BLOGGER TEMPLATES - TWITTER BACKGROUNDS »
http://ella-versei.blogspot.com/ ---> Saját verseim ITT megtalálhatóak! Örülnék, ha páran megnéznétek!!

2010. december 9., csütörtök

Láthatatlan kötelék


Sziasztok! Régen jártam erre...Egyenlőre nem tervezem, hogy befejezem, ezt a történetet, de jelentkeztem egy pályázatra és szeretném veletek is megosztani a novellát, melyet a pályázatra írtam. Remélem nem lett olyan borzasztó...Örülnék, ha páran elolvasnátok és esetleg komit is írnátok. Nah szóval ennyi...Puszi: Ella

Láthatatlan kötelék By: Ella

Egy sötét alagútban sétálok egyedül… Egy nagy robbanás szakítja meg a csendet. Rohanni kezdek a hang irányába, lábam meg-megbotlik az aszfalton és rátalálok a hang forrására. Tűz borít mindent, a lángok között egy arcot vélek felfedezni. Nem másét, mint apámét. Eluralkodik rajtam a rémület. Hogy történhetett ez meg? Agyamon lehetőségek ezrei futnak át, hogy hogyan is tudnám megmenteni. De mindegyik a vége ugyanaz: két élet elvesztése. Tekintetünk találkozik, majd ennyit kiált rekedtes hangon: - Any, vigyázz magadra! – NEEEEEEEEEEEEEEEE! – sikítom a semmibe. A lángok lassan felemésztik testét és eltűnik a lángok mögött.

-         Édesem kelj fel! – hallom anyám hangját. Nem hagyhatom apámat, egyedül segítség nélkül. Szemeim akaratlanul is kipattannak, de a hirtelen fénytől, visszacsukom őket. Majd újra kinyitom, de most lassan, had szokja szemem a fényt. Naomi aggódó arcával találom szembe magamat és ekkor leesik a tantusz, hogy egy újabb rémálom volt csak. Ekkor eszembe jut apám megtört arca és könnyeim elerednek. Anyám átölel és ő már, oly sok éjszaka után, tudja, hogy mi történt.

Mióta apám meghalt, borzasztó rémálmok gyötörnek. Egy nyugodt, álommentes éjszakám sincs. Álmaimban apám megtört arca tárul elém. Nagyon szerettem őt. Miután anyámmal elváltak én hozzá költöztem Amerikába. Esténként beszámolót tartottunk az az napi tevékenységeinkről. Nagyon megértő volt és mindent megosztottam vele. Halála után Naomihoz és új férjéhez, Adrianhoz költöztem Olaszországba. Anya nagyon szereti Adant, de nem látja, milyen valójában. Egy nagyon agresszív, kétszínű ember. Többször feküdtem miatta az intenzíven, tört már el kezem, lábam, és ha ez nem lenne elég többnyire két ballábas is vagyok.

Próbáltam visszaaludni, de nem sikerült. Végig az álmomon járt az eszem és apámon. Mi lenne, ha nem halt volna meg? Ezen gondolkoztam egész hajnalban. 6 óra körül felkeltem és elindultam a fürdőszobámba. Mikor beléptem egy teljesen roncs lányt láttam a tükörben. Karikás szemek, kócos haj. És a külsőm… Arról inkább nem is beszélnék. Nem tartom magam szépnek és nem is vagyok a suliban az a közkedvelt típus,nem tartozok a dívák közé. Inkább visszahúzódó, csöndes lány vagyok. Kicsit pesszimistának tartom magamat, erre utal az is hogy nem hiszek magamban és az álmaimban, hogy egyszer elérhetem őket. A barátaim azok, akikre mindig számíthatok. Ha szomorú vagyok, felvidítanak, megértenek, nem ítélnek el. Szeretem őket!

Miután rendbe szedtem magam elindultam a konyhába, hogy készítsek valami ennivalót. Szerencsémre Naomi és Adan még aludtak, így megúsztam a hármas reggelit. Legfőképpen én szoktam főzni. Naominak nem valami nagy a szakácstudománya. Adan, róla inkább ne is beszéljünk. Ha ő főzne, égne az egész ház. Készítettem egy tál müzlit. Szépen, lassan kanalaztam a reggelit. Még volt egy órám, de inkább elindultam itthonról. Nem szerettem volna találkozni életem megkeserítőjével, Adannel. Próbálom elkerülni, de ez nem mindig sikerül. Suli után egy kis könyvesboltban dolgozok eladóként. Az a tervem, hogy ha 18 éves leszek, elköltözök, és egyedül fogok élni. Bár szívem szerint nem hagynám itt anyámat ezzel a vademberrel, de nem tehetek semmit. Sokszor próbáltam tudtára adni, hogy milyen is a férje, de nem hitt nekem. Még a sok lila folt, törött csontok ellenére sem.

Már 15 perce utazok a kocsimmal. Nem a világ legjobb autója, de én szeretem. Még apámtól kaptam a 17. születésnapomra. Azóta állandóan ezzel járok mindenhová. Még pár perces kocsikázás után beértem az iskola parkolójába. Egyedül voltam a parkolóban. Elővettem a töri könyvemet. Átnéztem azt a leckét, amit mára kellett megtanulni, majd úgy döntöttem a következő leckét is a fejembe vésem. Arra eszméltem fel, hogy a parkoló csak nyüzsög a diákokkal, tanárokkal. Megpillantottam Vickyt. Ő a legjobb barátnőm pelenkás korunk óta. Éppen a kocsijából mászott ki. Én is követtem példáját. A töri könyvet bele dobtam a táskámba. Bezártam a kocsim ajtaját és rohanni kezdtem Vicky felé. Ez nem bizonyult jó ötletnek, ugyanis megbotlottam egy kőben és vészesen közeledtem a föld felé. Vártam a becsapódást, de az nem jött. A derekamat egy erős kéz fogta. Kinyitottam a szemeimet és egy angyallal találtam magam szemben. Az angyalnak barna haja, és gyönyörű mély barna szeme volt, melyben pár pillanatra el is meredtem. Soha nem láttam még ilyen gyönyörűt.

-         Jól vagy? – kérdezte az angyal. És a hangja, mint a selyem. Lágy, csilingelő. Teljesen elkábított, még soha sem éreztem ilyet. Nagy nehezen sikerült kinyögnöm egy igent. De ez nem volt igaz. Nem éreztem jól magamat. Szédültem, forgott velem a világ. Hogy kerül ide egy angyal?!
-         Köszönöm. – leheltem szinte halhatatlanul. De ő meghallotta.
-         Szívesen. De legközelebb jobban vigyázz. – mondta. Már egy ideje tartott a kezében, de egyikünk sem szólalt meg. Mindenki minket figyelt és kezdtem zavarban lenni. Arcom színe paradicsom vörösre váltott. Megköszörültem a torkomat és ő lábra állított. Becsöngettek. A diákok az épületbe szállingóztak én meg csak álltam egy helyben. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Vicky rángatja a karomat.
-         Gyere már. Nem akarok el késni az óráról.

Az első óra matek volt. Nem a kedvenc tantárgyam, de van ennél rosszabb is. A tanár óra elején valami egyenletet magyarázott. Az óra többi részét gondolataimba temetkezve töltöttem. Eszembe jutott a srác, aki megmentett egy újabb kórházi látogatástól. Pontosan visszaemlékeztem arca mindenegyes részletére. Gondolataim tengeréből a csengő mentett ki. A diákok kiszállingóztak a teremből és csak én és Vicky maradtunk a teremben. Barátnőm erősen figyelt, hátha gondolatolvasó válik belőle, és rájön, hogy most épp min agyalok. De a terve kudarcba fulladt. Felálltam és elindultam a következő órára. Ő is követett. Egész nap így telt egyik teremből a másikba sétálva, míg nem elérkezett az ebédszünet. Az ebédlő dugig volt, már csak egyetlen egy asztal volt. Célirányosan az asztal felé vettük az irányt. De egyszer csak összeütköztem valakivel és elvesztettem egyensúlyomat. Deja vu érzés kerített magába. De a várt becsapódás most sem jött. Megint az a srác tartott karjaiban, aki reggel. Szívem vadvágtába kezdett. Fejemet rózsaszín ködfoltok lepték el, amiktől nem láttam tisztán. Mindenki minket bámult. Nem akartam a figyelem központjába kerülni. Ez elég volt arra, hogy a kis ködöcskéket kiűzzem fejemből. Talpra álltam és ő segítet ebben. Megint csak néztük egymást és valami szikrázott a levegőben. Felnéztem arcára, egyenesen a szemeibe és azt hittem ott menten szétolvadok. Végül sikerült kinyögnöm egy köszönömöt. Erre ő:

-         Már megint találkozunk. Jobban kéne vigyáznod magadra. – elővillantotta mosolyát, melytől még inkább olvadozni kezdtem. Nem érdekelt senki csak ő. Csak rá figyeltem, kizártam azt a sok száz diákot, aki minket figyelt. Majd halkan még egyszer ennyit mondtam:
-         Köszönöm.
-         Igazán nincs mit. – arcán még mindig ott játszott az a mosoly, melytől az előbb szinte elolvadtam, de most inkább jól eső remegés futott végig rajtam. Tekintetem mellkasára tévedt. Egy halványkék ing volt rajta, de nem teljesen begombolva. Mellkasa kilátszott és szemeim akaratlanul is megakadtak rajta. Majd egy lány ment oda hozzá, ölelte át. Egy fura érzés kerített hatalmába, milyet még sosem éreztem. Mintha egy világ dőlt volna össze bennem. Hátráltam egy kicsit, majd megfordultam és kutatni kezdtem barátnőmet. Vicky közvetlen mögöttem állt és arcomat vizslatta. Megfogtam kezét és kihúztam az ebédlőből. Semmi ellenkezés, semmi kérdés. De ez csak részleges volt. Amint kiértünk az udvarra, ahol nem volt senki rám zúdította kérdés zuhatagát.


….


