszélyek nélkül. Abban reménykedem, hogy egy idő után elfelejt és csak egy rossz emlék maradok a számára, hiszen az emberi memória, olyan, mint egy szita. Ez alatt az idő alatt teljesen magamba fordultam és nem beszéltem senkivel. A házban szomorúság volt, Alice nem nevetett, sötét ruhákat hordott, Jasper magát hibáztatta, Emmett nem viccelődött, nem tett csípős megjegyzéseket. Egy ideje már a gondolatolvasással is felhagytam, mert nem bírtam elviselni a többiek sajnálatát.
Alice elment Jasperrel egy hosszabb vadászatra nem akarta egyedül elengedni. Rajtam kívül Jasper az, aki teljes mértékben tisztában van azzal, hogy mit érzek. Mit miért csináltam. De már nem bírta mellettem tovább. Emlékszem a hetekkel ezelőtti kis beszélgetésre kedvenc hugicám és férje között.

Egyik nap a szobámban ültem, amikor Alice sírását hallottam meg. Nem tudtam, hogy mit csináljak. Tudni akartam mi történt és hallgatózni kezdtem. Jasper aggódó hangját hallottam.

- Kedvesem mi történt? Már megint Bellát láttad? Igaz?
- Olyan szörnyű volt. Rá sem ismertem először. Nagyon rossz állapotban van.
- Jaj drágám- nem bírtam ki hogy nem nézzek bele Alice fejében. Láttam életem értelmét teljesen megtörten. Ezt én tettem vele. Ez miattam van. Nem bírtam a bűntudat elemi erővel tört rám.

Ez után még jobban magamba fordultam. Nem akartam sekkivel se beszélni. Senkire nem voltam kíváncsi. Esme és a többiek minden nap bejöttek hozzám, beszéltek hozzám. „Nem csinálhatod, ezzel tönkre teszed a családot.” „Te döntésed volt, de még helyre hozhatod…” Az elején még hallottam, hogy mit mondanak még fel is fogtam, de egyre jobban sikerült ki kapcsolni érzékeimet. Bellával töltött közös percek emlékeik, azok, amik életben tartottak és a tudat, hogy ő biztonságban van messze tőlem. Nem dobogó szívem, újra meg állt, mikor elhagytam.

A megfosztott bárány 4. fejezet

Sziasztok!Itt a friss remélem tetszik!!KOMIKAT!  Puszi: Ella


Bella szemszöge:

-         Az én véleményem szerint te nagyon különleges vagy. Az agyad körül egy pajzs van, amit ki tudsz tolni másokra. Én is éppen, hogy csak érzem a képességedet. De nem csak ez van. Érintés útján át tudod venni a vámpírok képességeit. – ezen meglepődtem.
-         És másoknak is több képességük van?
-         Nem. Van olyan, akinek nincs is, és akinek van annak is általában csak egy. Elina te nagyon különleges vagy, ahogy ezt már Daren is elmondta. – Én különleges? Hát az egyszer biztos, hogy nem szeretek a középpontban lenni. Aztán egyszer csak Serena szakította meg a gondolat menetemet.
-         Nem vagy szomjas?
-         Nem tudom. – Tényleg nem tudtam, de miközben töprengtem kaparást éreztem a torkomban majd égni kezdett és végül megszólaltam. – De talán mégis. Menjünk vadászni.

Elindultunk. Nagyon élveztem a futást, ahogy szél belecsap arcomba, nagyon jó érzés volt. Majd megéreztem egy medve illatát és a forrás irányába indultam. A többiek utánam jöttek, de mire oda értek már a medve nyakába mélyesztettem éles fogaimat és szívni kezdtem az édes nedűt. Még végeztem két szarvassal, és jól is „laktam”. Mikor végeztem Helly felém fordult és:

-         Végeztél? Már nagyon rég nem „ettél”. Egy hónapig feküdtél kómában.
-         Teljesen jól vagyok. Indulhatunk, ha ti is végeztetek.
-         Jó, menjünk.

A hazafelé még jobban élveztem a futást. Én voltam a leggyorsabb. Mikor már elég közel voltunk a házhoz még gyorsabbra vettem az iramot. Beértem a nappaliba és még csak most vettem észre, hogy a nappali sarkában egy zongora áll. Pár perc múlva a többiek is megérkeztek és feltettem nekik a kérdést, amire nagyon kíváncsi voltam.