Este 10- kor döbbentem rá, milyen hamar elment ez a nap. Agyam csak rá tudott koncentrálni. Eszembe jutott meleg érintése, ahogy szemei az enyémbe férkőznek, és ahogy magukkal rántanak a mélybe. Nem találom a kiutat, de lehet, hogy nem is akarom. Gondolataim közepette ajtó csapódást hallottam, majd visszatértem a földön járok világába. A szobám ajtajában Adrian állott. Tekintete mindent elárult. Dühös volt, és ahogy megpillantott, szeme felizzott, mintha hirtelen felszínre akarna törni valamiféle vágy belőle. A félelem felülkerekedett rajtam. Oly sok eset után már tudtam mi fog történni. De ez most még rosszabb volt. Az ajtót becsapta maga mögött, majd a kulcsot elfordította a zárban. Szívem vadul dübörgött, majd ahogy felém közeledett a félelem csak nőtt. Arcon csapott a felismerés. Ez most más, mint a többi eset. Nem bántani akar, annál rosszabbat… Azt akarja, hogy az övé legyek testestül, lelkestül… Mikor az ágyam széléhez ért hirtelen rám vetette magát. Karjaival magához szorított és ajkait az enyéimre tapasztotta. Próbáltam eltolni magamtól, de ő erősebb volt. Szétszakította pólómat, majd ugyanazzal a lendülettel lerántotta rólam. Elszakadt a cérna és könnyeim útnak eredtek. Lángoltam, testemet könnycseppek áztatták. Adan vadállat módjára csókolgatta testem minden egyes porcikáját. Többször is rám szólt: Hagyd abba a bőgést! Ha hagynád magad, még tetszene is ez az egész. De ennek az esélye egyenlő vol,t a nullával. Csak azon gondolkoztam hogyan szabadulhatnék, egy állat karmai közül. De a tény, hogy ő mennyivel erősebb nálam, nem adott sok választást. Adrian megmarkolta a combomat, majd az útjában álló farmeremet is eltávolította. Így már csak egy száll melltartóban, és bugyiban feküdtem az ágyon kiszolgáltatva egy vadbaromnak. Egyszer csak bevillantak azok a dolgok, amit az egyik tanórai előadáson tanítottak nekünk. Lábat lendít a fiú „szent helye” felé, majd futni, ahogyan csak tudunk. A tervem már meg volt. Adan pár másodpercre eltávolodott tőlem, én pedig ezt kihasználva útjára indítottam tervemet. Lábamat meglendítettem és az célt is talált. Adrian a kezét az érintett részre rakta, a fájdalomtól a földön feküdt s közben jajgatott.

Ruháimat felkapkodtam a földről és az ajtó felé vettem az irányt. Elfordítottam a kulcsot, majd becsuktam magam után az ajtót ezzel bezárva Adant a szobámba. Egy fajta megnyugtató érzés kerített hatalmába, de tudtam minél előbb el kell hagynom a házat. Magamra kaptam ruhadarabjaimat, melyeken itt-ott egy-egy lyuk ékeskedett. Eldöntöttem, hogy hova is fogok menni. Vickyék házát tekintettem a legalkalmasabb helynek, ahol megszállhatok egy kis időre, mivel ebbe a házba soha többet nem jövök vissza. Az utcán világítottak a lámpák, néha elhaladt mellettem egy-két autó. Minden lépésemmel egyre inkább megkönnyebbültem. Arra lettem figyelmes, hogy az idő elteltével besötétedett, már olyan 9 óra felé járhatott. Majd eszembe jutott mi is történhetett volna, ha nem sikerül megszabadulnom… Könnycseppek szöktek a szemembe és akaratlanul is eleredtek. Testem reszketett, ha csak belegondoltam, hogy mit tett volna velem. Térdeim megadták magukat, elernyedtek, a világ forgott körülöttem, és egyszer csak minden elsötétedett. Gondolataim legmélyebb bugyraiban találtam magamat. Érzékeltem a külvilágot magam körül, de érintkezni nem tudtam vele. Egy csodálatos hang szólongatott. Ki akartam nyitni a szemeimet, hogy lássam ki van mellettem. Minden erőmmel azon voltam, hogy szemeimet felnyithassam, melyek most legalább 1 tonnásnak tűntek. De mégis sikerült. A hanghoz párosult egy gyönyörű barna szem, egy féloldalas mosoly és szép lassan egészében kirajzolódott megmentőm arca. A megmentőm nem volt más, mint az a srác, aki kétszer is megmentette életemet, és egész délután csak ő járt az eszemben. Szédültem és ő csak azt kérdezgette: Jól vagy? Válaszolni szerettem volna, de nem bírtam. A szám összeragadt nem tudtam kinyitni és kimondani, hogy most már jól. Talán azért is, mert míg nem szólalok meg addig biztos itt marad mellettem. Erre a gondolatra szívem még jobban verni kezdett. Ő még mindig csak ott térdelt mellettem. Feljebb toltam magamat, tekintetünk találkozott és barna szemei magukkal rántottak a mélybe. Látszott rajta hogy ő is ugyanebben a helyzetben van és erre akaratlanul is mosolyogni kezdtem.

-         Milyen szép a mosolyod. – mondta. Szemeimet lesütöttem, de megfogta arcomat és felemelte. Érintése, mint a selyem, olyan puha. Tekintetünk megint találkozott. És halkan ezt súgta: - Nincs mit szégyellned.

Arca közeledett az enyém felé, szívem majd kiugrott a helyéről. Mielőtt megcsókolt volna rám nézett. Látta rajtam, hogy nincs ellenemre az, amit szeretne csinálni. Ajkaink összeértek. Rózsaszín ködöcskék férkőztek elmémbe. Mintha parányi szikrák izzottak volna körülöttünk, és éreztem azt a bizonyos bizsergést, melyről már oly sokszor hallottam. Lágyan csókolóztunk, majd nyelve számba férkőzött és vad táncba kezdtek…. Soha életemben nem voltam még ilyen boldog. Már az első találkozásnál éreztem, hogy van valami kettőnk között, valamiféle láthatatlan kötelék. Elfeküdtünk a fűben, és így néztük a csillagos eget. Fejemet mellkasára hajtottam. Szinte minden egyes érintésétől bizsergett a testem… Nem gondoltam volna, hogy kiválthat belőlem bárki ilyen mély érzéseket. Mindent megtudtunk egymásról, meséltem az életemről és ő is az övéről.  Majd felém hajolt és még egyszer megcsókolt lágyan, érzékien.

The End

2010. október 3., vasárnap

Búcsú

Sziasztok!
Ahogy már a címből kivehettétek búcsúzom tőletek. Igen búcsúzom. Abba hagyom az írást. Örökre semmikép sem, de ezt a történetet nem folytatom tovább. Köszönöm, hogy eddig olvastatok! Ez nagyon sokat jelent számomra. Köszönöm a 88 rendszeres olvasót, a 24.000 látogatót. És hogy eddig olvastatok!

Kb. 8 hónapja, hogy elkezdtem írni és ezalatt az idő alatt nagyon sok mindent történt. Szép lassan elkezdett nőni a blog olvasóinak a száma, mely nagyon boldoggá tett. Nem gondoltam volna hogy egy ilyen kis firkát bárki is olvasna, de tévedtem. Sose gondoltam volna arra, hogy én valaha írni fogok, ez csak úgy jött, és "szinte beléestem". Rabjává váltam, órákon, szabadidőmben is írással foglalkoztam. Ezalatt az idő alatt barátságok szövődtek. Voltak jó kritikák de rosszak is. De a jóból több. Régebben, de még most is úgy gondolom hogy ha abbahagyom az írást nem fog a törim se én magam hiányozni senkinek. De nekem ti olvasók nagyon is!! Nagyon sokat tett hozzá ez az élmény az életemhez. Megígérhetem, hogy még fogtok felőlem hallani. Továbbra is fogok írni, de ezeket nem teszem közzé egy blogban. Leginkább a versekbe szerettem bele, de folytatom a történet írást is. Ha bár nem hosszabb regényben, csak novellákban, de ezekkel az a célom, hogy emberekből érzéseket, érzelmeket tudjak előhozni. Sírást, mikor minden rosszra fordul, örömet, ha egy élet sorsa jobbra fordul. Álmom, hogy írásaimmal embereket tudjak megérinteni. Remélem nem felejtitek el ezt pár hónapot, melyet együtt vészeltünk át. És ha bárki szeretné tartani, felvenni velem a kapcsolatot, nyugodtan írjon, nagyon sokat jelentene számomra. Még egyszer köszönöm, hogy itt voltatok. Szeretnék tőletek egy verssel búcsúzni, melyet én írtam. Nem tartozik ide, de remélem tetszeni fog.
Puszi: Ella


Minden éjjel rád gondolok
És eszembe jut mosolyod
Olyankor a fellegekben járok
Felhőkön táncot járok.
Később rám nehezedik egy álom
Melyben szemedet látom
A tekinteted felperzsel
Azon nyomban elégek.
Összekulcsolod kezeinket
Majd ennyit suttogsz: SZERETLEK!

2010. július 24., szombat

Díj!



Köszönöm szépen ezt a díjat Nikuska94- nek!

5 dolog rólam:
1. Szeretek fanfictionokat, verseket, novellákat írni.
2. Imádok rajzolni.
3. Átlagos barna hajú, barna szemű lány vagyok.
4. Imádom a csokit és a gumicukrot.
5. És persze ami nem maradhat ki, imádom a barátaimat!

5 ember:

Luca: http://luca-ifwemeetagain.blogspot.com/
Daniella: http://daniellablogja.blogspot.com/
Oja-shio: http://mit-tettem-oja-shio.blogspot.com/
AliceCullen: http://rajongas.blogspot.com/
Iccsinee: http://iccsinee.blogspot.com/


 Köszönöm szépen a díjat Attának és GreenGirlnek!

Köszönöm még egyszer, nem tudom hogy érdemeltem ki ezt a díjat. Tudom hogy nagyon várjátok a frisset és én igyekezek. Jelenleg nem érek rá, a barátnőm van nálunk 2 hétig és vele foglalkozom, de amint szabadul egy kis szabadidő írom tovább a fejit! Remélem me,gértitek.
Puszi: Ella

2010. június 3., csütörtök

A megfosztott bárány 19/1.

Sziasztok!!! Tudom, tudom, megint nem jelentkeztem egy csomó ideig, de szarul voltam egész múlt héten meg még a hét elején is. Most nem az egész fejit hozom, mert a vége még nincs kész, így hát ketté szedem. Remélem tetszeni fog ez a kis "ízelítő" azért és remélem írtok komikat! Jah és a helyesírási hibákat, minden egyebet léccí nézetek  el, mert a feji még nincs lebétázva. Amint tudok beszélni Lettinával felrakom a javított változatot. Addig is jó olvasást!!!

U.i: Köszönöm  a 70 rendszeres olvasót. Ez nagyon sokat jelent a számomra.



Alice szemszöge:

A gardróbomba beérve érdekes látvány fogadott minket. Bocs, az érdekes enyhe kifejezés, inkább mondanám, hogy Emmet perverz fantáziáját beindító, nagyon félreérthető, totálisan vágyakat felkorbácsoló látvány tárult elénk. A gardróbom romokban hever, a ruhák kupacokban állnak, de a fő látványosság még sem a Gucci táskáim vagy a Chanel fekete estélyim volt. Tekintetünk Edward félmeztelen testén, és a rajta fekvő Bellán akadt meg. De szemeim megpillantották Tanyát, akinek az álla a padlót súrolta, szemeivel szikrákat szórt.  Látszott rajta, ha nem lenne, más a szobában legszívesebben kitekerné Bella nyakát. Bella, amint észrevette, hogy őket bámuljuk, megpróbált kecsesen felállni, de ez nem sikerült. A szoknya, amit még én aggattam rá, most inkább volt nevezhető egy kis darab ruha foszlánynak, ami épp eltakarja a ki nem látszani akaró részeket, mint miniszoknyának. Ezután a kis „baleset” után újból megpróbálkozott méltóságteljesen távozni. De, úgy látszik, ember létéből megmaradt egy szokása, az ügyetlenség. Lábai beleakadtak az előtte heverő ruha kupacba és hasra esett. Mosolyomat elfojtottam, de Emmet, mint mindig most sem fogta vissza magát. A földön fetrengett és fogta a hasát a nevetéstől. A többiek arcán is mosoly bujkált. Majd már Daren és kedvesem sem bírta és követték testvérem példáját. Ezután felmértem a kárt, melyet Edward és Bella okozott. A látvány láttán kezdtem mérges lenni. Most úgy nézett ki a gardróbom, mintha hurrikán söpört volna végig rajta. A ruhák szanaszét dobálva, összegyűrve és néhány még el is szakadva. Míg én mérgelődtem magamban Edward és Bella felkeltek a földről. Körülnéztek a helységben és ők is észrevették, hogy a szoba nem magától fordult fel. Rám néztek és bevettették a tőlem tanult boci szemeket. Csak az a különbség, hogy én ennek nem dőlök be. És ekkor eszembe jutott, hogy fognak kárpótolni.

-         Már tudom is, hogy teszik ezt jóvá. – kezdtem bele. Mindketten ijedt képet vágtak. Ilyen ijesztő vagyok??
-         És hogyan? – tette fel a kérdést Edward.
-         Eljöttök velem vásárolni.
-         NEEEEEEE... – kezdtek rá egyszerre. – Alice nem értem, miért szeretsz annyira vásárolni. Nem tudnám, mit csinálnál, ha a világon nem lenne egy bolt, pláza sem. Tuti, hogy nem bírnád ki, hogy hosszabb ideig még csak rá se néz egy boltra.– Miért olyan rossz dolog a vásárlás?
-         Még, hogy nem bírnám? Nem vagyok boltkóros, csak szeretek öltözködni.
-         Hugicám, ezt még te sem gondolhatod, komolyan. Egy hetet sem bírnál ki vásárlás nélkül. – mondta Em.
-         Te beszélsz? Te még egy napot sem bírnál ki a feleséged nélkül. – vágtam vissza.
-         Akarsz fogadni? Én nem nyúlok, Rose babyhez te nem vásárolhatsz, még csak egy bolt közelébe sem mehetsz. Aki tovább bírja az a nyertes. Ha én nyerek, megúszok egy évnyi vásárlást veled.
-         Ha pedig én, segítened kell a Mikulás-parti szervezésében. Elvállaltam a szerveszését.
-         Egy parti szervezésében? Még ha veszítek is nem lesz nehéz dolgom. De benne vagyok. Áll az alku. – utánozta az embereknek a hangját abból a televíziós műsorból. De testvérem nem gondolt bele, hogy én nem csak a díszítésre gondoltam, hanem a szórakoztatásra is...



5 óra múlva...

A ház szinte teljesen kiürült, csak én, Bella, Rose és Kate maradtunk itthon. A többiek vadászni mentek. A ház ürességét kihasználva elmondtam a fogadás azon részét, melyet még Emmettel sem ismertettem. Elmeséltem töviről hegyire Emnek szánt „feladataimat”, miszerint ördög ruhába bújtatom és az egész suli előtt kell táncolnia egy Mariah Carey számra. A ruhához tartozó kellékek közül persze az ördög szarvacskák és a vasvilla sem maradhat el. Már éreztem a számban siker ízét. De azért bebiztosítottam magamat a biztonság kedvéért. A lányokat beráncigáltam a romokban álló gardróbomba. Az összes ruha kupacot átforgattam, mire ráakadtam arra a darabra, amit kerestem.

-         Na ebben, biztos, hogy nem tud, majd ellenállni neked Emmet. – adtam Rosalie kezébe egy tűzpiros fehérnemű szettet, melyben nem hogy csak nem bírja türtőztetni magát, hogy hozzáérjen feleségéhez, hanem egyből leszakítaná róla.
-         Ügyes. – mondta egyszerre Kate és Bella. Ezalatt az este alatt megismerték egymást és barátnők lettek. És ekkor jutott eszembe, hogy még nem is készítettük elő a holnapi ruhánkat.
-         ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!
-         Alice, miért sikogatsz???? – mindegyikük ijedt szemekkel meredtek rám.
-         Még elő sem készítettük a holnapi, vagy mondjam inkább, hogy mai ruhánkat??
-         Te most komolyan, ezért hoztad ránk a frászt?? – ezzel fejest ugrottam egy 3 méteres ruha stócba. Alig pár perc alatt össze is állítottam ruhatárukat.
-         Kész is. Ez itt Katé, ez Elináé, ez Rosé és ez pedig az enyém. – mutattam a kiválasztott darabokat. – És nincs vita. Amit kiraktam, azt kell fel vennetek. – már láttam, hogy kezdenének vitatkozni, de megelőztem őket.
-         Igenis Parancsnok! Vagyis Diktátor asszony! – szalutált Bella.

Ekkor látomásom volt, miszerint mindjárt hazaérnek a vadászatból.

-         Irány a fürdőszoba Rose! A többiek mindjárt hazaérnek. – tereltem Rosaliet a fürdőszobába. – Itt az ideje, hogy Emmet megtanulja, ne fogadjon egy nála kisebb, de okosabb hugicával. – mindegyikőjükből kitört a nevetés.


Ekkor toppantak be a többiek Emmettel az élen. Arcára diadalittas mosoly ült ki, mint aki azt hiszi már meg is nyerte a fogadást. Ha tudná mit is terveztem a számára...

- Miről maradtam le? – kérdezte azzal az „Ezt a vigyort sosem vakarhatód le” pofával.

2010. május 21., péntek

Ízelítő!!!!!!!!! :D

Sziasztok! Kezdek kilábalni a betegségből, így hát már elkezdtem írni a megfosztott bárány 19. fejezetét. Nagyon jó ötletem van a fejihez. Így hát úgy döntöttem, hogy rakok fel egy kis ízelítőt. Ez nem szöveg formájában látható, hanem képben ami szerintem sokat elárul és rátok bízom, hogy milyen következtetést vontok le belőle.



Remélem kellőképpen beindítottam a fantáziátokat...Hamarosan friss.
Puszi: Ella

2010. május 5., szerda

Hírek!!!!!!

Sziasztok!

Tudom, hogy már régóta várjátok az ÁMRSZ frissét, de sajna ma se tudom felrakni. Egész héten rajzpályázatra kell készülnöm és minden időmet elveszi...Remélem megértetek. De azért ne keseredjetek, mert ha minden igaz szombaton sikerül felraknom. :D Erről egyenlőre ennyit...

Az MF-ből még nem tudom mikor lesz kövi feji...Amint tudok valamit, ki írom az oldalra. Ha felraktam az ÁMRSZ-t utána azon dolgozok teljes erővel. Tudom, hogy örülnétek ha gyakrabban lennének frissek, de mindig 6 óra után érek haza és csak utána tanulok...Szóval remélem megértetek és azért olvassátok a fanficeim...

Jah és még annyit, hogy mostanában elég sok ötlet van a fejemben, de még nem jutottam el odáig hogy papírra vessem őket...Nyáron többször lesz friss és meglepetéssel is készülök majd.
Köszönöm a 64 rendszeres olvasót és a több, mint 13.000 látogatót!!!!

U.i: Akinek bármi ötlete van a törivel kapcsiban szívesen meghallgatom!!