-         Ki- é a zongora?
-         Serenáé. Nagyon szeret játszani.
-         Megtanítanál? – fordultam az említett felé.
-         Persze. De honnan ez a lelkesedés?
-         Nem tudom. De valahogy vonzz ez a csodálatos hangszer.
-         Hát akkor jó.
-          
Leültünk a zongora mellé és először az alap dolgokat kezdte el magyarázni. Egy óra múlva hibátlanul tudtam játszani kisebb darabokat. Csak mikor felnéztem a zongoráról, akkor vettem észre, hogy az ajtónál hatalmas bőröndök sora áll.

-         Költözünk?
-         Igen. Tudod, 4- 5 évnél tovább nem maradhatunk egy városban. Az embereknek nagyon feltűnő, hogy nem öregszünk.
-         Értem. És hova költözünk?
-         Írországba egy kis városban. Wellingtonnak hívják. Nekem egy virágüzletem lesz, Serena és te gimibe fogtok járni, Daren pedig fő sulira. – lelkendezett Helly.
-         Suliba fogunk járni?
-         Tudod a látszat kedvéért.
-         És mikor indulunk?
-         Holnap 17:30- kor száll fel a repülőnk. És persze a kocsikat is visszük. – felelte Daren.
-         Milyen kocsikat?
-         Menjünk le a garázsba és ott megláthatod. Nagyon fog tetszeni.
-          
Amikor leértünk elakadt a lélegzetem. 4 csodaszép kocsi állt a garázsban, a nem olcsó fajtából.

-         Elina ez a tiéd. Ez egy Aston Martin DBS. Ez Hellyé, Darené és az enyém. – mutatott végig a kocsikon. Volt ott egy BMW X6-os, egy Porsche Boxster és egy Aston Martin Vanquish. Mind nagyon szép volt, de a sajátom főleg. Kipróbáltam a kocsim nagyon gyors volt és ez tetszett. Később összepakoltunk és indultunk a repülőtérre.

2010. február 3., szerda

Díj! : )


1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte.
2. A logót ki kell tennem a blogomba.
3. Be kell linkelnem azt, akitõl kaptam.
4. Írni kell magamról 7 dolgot.
5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik
 7 blog társamnak.
6. Be kell linkelnem õket.
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.

Nagyon szépen köszönöm Lettina és Anyíta!! Nagyon jól esett hogy gondoltatok rám!!

Lettina: http://teliholdszava-lettina.blogspot.com/
Anyíta: http://anyiita-blogja.blogspot.com/

7 dolog magamról:

1. Imádom a twilight-ot!(ki gondolta volna?)
2. Kedvenc könyv: Twilight Saga
3. Imádok röpizni, táncolni, olvasni
4. Rajzolással és írással önmagam tudok lenni
5. Kedvenc kajám: Gyros
6. Kedvenc helyem ahol voltam: Görögország, Olaszország
7. Imádok írni!!!!!!

7 blog, akiknek továbbküldtem a díjat:

Szannika: http://edwardandbellastory.blogspot.com/
Anyíta: http://anyiita-blogja.blogspot.com/
Lettina: http://teliholdszava-lettina.blogspot.com/
Ginewra: http://ginewrafiction.blogspot.com/
Oja-shio: http://mit-tettem-oja-shio.blogspot.com/
Iccsinee: http://iccsinee.blogspot.com/
Bella: http://bella1213-dreamcomestrue.blogspot.com/

Mindegyik blogot ajánlom, nagyon jók!!!!!
Puszy: Ella

2010. február 1., hétfő

A megfosztott bárány 3. fejezet

Itt a firss!Remélem örültök!Kommikat..pls!Puszy:Ella
Helly szemszöge:

Vadászni voltunk az erdőben, amikor egy sikolyt hallottunk. Odarohantunk és egy vámpírt pillantottunk meg. Egy védtelen ember vérét itta, akinek az arca eltorzult a fájdalomtól. De nem egy közönséges vámpír volt, hanem egy Volturi. Ösztönösen segíteni szerettünk volna a lánynak, ezért leráncigáltuk róla a vámpírt és darabokra téptük szét. Majd tüzet gyújtottunk és a testrészeit rávetettük. Miután elégett eltakarítottuk a nyomokat és lánnyal kezdtünk foglalkozni. Elvittük az ideiglenes házunkba, ami a Piedmonti erdő mélyén volt elrejtve. Letettük egy ágyra és beszélgetni kezdtünk.