Puszi: Ella

2010. április 27., kedd

A megfosztott bárány 18. fejezet

Sziasztok! Itt a friss! Megnyugodhatok egyenlőre nem vezetek be komi határt. De nagyon szeretném ha mindenki írni komit. Nem kell egy regényi elég pár szó. Nah a fejivel kapcsolatban meg már menekülök is itthonról oda ahol nem találtok meg...Ez a feji egy merénylet veletek szemben de remélem megérem még a pénteket!!! Jó olvasást!!!
U.i: Köszönöm a 61 rendszeres olvasót!!!!
Puszi: Ella


Tanya szemszöge:

Mikor meghallottam Elezar ötletét szó szerint madarat lehetett volna fogatni velem a boldogságtól. Jó pár év telt el utolsó találkozásunk óta. Tudtommal az emberlány halála óta Edward teljesen maga alatt van és én leszek a mentőangyala, aki újra boldogságot visz az életébe. Már többször szerettem volna vele lenni, de Alice és a többiek nem hagyták mondván, hogy: „Tanya, tudom, hogy szereted a bátyámat, de hagyj időt neki feldolgozni a történteket.”

Az idő számomra csigalassúsággal telik, de nemsokára Edward karjaiban lehetek. Mivel nincsen már az utamban az emberlány, minden női praktikát be fogok vetni célom érdekében.

Ötletek:
1. pont: miniatürizált ruhák viselése
2. pont: több időt tölteni vele kettesben
3. pont: flörtölni más fiúkkal Edward szeme láttára
4. pont: ha az eddigiek nem válnak be, akkor fehérnemű bemutató, vizes pólós autómosás, bikinis napozás
5. pont: terveim szerint ilyen nem lesz, de ha mégis LETEPERNI EDWARDOT!

...

Már alig várom, hogy lássam Edwardot. Hátha meggondolta utolsó találkozásunk óta magát. Bárcsak elfogadná a szerelmemet és együtt lennénk. Mindjárt odaérünk. A házba beérve nagy meglepetésünkre, nemcsak a Cullenék voltak a nappaliban, hanem más vámpírok is. Kivéve életem szerelmét.

- Üdvözlünk Benneteket! Rég láttunk titeket! – köszöntött minket Carlise.
- Jó látni titeket is! – mondta testvérem.
- Hadd mutassam be a Wan családot. Hellyt, Serenát, Darent és... – nem bírtam végig hallgatni Carliset. Inkább elindultam szerelmem felkutatására. Éreztem az illatát, mely Alice és még valakijével párosult. Gyerekes izgatottsággal nyitottam be egy Alice stílusú szobába. „Vérkeringésem” meglódult, őrült vágtába kezdett. De az üres szoba láttán csalódott lettem. A gardrób felől furcsa zajra lettem figyelmes. Elindultam kideríteni a zaj forrását.

Carlise szemszöge:

- Üdvözlünk Benneteket! Rég láttunk titeket! – üdvözöltem őket.
- Jó látni titeket is! – mondta Elezar.
- Hadd mutassam be a Wan családot. Hellyt, Serenát, Darent és Elinát – körbe néztem, de az utoljára említett személy már nem tartózkodott köreinkben. A szemem sarkából láttam Tanyát elviharozni, mint az orkán.
- Akit jelenleg elnyelt a föld a bátyuskámmal együtt – Emmett egy jót röhögött. – Az eddig oroszlánbőrbe bújt bárányka, most menekül a csúnya, rossz párduc elől. (Párduc= Tanya)
- Em, még mindig fogadhatunk.
- Hé, nekem miért nem szóltatok?? Benne vagyok bármilyen fogadásban – Daren olyan arcot vágott, mint akitől elvették a nyalókáját.
- Fiúk. Már megint miben akartok fogadni?? Tanulhattatok volna már a régebbi fogadásokból – dorgálta meg kedvesem a fiúkat.
- Semmiben – mondta Emmett, de rákacsintott Jazzre és Darenre. Emmett már csak Emmett. Javíthatatlan.
- Fiúk, nem jöttök vadászni? – kérdezte Jazz. Hirtelen nagyon izgatottak lettek a vadászat irányába, ugyanis Jasper bevette képességét.
- Dehogyis nem! – mondták egyszerre.
- Sziasztok! Szia, baby! Jah, és ne cserélj le valami ember fiúra – mondta Emmett és majd megszakadt a röhögéstől.
- Sziasztok! – köszönt mindenki.


Bella/Elina szemszöge:

- Hát...ezt...én...írtam... – dadogtam. Mindenki engem bámult. Ha ember lettem volna biztos, hogy paradicsom vörösként virítanék.
- Nagyon szép. Nem játszanál még valamit? – kérte Esme. Arca szeretetteljes volt, nem létezik, hogy egy olyan lénynek, mint amilyen ő, ne legyen lelke.


Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy Edward, mint akit üldöznek, fel s alá rohangál a házban. Nem értettem mi történt, de ennek az információnak a megszerzéséért utána indultam. Illatát, mely oly szédítő, kellemes követtem. Egészen addig mentem utána míg... Alice szobája előtt nem találtam magamat. Csak nem??? Ezt Edward sem gondolhatta komolyan. Alice gardróbja belopakodni kész életveszély. El tudom képzelni mennyi ruhája, holmija lehet. Még belegondolni is rossz. Azon kaptam magamat, hogy kilincs felé nyúlok és belépek a szobába. Elina mit csinálsz??? Bármily veszélyt sugallt az elmém, nem hallgattam rá, egyre beljebb merészkedtem az ártatlan kiscicának tűnő, gazella szobájába. Edward illata egyre erősödött. Feltártam a gardrób ajtaját és majdnem elájultam. Még megsaccolni sem tudom azt az értéket, mely a ruhák és egyéb göncök számát fejezné ki. Edward egy 3 méteres ruhatömeg közé bújt.

Kutatni kezdtem a rengeteg cucc között. Egy ember már rég meghalt volna ennyi ruha között. Kerestem, kutattam, de nem találtam Edwardot. Végül megfogtam valamit és húzni kezdtem. Azt a valamit akkor erővel rántottam, meg hogy egy hatalmas reccsenéssel szét szakadt. Elvesztettel egyensúlyomat, de valami keménybe, hidegbe beütköztem. Ez a valami Edward tökéletes mellkasa volt.

Tekintetemet arcára emeltem. Bárcsak ne tettem volna! Szemei rabul ejtették az enyéimet. Aranybarna szemei perzseltek, olyan volt mintha mindjárt sült csirkévé égnék. Valami hihetetlen érzés kerített magába. Edward közeledni kezdett felém, de én sem tudtam ellenállni. Ahogy egyre közelebb értem hozzá illata még jobban elkábított.

Melegséget éreztem a mellkasom környékén. Hihetetlen volt ez az érzés. Ajkaink már majdnem összeértek, mikor egy gyönyörű, szőke hajú vámpír rontott a szobába, aki a látomásomban is szerepelt. Szemei arcomra tévedtek és értetlenséget véltem felfedezni. Csak ezután esett le, hogy még mindig Edwardon fekszem, és egy kicsit félre érthető a helyzet. Nem ismertem ezt lányt, de az érzései alapján egy dolog biztos közös bennünk. Mindketten SZERELMESEK vagyunk Edwardba.

Igen beismerem, minek is tagadjam? Három dologban teljesen biztos vagyok. Először, hogy Edward a legjobb pasi a világon. Másodszor, hogy szíve teljes mértékben összetört Bella halálával, de az az elsöpörhetetlen szerelem, amit egymás iránt éreztek, soha nem múlik el. Bár nem tudom, hogy egyáltalán a hallottak alapján képes lesz e mást is szeretni, de mikor a közelembe kerül, ilyenkor minden porcikámat felperzseli a tekintetével. És harmadszor, hogy menthetetlenül beleszerettem.

De én sose leszek a kedvese... Ha kell elmegyek, hogy másoknak jobb legyen. Ő egy ilyen lényt, mint én, biztos hogy nem szeretne és nem is fogom rá erőltetni. Edward hirtelen még jobban magához rántott és arcát hajamba túrta. Ezt meg miért csinálja?? Magába akar bolondítani, (mondjuk ez már megtörtént) hogy utána eldobhasson? Elhatároztam magamban, hogy itt az ideje „elegánsan” kisétálni, de testrészeim nem akartak rám hallgatni. Lábam földbe gyökerezet és Edward szemeimet fogságban tartotta. Miért is kell ilyen tökéletesnek lennie??? Megint elvesztem az aranybarna „csurdogáló patak” mélyében. A külvilág nem létezett, csak Edwardra tudtam figyelni.

Testünk szinte egybe olvadt, ennél közelebb már nem is lehettünk volna egymáshoz. A hangulat egyre forróbb lett. Felhevült testemnek nagyon jól esett Edward hideg mellkasa. Az a vad vágy, amit eddig még sohasem éltem át hatalmába kerített és már nem volt menekvés. Éreztem Edward jéghideg leheletét és ellenállhatatlan illatát. A szívem azt súgta, hogy csókoljam meg, de az eszem mást fuvallt. Most mi tévő legyek?? Végül a szívem mellett döntöttem és már rá is tapasztottam volna ajkamat, mikor Emmet nevetése észhez térített. Nem is kellett az ajtó felé pillantanom, hogy tudjam az egész család, beleértve az idegeneket is, mindenki minket bámul. Ekkora zavarban még egyszer sem éreztem magamat. A szégyen, melyet éreztem olyan nagy, hogy legszívesebben a föld alá bújnék... A szőke szépség szinte villámokat szórt szemeivel. Felálltam, de ennek csak az lett a vége, hogy megszabadítottam magamat egy adag ruhától. A szoknyám, ami eddig sem volt túl hosszú, már kb. a fenekem aljáig sem ért.

Megpróbáltam kecsesen távozni, de hasra estem egy kupac ruhában. Emmet még nagyobb röhögésben tört ki. Fetrengett a földön és én legszívesebben letöröltem volna a vigyort az arcáról. Ezt még visszakapja. Ezer féle ötlet futott végig agyamon, de egyik sem volt elég nagy büntetés Emnek.

2010. április 18., vasárnap

Ízelítő!!!!

Remélem tetszeni fog, és felkorbácsolja az érdelkődéseteket!!!!!Az ötletek részt direkt hagytam ki! 1 oldalt már megírtam a kövi fejiből, holnap töri órán folytatom XD. Amint kész jön és utána az ÁMRSZ friss!!!!
U.i: Köszönöm az 52 renszeres olvasót és persze ezen kívül azokat is akiknek nincs google fiókjuk. És a több, mint 10.00 látogatót!!!!!!!!!!! Akkor jöjjön az ízelítő...
Puszi: Ella

Tanya szemszöge:

Mikor meghallottam Elezar ötletét szó szerint madarat lehetett volna fogatni velem a boldogságtól. Jó pár év telt el utolsó találkozásunk óta. Tudtommal az emberlány halála óta Edward teljesen maga alatt van és én leszek a mentőangyala, aki újra boldogságot visz az életébe.Már többször szerettem volna vele lenni, de Alice és a többiek nem hagyták mondván, hogy: „Tanya, tudom, hogy szereted a bátyámat, de hagyj időt neki feldolgozni a történteket.” 

Az idő számomra csigalassúsággal telik, de nemsokára Edward karjaiban lehetek. Mivel nincsen már az utamban az emberlány, minden női praktikát be fogok vetni célom érdekében.

Ötletek:.......

2010. április 12., hétfő

A megfosztott bárány 17. fejezet

Sziasztok!! Itt a friss, ennyi idő után!! Sajnálom, hogy csak most sikerült megírnom, de mindenféle versenyre készülök és tegnap is éjfélkor értem haza!!!! Sajnálattal látom, hogy a 16. fejihez "csak" 10 komit kaptam, de van 46 renszeres olvasóm és ha ezeknek csak a fele írna komit én már boldog lennék. A kövi feji akkor jön ha meglesz min. 20 komi. Ha nem lesz meg akkor komihatárt fogok bevezetni. 
Ui: Köszönöm a 46 rendszeres olvasót!!!!




Bella/Elina szemszöge:

Már megint egy unalmas nap. Edwardot próbálom kerülni Alice és Serena akciója óta, de nem sikerül. Valahogy mindig mindenhol ott van, ahol én is. Ha nem tudnám, hogy képtelenség, azt hinném, szándékosan csinálja. Jól esik a közelsége, nagyon is jól. Ha tehetném, el sem engedném magam mellől. A nap minden percében vele lennék és csókokkal halmoznám el ajkait. Mindent megtennék azért, hogy boldoggá tegyem. Eli, ezt most azonnal hagyd abba! Edward még mindig Bellát szereti, és te csak ábrándozhatsz arról, hogy egyszer majd irántad is érezni fog valamit. Már megint elkalandoztam. Inkább a tesi órára kéne koncentrálnom. Edward tekintetét folyamatosan magamon érzem, de ez nem lehet, biztosan csak beképzelem. Tekintettem Edwardra siklott és ő is engem nézett. Nem képzelődtem. Hirtelen minden elhomályosodott. Éreztem, hogy a labda eltalált és elvesztettem az egyensúlyomat.
„-    Mit csináljunk? Én már nagyon unatkozom.
-         Mennyünk látogassuk meg a barátainkat. – vetette fel az egyedüli férfi a társaságban.
-         Ez jó ötlet Elezar. 1 óra múlva indulhatunk is. Végre megint Edward mellett lehetek.”
Nem tudom kik lehettek, de az biztos, hogy ide tartanak és ismerik a Cullen családot. Az a lány „Végre megint Edward mellett lehetek.” Mondatára miért fog el a düh és egy másik érzés, amit nem tudok hova rakni?
-         Eli minden rendben? – Edward hangja térített magamhoz. Azok a szemek és a hangja is teli van aggódással és féltéssel.
-         Jól vagyok. - nem lehet semmi bajom, hiszen vámpír vagyok, folytattam magamban a mondatott. Nagyon jól esett az aggódása, halott szívemnek. A szemem sarkából láttam, hogy Serena Alicet fogja és kérdezgeti. Biztos ő is látta és nem csak én. Oh… csak most tűnt fel hogy Edward már megint a karjaiban tart.
Edward beszélt a tanárral. Gondolom mondott neki valami hihető mesét. Az egyik pillanatban még a tornateremben, a másikban pedig már a kocsiban ültünk és tartottunk, hazafelé.


Edward szemszöge:

Nagyon aggódtam Bella miatt. Minden, olyan gyorsan történt. Alice látomása furakodott be a fejembe, így már minden világossá vált. Bella még mindig nem tért magához, kezdtem aggódni. Gondolataimban felvetettem a szájon át lélegeztetés ötletét, de mivel nekünk nincs szükségünk oxigénre elég furcsán nézne ki.

- Eli minden rendben? – hangom tele volt féltéssel.
- Jól vagyok. - felelte. Így most már én is megkönnyebbültem. Mindenki minket figyelt és a tanár sem tudta mi történt. Beadtam neki hogy Bella és Alice rosszul lett. Megengedte, hogy elmenjünk és haza kísérjük őket. Egy szempillantás alatt már kint is voltunk.

- Na, végre! Valaki elmondaná, hogy mi történt? - kérdezte Serena elég idegesen.
- A család régi barátai jönnek látogatóba. – mondta Alice mosolyogva, de hangjából kivehető volt, hogy egyáltalán nincs ínyére a helyzet.
- Régi barátok? – „Alice nem igazán örül a vendégeknek.” Halottam meg Serena gondolatait.
- Igen. Elég régóta jóban vagyunk velük, de szerintem most jobb lenne haza menni és szólni a többieknek is.
- Edwardnak igaza van. Otthon elmesélünk mindent nektek. – én csak bólintottam és elkezdetem kifelé menni Bellát magammal húzva. Nagyon elmélyült a gondolataiban, mert egy szót sem szólt amióta kijöttünk az óráról. Ilyenkor bármit megadnék, hogy halljam a gondolatait. Legalább tudnám „Mi jár a fejében?” „Mi köti le ennyire a figyelmét?”. De szerencsétlenségemre hiába koncentráltam Bella gondolataira, helyette Alice szitkozódása tört utat magának a fejembe. Ilyenkor, hol van Jasper?  Sóhajtottam magamban színpadiasan.
Én sem örültem Tanyaék látogatásának. Ismertem Tanyát. Nem fog kihagyni egy alkalmat sem arra, hogy a közelembe férkőzhessen és elcsábítson. Pedig már a megismerkedésünk elején a tudtára adtam, hogy nem érdekel és azóta, még hányszor de hányszor már nem is tudom. Alice is tudta ezt és félt, hogy Bella és közém fog állni a mesterkedésével, de ezt a mindig pörgő kobold hugicám nem fogja hagyni, ahogy én sem.
-         Khkhh…..Edward! Nem akarsz kiszállni a kocsiból?- kérdezte Bella. - Már vagy több mint 5 perce meg érkeztünk.
-         Mi!!! – ez nem lehet, már megint így elmerültem a gondolataiban, hogy észre sem vettem, hogy már a ház előtt parkolok a kocsival. Bella csak jót kuncogott rajtam.
Amint beléptem Bellával az oldalamon Darennel találtam szemben magam. Levakarhatatlan vigyor terült szét az arcán.
-         Már azt hittük, hogy soha nem szállsz már ki abból a kocsiból. Olyan voltál, mint aki oda ragadt az üléshez. – erre Emmett jelent meg kuncogva.
-         Na, mi van öcsi. Láttam sokkolt a hír Tanyacska érkezéséről.
-         Tanyacska? – Daren kérdőn nézett rám.
-          Már épp fogadni akartam Jazzel. – erre kérdően néztem rá. Nem kellett kiolvasnom, hogy milyen fogadást eszelt ki már megint.
-         Hogy kiszállsz-e a kocsiból vagy veszed a nyúlcipőt és a világ végére menekülsz a kiscsaj elől? – világosított fel mindig kedves bátyám közben elképzelte, hogy menekülök heted hét országon túl Tanyaval a nyomomban.
-         Váú!!! Nem semmi lehet a csaj. Csak nem egy őrült rajongó, vagy talán egy régi szerető, akit faképnél hagytál és nem, tud megbékélni vele? – tette fel a kérdést Daren.
Egyre inkább kezdtem elveszíteni a türelmemet. Ezt a kis beszélgetést muszáj volt nekik pont Bella előtt megejteniük? Még jobban ment feljebb a pumpa bennem. Ha ember lennék, már biztos tiszta vörös lenne a fejem a dühtől vagy már fel is robbant volna tőle.
-         Na, ebből elegem van. Nektek teljesen elmentek otthonról.

Fogtam magam és kiszáguldottam az ajtón. Bevetettem magam az erdőbe. Ha tovább kell hallgatnom ezt a 2 lököttet, lehet, hogy olyat teszek, amit később még megbánok. Ki kell szelőztetnem a fejem. Futás mindig segít. Pár perc után a kis réten találtam magam. Leültem a tó mellé és megrohamoztak az emlékek. A Bellával közös vadászatos nap és a Serenáék akciója. Magam elé képzeltem csodás alakját, amint a vízcseppek önzően uralkodnak teste minden egyes pontján. Ijedt arca, mikor észrevette, hogy szemeimet rajta legeltetem. És mikor a karjaimban tartottam...Megszűnt körülöttem a világ. Tekintetemet nem tudtam elszakítani tőle, de ő sem tőlem. Ahogy erre a pillanatra visszaemlékeztem, újból kezdett felülkerekedni rajtam a vágy. Pár perc gondolkozás után Rosalie gondolatai furakodtak elmémbe. „Edward, ne törődj velük. Tudod, hogy milyenek. De egy valamiben igaza van. Ha Tanyáék megérkeznek, az lesz Tanya első dolga, hogy bepróbálkozzon nálad.” Majd elő lépett a fák mögül.