- Most mit csináljunk? Nem ismerjük ezt a lányt, de úgy érzem segítenünk, kell neki! – mondtam határozottan.
- Én is így érzek. Olyan, mint egy ártatlan angyal, akit kínoznak. De nem tudjuk, hogy kicsoda. – ahogy Serena, ezt kijelentette már tudtam, hogy nem csak, az én segítségemre számíthat. Drága húgom szívéhez nem könnyen lehet eljutni, de ennek az angyali teremtésnek, aki a legelviselhetetlenebb fájdalmakat egy szó nélkül tűri, már sikerült belopnia magát a szívünkbe.
- Úgy látom, mind a hármunk szerint segítenünk kell neki és ezt is fogjuk tenni. – Én már csak magamban mosolyogtam ezek után, hogy egy vadidegen ilyen hatással legyen a mi kis családunkra, de elmélkedésemből Daren hangja szakított ki - Az egyszer biztos, hogy a Volturi csak úgy nem támad ok nélkül egy emberre. Valamit tudhatott a mi fajtánkról és ezt meg is tudta a „királyi” család.
- Ebben igazad van, de meg kellene tudnunk, hogy ki ő?- Húgom is egyet értet minden szóval.
- És mi lesz a barátnőjével, mert nem egyedül volt? – tettem fel a kérdést.
- A másik lány csak elájult és nem lett semmi különösebb baja. Meg amúgy is elég forgalmas az út és már biztos, hogy meg találta valaki és bevitte a kórházba. – Serena nyugodt hangon jelentette ki.
- Az lenne a legjobb, ha mindent kiderítenénk, amit csak lehet róla. Erre van kb. három napunk, míg befejeződik az átváltozása. – Daren még csak ki sem mondta, de már el is tűnt a szemünk elől. Még hallottuk visszaszólni.
- Ne aggódjatok, megpróbálok utána járni a mi titokzatos angyalunk kiléte felől.

Három nap múlva már kiderítettük, hogy ki volt ő valójában. A neve Bella Swan. Az apjával él együtt és azt is megtudtuk, hogy az a lány a barátnője túlélte a balesetet. Ekkor mozgolódást hallottunk a szoba felől és felrohantunk. Pár perc múlva kinyitotta szemeit. Gyönyörű borostyán színű szemei voltak. De ez nem stimmel, hiszen az újszülötteknek minimum 1 év kell ahhoz, hogy vörösből aranybarna szemeik legyenek. De nem gondolkoztam tovább és a testvéreimmel egyszerre szólaltunk meg.

- Végre, hogy felébredtél!
- Hol vagyok? - Mikor megszólalt a hangja csak úgy csilingelt a legszebb volt, amit létezésem során hallottam.
- Emlékszel valamire? – tettem fel a kérdést, amire mind kíváncsiak voltunk.
- Nem. Azt se tudom, hogy hívnak. – jelentette ki. Most mit mondjunk? Ki kell találni valamit. És akkor eszembe jutott, hogy ha a Volturi meg akarta ölni, akkor később is még meg fogják próbálni. Egy új nevet kell neki kitalálnunk. És ekkor csak úgy jöttek a szavak a számra és először fel sem fogtam, hogy mit mondok, de hála a vámpír memóriámnak mindent vissza tudtam idézni.
- A te neved Elina. Elina Wan. Mi vámpírok vagyunk és te is. A családunkhoz tartozol. Az én nevem Helly, ő itt Serena és Daren. – mutattam be magunkat.
- Értem. És mi emberi véren élünk?
- A fajtánk legtöbbje emberi vért iszik, de van egy másik megoldás is. Ez pedig az állatvér. Nem olyan ízletes, mint az emberi, de elmegy. Mondjuk én nem tapasztaltam, mert én és a családom vegák vagyunk. Ez annyit tesz, hogy csak állati véren élünk.
- Jó. Ez nekem is megfelelő lesz. Nem szeretném, hogy akár egy ember is miattam veszítse el a családját, szeretteit. És mi történt velem, mert nem hiszem, hogy csak úgy elfelejtettem a dolgokat? – Na, ez megdöbbentett. Őrjöngenie kéne és még szeme színe is más. Nem értem, de most nem is számít, valamit ki kell találnunk. Éppen meg akartam szólalni, de Daren gyorsabb volt.
- Éppen harcoltunk 5 másik vámpírral, amikor egyszer csak összeestél. A vámpírnak, olyan ereje volt, amivel meg tudta az agyadat bénítani.
- Értem. Nektek is van valamilyen képességetek vagy esetleg nekem?
- Hát Helly képes a növényeket befolyásolni. Én meg tudom gyógyítani az embereket és a vámpírokat egyaránt. Daren megérzi mások képességeit.
- És nekem van valamilyen?
- Az én véleményem szerint te nagyon különleges vagy. Az agyad körül egy pajzs van, ...