-         Én is tudom. Pont ez a baj. De mit csináljak? Tudod, hogy szeretem, de csak mint egy testvért. Bella az, akit szeretek és szeretni fogok az örökké valóságig.
-         Beszélned kellene vele.
-         Te tudod, hogy hányszor adtam a tudtára, hogy nem szeretem úgy. Meg se lehet számolni.
-         Tudom. De akkor is beszélnetek kellene. Ha elmondanád neki, hogy mást szeretsz. Beletörődne. Nem azonnal, de egy idő után megbékélne a helyzettel. És, hogyha nem szeretnéd elveszíteni Bellát, akkor cselekedned kell. Tudom furcsa, hogy ezt pont én mondom. Régen azért utáltam, mert ő ember volt és pont olyan akart lenni, mint mi. De most már ő is hozzánk tartozik. Mikor elhagytuk Forksot és vele együtt Bellát, az egész családra szomorúság borult. Téged pedig felemésztett a fájdalom. És hiányzott a megszokott Em is. De most, hogy újra rátaláltunk minden olyan lett, mint amilyen régen volt. – Rose meglepett. Még soha sem beszélt velem ilyen nyíltan. De örülök, hogy most már ő sincs a kapcsolatunk ellen. Persze ha még létezik olyan... Meg van. Újra magamhoz csábítom Bellát.
-         Köszönöm.
-         Mire való egy testvér??? Jobban mondva vámpír. – erre mind kettőnkből előtört a nevetés. – Vissza kéne menni. Már biztosan aggódnak.
-         Rendben.

Futva indultunk vissza a házhoz. A vámpír létemben leginkább a futást imádtam. Segít kiszellőztetni a fejemet és utána nyugodtabban tudok gondolkodni. Pár perc alatt visszaértünk a házhoz. És akkor meghallottam egy csodálatos dallamot. Beléptünk az ajtón és megpillantottam életem szerelmét. Zongorázott. A dal, melyet játszott gyönyörű volt. Lábaim önálló életre keltek és elindultak a zongora felé. Leültem Bella mellé. Nem vett észre. Én magam is játszani kezdtem. Nem ismertem a dalt, de tudtam, éreztem mit kell játszanom. Bella ekkor jött rá, hogy mellette ülök és hogy vele együtt zongorázok. Láthatatlan szikrák pattogtak közöttünk. A dallam lassult, halkult, majd elhallgatott.

-         Mi a dal címe?
-         A szerelem dallama.

A szerelem dallama. Ismételgettem magamban. Minden érzésemet ki tudtam fejezni ezzel a dallal. Mintha valaki ismerné az érzéseimet és az alapján írta volna ezt a csodaszép művet. Benne volt végtelen szeretet, aggódás és bizonytalanság. Bella pillantásától olvadozni kezdtem, mint február első napsugarától egy hóember. Már épp a szilárd és a folyékony halmazállapot között tartottam, mikor Em vigyorgása észhez térített. Visszavettem szilárd halmazállapotomat.

-         Eli, hol tanultál meg így játszani? – kérdezte mindig pezsgő húgocskám.
-         Hát... magamtól – Magától tanult meg játszani?? Még egy dolog, amiben káprázatos.
-         Magadtól??? Tudtam, hogy nem semmi az én kis hugim.
-         Hugi?? Akkor én nevezhetlek mézes mackónak?? – erre mindenkit elfogott a röhögés.
-         Hát persze. Hugica... – ezt a három szót is alig bírta kinyögni a nevetéstől.
-         És ki írta azt a dalt, amit játszottál? – tettem fel a kérdést, melyre nagyon kíváncsi voltam.
-         Hát...ezt...én...írtam... – dadogta. Nem, hogy csak jól zongorázik, hanem még ír is... Ez a tökéletesség tetőfoka.
-         Nagyon szép. Nem játszanál még valamit? – kérte Esme. Hallottam anyám gondolatait „Mennyit változott. Persze csak is jó irányba. Megérdemlitek egymást.” Anyám mindig is a kapcsolatunk mellett állt. Még soha nem találkoztam olyan jólélekkel, mint ő. 5 vámpír szagát éreztem meg pár kilométerről. És ez az 5 vámpír nem más, mint Tanya, Kate, Irina, Carmen és Elezar. Már hallom is Tanya gondolatait. „Már alig várom, hogy lássam Edwardot. Hát meggondolta utolsó találkozásunk óta magát. Bárcsak elfogadná szerelmemet és együtt lennénk.” Hirtelen azt se tudtam, merre bújjak el előle. Jasper észrevette, hogy hirtelen milyen ideges lettem.
-         Edward, mi történt?
-         Mindjárt ideérnek. – Fel alá rohangáltam a házban búvóhelyet keresve. Meg is találtam a legtökéletesebb helyet a rejtőzködésre, Alice gardróbját. Elbújtam egy nagy kupac ruha mögé. Ha ember lettem volna biztos, hogy megfulladok a ruhák közt. „Csak” 3 kamionnyi cipője, 15 kamionnyi estélyije, 36 kamionnyi ruhája volt. Még Barbienak is kevesebb holmia van.

2010. március 29., hétfő

Friss!!! :D

Sziasztok!! Bocsi hogy ennyit kések a frissel, de amíg vártok rá elolvashatjátok az új fanficem első fejijét!!! LÉccíí komizzatok kíváncsi vagyok a véleményetekre!!!! Monstanában kicsit el,foglalt vagyok úgy hogy nem volt sok ídőm írni. Amint újra felszabadulok, neki állok és teljes gőzzel írom a 17. fejit!!
Puszi: Ella

2010. március 28., vasárnap

Díj :)

Szabályok:
1.) Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad (belinkelve a blogjukat)!
2.) Tedd ki a logót a blogodra!
3.) Írj magadról 7 dolgot!
4.) Add tovább 7 embernek (ne felejtsd el linkelni a blogjukat)!
5.) Hagyj megjegyzést náluk, hogy tudjanak a díjazásról!

Köszönöm Lettinának, Dikának, Nikuska94-nek!
Lettina: http://teliholdszava-lettina.blogspot.com/
Dika: http://www.the-heaviest-decision.blogspot.com/
Nikuska94: http://micsodavampirfanfic.blogspot.com/

1, Imádok írni!
2, Másik szenvedélyem a tánc!
3, Imádok olvasni!
4, Élek halok az édességért
5, Szeretem a barátaimat, mindent megteszek értük.
6, Szeretek verseket írni.(Bár szerintem nem valami jók)
7, Jah és zenefüggő vagyok :)


Akiknek küldeném:

IccsiNee: http://iccsinee.blogspot.com/
Oja-shio: http://mit-tettem-oja-shio.blogspot.com/
És még sok mindenkinek!!!

Puszi: Ella

2010. március 22., hétfő

Még egy díj!!!!!

Szabályok:


1. Megköszönöd, akitől kaptad, és belinkeled

2. Elküldöd azoknak, akik szerinted megérdemlik (max 10 ember).

3. Értesíted őket az ajándékról =)

4. Leírod, miért szeretsz másoknak írni.

5. Pár mondatban bemutatkozol a nagyvilágnak =)

Szeretném megköszönni ezt a díjat Huginak, aki volt olyan kedves hogy gondolt rám!!!
http://my-angelstory.blogspot.com/

Szeretek írni mert,...szeretem leírni az érzéseimet, gondolataimat, és valami olyat alkotni ami másoknak is tetszthet. Vannak dilis ötleteim és ezeket szeretem leírni. Lehet, hogy nem írok jól, de ez segít lenyugodni, kiadni magamból az érzéseimet.

Pár gondolat magamról:
Egy 13 éves álmodozó lány vagyok. Aki még hisz a csodákban. Imádom a twilight-ot. (kis gondolta volna? =)) Imádok írni, olvasni, zenét hallgatni. Egy nagy álmom, hogy egyszer író legyek. (úgy sem valósul meg) Egy világ legnagyobb pesszimistája forma vagyok. Nem bízok magamban. És még egy álom, hogy találkozhassak az olvasóimmal. :)
Ha jobban meg szeretnél ismerni, nyugadtan írj e-mailt vagy fel is vehetsz msn-re.

Pár akiknek, küldöm a díjat:

Lettina: http://teliholdszava-lettina.blogspot.com/
Oja-shio: http://az-en-hibam-oja-shio.blogspot.com/
IccsiNee: http://iccsinee.blogspot.com/

És még sok más embernek!!!

Még egyszer köszönöm Huginak!!!!!


Puszi: Ella

2010. március 21., vasárnap

A megfosztott bárány 16. fejezet

Sziasztok! Itt a friss!Kicsit későn, de megjött. Kíváncsi vagyok a véleményetekre!! Remélem nem kell majd megint harapófogóval kihúzni belőletek a komikat!! Léccí írjatok véleményt!! Jah és ne nyírjatok ki!!!
Puszi: Ella


Edward szemszöge:

- Gyere! Nálunk lefürödhetsz. – mondta Serena és elrejtette előlem gondolatait. Nem értettem mi történik, de már nagyon szükségem volt arra a fürdésre. Így hát vele mentem. Felkísért az emeletre, ahol Bella szobája is található. Keresett nekem egy törölközőt és egy ajtó felé kezdett terelni. Mikor beléptem Bellát pillantottam meg a zuhanyzóban. Meztelenül…..
Ott álltam teljesen lefagyva. Nem tudtam mi tévő legyek. Ő még nem vett észre. Hallottam, a zár kattanását. Nem hiszem el, Serena ránk zárta az ajtót. Nincs menekvés. Nem tudok kiosonni az ajtón, ha csak ki nem tépem a helyéről. Van egy olyan érzésem, hogy az nem lenne a legcsöndesebb megoldás. Ajaj…. Most mi tévő legyek. Itt áll előttem életem értelme meztelenül, csak egy zuhany fülke választ el tőle. Még a vizes üveg felületen is keresztül tökéletesen látom alakját, ami teljesen meg babonáz. Ahogy a hajáról a vízcseppek lágyan szánkáznak lefelé végig bejárva a testén. Nagyot kellet nyelnem. Elfogott a vágy, amit már sokszor el kellett temetnem magamban, mert amíg ember volt nem hagyhattam, hogy a vágyaim irányítsanak. Most itt van előttem és nem kell ettől félnem. Nem törődve semmivel és senkivel legszívesebben kitépném a zuhanykabin ajtaját és hagynám, hogy vágyaim irányítsanak. Legszívesebben végig csókolnám az egésztestét, bejárva ugyan azt az utat, amit az előbb látott vízcsepp. Áhh… Nem, csókjaimmal itatnám fel teste minden egyes porcikájáról a vízcseppeket. EDWARD!!! Térj észhez most azonnal!!! Nem teheted, ezt! Ő nem emlékszik rád! Nem támadhatod, csak úgy le! Próbáltam észérveket felsorakoztatni, de egyre jobban a vágy uralta elmém minden egyes zugát. Úgy omlott rá, mint vadászat közben a vörös köd és csak az éhségem csillapításával oszlott tovább. Megint én voltam a vadász és Bella volt a prédám, mint az oroszlán és a bárány.
- EDWARD !!!! – kedvesem kiáltása szakított ki gondolataimból. Csodálkozva nézett rám, mint aki nem tudja, hogy ezt most a valóság vagy csak egy álom. Amint észrevette, hogy őt bámulom kitágult szemekkel, amilyen gyorsan csak tudott meg próbálta eltakarni magát. De a vizes zuhanytálban megcsúszott. Ezt nem hagyhatom! Utána kaptam, hogy ne hogy megüsse magát és megsérüljön. Már megint elfelejted te hülye, hogy már nem ember és nem tud olyan könnyen megsérülni, szidtam magam. Megpróbált megkapaszkodni az ingemben, de ez nem sikerült. Leszakította rólam az ingemet. De nem bántam legalább újra karjaimban tarthattam, mint a mai nap folyamán már többször. Most is itt van a kezemben csupasz teste.
Láttam a szemében a zavartságot, nem értette, hogy mit keresek én itt. Mikor tudatosult benne, hogy éppen a meztelen testét tartom karjaimban vámpír gyorsasággal tűnt el belőle. Mire feleszméltem már előttem állt egy szál törölközőben, ami nem igazán takart sokat. Megint végig néztem rajta. Nagyot kellet nyelnem, hogy a vágy által felgyülemlett méregtől a számban megszabaduljak.

- EDWARD...TE...MEG...MIT...KERESEL...ITT? – dadogta „enyhén” kiakadva.
- Serena mondta, hogy ide nyugodtan bejöhetek fürdeni. – leheltem halkan. Szégyelltem magam.
- Persze. Ki más is lehetett volna, mint Serena? Ez olyan jellemző. – dühöngött magában. Olyan aranyos, amikor dühös. Szemeim arcáról lejjebb tévedtek. Nem kellett sok hogy leteperjem és kényeztessem csókjaimmal. Testének tanulmányozásából a hangja szakított ki.
- Edward elfordulnál? – kérte, de beletelt pár másodpercbe mire leesett a kérése.
- Persze. Sajnálom ezt az egészet. Csak az a baj, hogy ránk zárták az ajtót. Nem hiszem, hogy az lenne a legjobb megoldás, hogy kitépjük.
- Megfordulhatsz. Légy szíves ezt ne említsük meg Emmettnek és Darennak. Nem szeretnék a vicceik közép pontjában állni. – kérte.
- Rendben.

Bellát figyeltem, amikor egy hirtelen ötlettől támadva közelebb húzott magához és nagyon halkan suttogni kezdett. Kiagyalta, hogy hogyan is kaphatnák vissza, mivel nem csak Serena, hanem Alice is benne volt ebben az egészben.


Bella szemszöge:

Felértem a szobámba és levettem ruhadarabjaimat, mivel már csak darabok voltak belőlük. Elővettem a szekrényből egy törölközőt és egy másik ruhát, amit fürdés után felvehetek. Elindultam a fürdőszoba felé. Ruháimat ledobtam a földre. Beálltam a zuhanyzóba és szép lassan elindítottam a vizet. Élveztem, ahogy a vízcseppek kényeztetik bőrömet. Teljesen kikapcsoltam minden érzékemet és csak a forró vízre koncentráltam. Pár perce folyattam magamra a vizet, mikor hirtelen kinyitottam a szemem. Edward a fürdőszobában volt. Mi?? Ő hogy kerül ide?? Ó Istenem! És ha meglát?? Mondjuk, abban biztos vagyok, hogy az üvegen át is lát mindent. Jajj, ne! Még csak most esett le MINDENT lát. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ...

- EDWARD !!!! – kiáltottam. Észre vettem, hogy kitágult szemekkel néz, és ha ember lettem volna, biztosan elpirulok. Nagyon gyorsan akartam a földön heverő ruhámat felkapni magamra. Ez nem jött össze ugyanis megcsúsztam. Rohamosan közeledtem a föld felé, de mielőtt belecsapódtam volna valaki elkapott. Edward volt az. Próbáltam megkapaszkodni az ingében, de helyette lerántottam testéről. Elmeredtem izmos felső testében. Nem értettem miképpen került ide. Elfogott a vágy, hogy megérintsem, megcsókoljam. Elina, mit képzelsz magadról! Már megint olyanokról álmodozol, ami nem teljesülhet. Ekkor döbbentem rá, hogy teljesen csupasz vagyok. Vámpír gyorsasággal kászálódtam ki karjai közül. Magamra kaptam a törölközőt.

- EDWARD...TE...MEG...MIT...KERESEL...ITT? – dadogtam eléggé kiakadva.
- Serena mondta, hogy ide nyugodtan bejöhetek fürdeni. – Ahogyan ezt kimondat mélységes düh fogott el.
- Persze. Ki más is lehetett volna, mint Serena.? Ez olyan jellemző... – dühöngtem. Ismertem a nővérem. De azt azért nem gondoltam volna róla, hogy csak úgy beküldi ide Edwardot. Nem volt valami hosszú a rajtam lévő törölköző. Észrevettem, hogy Edward tekintete arcomról lejjebb vándorol és combomon telepszik meg.
- Edward elfordulnál? – kérdeztem. Kezdtem zavarba jönni. Amilyen gyorsan csak tudtam magamra kaptam ruháimat.
- Megfordulhatsz. Légy szíves ezt ne említsük meg Emmettnek és Darennak. Nem szeretnék a vicceik középpontjában állni. – kértem.
- Rendben. - Már megtapasztalhattam, Emmett és a testvérem viccelődéseit. Legszívesebben megölném őket olyankor. Annyira ki tudják készíteni az embert, vámpírt. Mint égből jött fasírt, úgy világosultam meg. Tuti, hogy ebben nem csak Serena, hanem Alice keze is benne volt. Valahogy bosszút kell állnunk. Egy csodálatos ötletem támadt és közelebb húztam magamhoz Edwardot, majd nagyon halkan suttogni kezdtem.
- Mi lenne, ha bosszút állnánk rajtuk?
- Benne vagyok. Mi a terved? – kérdezte.
- Amilyen hangosan csak tudunk úgy fogunk veszekedni. Meg akarjuk ölni egymást. Erre felszaladnak, kinyitják az ajtót. Mi kifutunk és őket visszazárjuk. Akkor kezdhetjük?
- Aha.
- Edward mit képzelsz magadról?!
- Nem többet, mint te?
- Hogy képzeled ezt? Te beszélsz? Akkora egy tahó vagy!
- Na mi van felbátorodott a cicamica?
- Ne akard, hogy még jobban felmenjen bennem a pumpa.
- Mi van, fenyegetőzöl is? Talán hozzám vágod valamelyik tűsarkú cipődet? Nagy kárt tudna bennem tenni…
- Hát, amilyen nyuszika vagy biztosan.
- Te egy akkora lotyó vagy. Csak tetteted, hogy nem érdekelnek, azok a fiúk, akik a suliban meg máshol is rád szállnak.
- Mintha te olyan jól ismernél. Te is ugyan olyan macsó vagy, mint azok a srácok.
- Hogy mersz hozzájuk hasonlítani!
- Bocs. Neked százszor nagyobb az egód.
- Ne akard ki húzni a gyufát. Annak nem lesz jó vége.
- Hoppá! Megtörtént. Na, gyere csak bunyózzunk.
- Ahogy óhajtod. De figyelmeztetlek, hogy véged lesz.
- Aha persze. Na, mire vársz, gyere és ölj meg!
- Pontosan ezt fogom tenni.

Zárkattanás, ajtónyitódás.

- Ti meg mit csináltok? – kérdezték egyszerre.

Amilyen gyorsan csak tudtunk kirohantunk, magunk után bezárva az ajtót. Ezt most visszakapták.

- Csak akkor engedünk ki benneteket, ha megígéritek soha, de soha többé nem csináltok ilyet. Ha nem, elégetjük az összes ruhátokat. És szerintem azt nem akarjátok. – fenyegetőztem.
- ÁÁÁ. A ruháink. Bele megyünk, csak a ruhákat hagyjátok meg.
- Rendben. De van még egy feltétel. Nem kell elmennem veletek vásárolni. Megegyeztünk? – valamit mormoltak az orruk alatt, de beleegyeztek.
- Oké. De miért olyan rossz a vásárlás? Azt Minden nő szereti.
- Csak egyszerűen nem szeretem és kész. – Nem értem miért nem képesek felfogni, hogy utálok vásárolni. A többiek is felértek és kíváncsi tekintettel néztek minket.
- Edward neked meg mi történt a felsőddel? Talán Piroska és a farkast játszottatok?– kérdezte Emmett kaján vigyorral. Hát az ilyen megjegyzések miatt kértem Edwardot, hogy ne mondjunk nekik semmit.
- Eli véletlenül leszakította rólam. – próbált Edward magyarázkodni.
- Véletlenül mi? – Daren és Emmett nem bírták visszafogni magukat.
- És pontosan mi történt? – kérdezte Esme.
- Hát... – kezdtem volna, de szégyelltem magamat. De Edward folytatta helyettem.
- Serena azt mondta nyugodtan elmehetek ide fürödni, de Be...Elina éppen fürdött, amikor én beléptem. – leszegte a fejét, éreztem rajta, hogy sajnálja a történteket – Serena ránk zárta az ajtót. Dióhéjban ennyi. És mielőtt megkérdeznétek nem történt semmi. – a testvérem és Emmett arcára még nagyobb vigyor ült ki. Ezt nem hiszem el. Hogy tudnak ennek örülni?

Alice szemszöge:

Már lassan 3 hét telt el azóta a kis incidens óta, de Bella még mindig nagyon haragszik ránk. Még vásárolni sem tudtuk elcsalni magunkkal, pedig láttam jó pár ruhát, ami tökéletesen állna rajta és Edwardot is teljesen levenné a lábáról. De azt hiszem ez már a múltkor a fürdőben megtörtént teljes mértékben. Nem mesélték el mi történt pontosan a fürdőben és én sem láttam, így nem tudom. De Bella az óta próbálja kerülni Edwardot, azonban nem igazán jön össze neki, mivel ezt a mindig, mindent tudó és halló bátyám nem hagyja. Mindent meg tesz, hogy Bella közelében legyen, és hogy újra visszaszerezze a szerelmét és a bizalmát.

Ez a nap is egy borult, esős napnak ígérkezett. Így nyugodtan mehettünk suliba. Én Bellával és Edwarddal mentem. Mind a ketten elől ültek. Csak úgy szikrázott a levegő a kettőjük között lévő feszültségtől. Bella vezetési stílusával hamar beértünk a suliba. Edwarddal együtt indultak el matekra. Bella végig távolság tartó volt. Nem értem a viselkedését. Biztos vagyok benne, hogy szereti Edwardot.

Az első három óra hamar eltelt és jöhetett a tesi. Ezen az órán össze voltunk vonva, így Edwardékkal voltunk. Röplabdáztunk. Edward végig Bellát figyelte. Egyszer csak látomásom volt. Éreztem, hogy egy kar tart erősen és szólongat. Mikor magamhoz tértem, láttam Bellát a földön fekve. Edward szólongatta.
- Alice mit láttál? – kérdezte Serena.
- Ide tartanak... pár napon belül itt lesznek… - közben egész végig Edward tekintetébe néztem.

Díj:)


Ez egy blogger díj. A szabályok a következők:

1) ha valaki adja, én elfogadom, ellenvetés nélkül.
2)a logót kirakom a blogomba.
3)a szabályzatot kirakom a blogomba.
4)megnevezek hat másik blogot, akiknek átadom a címet.
5)kitöltöm a tesztet, és kirakom a blogomba.
6)megnevezem, hogy kitől-, és mikor kaptam, és nagy, színes betűkkel kirakom a blogomba.
7)betartom a szabályokat.

Akiknek adom:

Oja-shio: http://mit-tettem-oja-shio.blogspot.com/
Lettina: http://teliholdszava-lettina.blogspot.com/
Bella1213: http://secretlife-bella1213.blogspot.com/
Szannika: http://edwardandbellastory.blogspot.com/
Alice23:http://cullenlove-alice23.blogspot.com/
IccsiNee:http://iccsinee.blogspot.com/

Név: Ella
Becenév:Ella, Dancsi
Lakhely: Magyarország, Tapolca
Magasság: 167 cm
Névnap: július 21.
Foglalkozás: tanuló
Testvérek: 1
Anyanyelv: magyar
Beszélt nyelvek: magyar, német
Gyűjtemény: könyv, film
Cipőméret: 40
Iskola: 
Osztály: 7. z :)
Kedvenc tantárgyak: irodalom, rajz
Hobbi: írás, olvasás, zenehallgatás
Zsebpénz: -
Kívánság: Írjatok komikat a fejikhez!
Álom: Egyszer író legyek...
Szerencseszám: 13
Szeretne találkozni: Olvasóimmal
Háziállatok: csak volt...

Ezt a díjat Nikuska94-től kaptam. Nagyon köszönöm!

Hírek!!!

Sziasztok!!!

Sajnálattal látom, hogy nem írtok komit. (tisztelet a kivételnek) Több mint 36 rendszeres olvasó van és azon kívül minimum 6 névtelen. A 15. fejihez csak 8 komit írtatok. Ha nem tetszik a töri akkor is írjatok, legalább tudom, hogy min kéne még javítanom. Szóval, ha 4 óráig összegyűlik 10-15 komi akkor lesz friss, de csak rövid. De viszont ha 20 komi gyűlik össze hosszú feji lesz. És ha esetleg nem jön össze 10 komi sem, akkor nem lesz friss. Nem szeretnék szemét lenni, és komi limitet bevezetni, de ha nem írtok , ez lesz.
Puszi: Ella

2010. március 18., csütörtök

Álarc mögé rejtett szerelem - Prológus

Sziasztok! Hát itt van a legújabb fanfic ötletem!! Nem igazán derül ki belőle sok minden, de direkt írtam ennyire titokzatosra!!! Ha elolvastátok léccíí írjatok, hogy milyen és hogy folytassam-e!!?? És bétát keresnék ennek a törimnek is az átnézésére, javítására!!! Minden jelentkezőt szívesen várok!! Ide írjatok: csacsiangyal3@freemail.hu


Álarc mögé rejtett szerelem - Prológus

Egy lány sétál az erdőben az édesanyjával...A fák mögül egy halk morgás hallatszódik...Egy vámpír jön elő...Ráveti magát a nőre, és szép lassan inni kezdi a vérét...A lány nem tudja, mitévő legyen...Rátámad a vámpír...Valaki leszedi róla...És ezzel megkezdődik az átváltozása...Mikor felébred, egy vörös szempárt pillant meg...
A vámpírok közül is a legszebb lesz. Egy fiú sem, tudja felolvasztani a szívét. De egyszer csak jön valaki, akinek mégis sikerül.

Vajon ki a tulajdonosa a vörös szempárnak? Ki mentette meg Bellát? Ki lehet az a fiú, akinek sikerült felolvasztania szívét? Mennyi mindennel kell megküzdeniük, hogy egymáséi lehessenek?

2010. március 17., szerda

Valentin napi meglepi!!!!

Sziasztok!!! Úgy döntöttem hogy a novellámat ide is kirakom, hátha többen elolvassák!! Örülnék ha legalább egy pár szavas komival megdobnátok vagy ha írnátok a chat-be!!!!!! Puszy: Ella

Valentin napi meglepi

Bella szemszöge:

Már 7 éve, hogy Edward átváltoztatott és boldogan élünk a kislányunkkal együtt. Az egész házat boldogság járja át. Kiderült, hogy Nessie félvér. Bár még csak 7 éve, hogy megszületett, de úgy néz ki akár egy 17 éves. Jacobbal nagyon boldogok és mi is örülünk a boldogságuknak. Bár Jacobnak és Rosalienak nem éppen a legjobb a kapcsolatuk, de megpróbálják ki bírni egymást. Mióta átváltoztam mindenkivel jóban vagyok a családban, még Rose-sal is.

Egyik nap éppen a mi kis házunkban voltunk Edwarddal, ahol nem zavarhatott minket senki. Nagyon boldog voltam, örültem, hogy megadatott nekem egy a szerető család, egy csodás férj és egy angyali gyermek. Ajkát lágyan az enyémre nyomta és végig simított az arcomon. Én beleremegtem az érintésébe. Még mindig, ilyen hatással van rám és szerintem nem is fog elmúlni. Fejemet felemeltem mellkasáról és mélyen a szemébe néztem. Szerelmet, boldogságot és megelégedettséget tudtam ki olvasni a szemeiből.

- Szeretlek, az örökké valóságig. – suttogtam lágyan, annyi szerelemmel a hangomban amennyivel csak tudtam.
- Én is. Mindörökké. –lehelte finoman, majd megcsókolt. Nem a vad vágy vezérelt minket, hanem csak együtt akartunk lenni.
...

Nem is tudom, hogy hány napja fekszünk a házunkban. Ennyire boldognak, csak az esküvőnkön éreztem magamat. Akár örökre így maradnék, a szerelmem karjaiban. Edward mellett még az időérzékemet is elvesztettem. Egyszer csak Alice lépteit lettem figyelmes. Berontott hozzánk, mint egy megbőszült bika és arcáról le tudtuk olvasni, hogy nagyon dühös. Ennyit arról, hogy itt nem zavar minket senki.

- Mit képzeltek ti? Eltűntök hetekre, mi meg aggódunk miattatok. – kiabálta szemrehányóan.
- Mi csak? Tudod mit nincs ki fogásunk, csak együtt akartunk lenni. Kiengesztelhetlek valahogy? – kérdeztem. Gondolkodott, majd eszébe jutott valami. Éreztem, hogy Alice lesz a vesztem.
- Igen. El kell jönnöd, vásárolni velünk. Mind a négyen megyünk. – Jaj nee!!! Miért kellett nekem ilyet mondanom? Tiszta hülye vagyok. De ha megígértem, akkor betartom a szavam.
- Jó rendben, de csak, olyat veszek meg, ami nekem is tetszik. – gondolkodott, de rábólintott.
- Rendben. – Láttam a szemében, hogy úgysem adja fel, olyan ruhát fog rám adni, ami neki tetszik.

Alice elment, majd felöltöztem, de mikor indulni szerettem volna Edward visszarántott és olyan szenvedélyen, ahogy csak tudott megcsókolt. Már majdnem ott tartottunk, hogy a ruhák is lekerülnének rólam, de megálljt parancsoltam magamnak, így sikerült tőle elszakadnom.

- Edward muszáj mennem. Este bepótoljuk – mosolyogtam rá és ő is visszamosolygott cinkosul, majd még egyszer megcsókoltam.

Kimásztam öleléséből és futni kezdtem a ház felé. Mikor beértem Emmett nevetését hallottam és beszólását.

- A kis bárányka haza talált és épségben megmenekült csúnya oroszlántól? – gúnyolódott Emmett. Mindenki próbálta visszatartani a nevetést, de nem sikerült Jasperből is kitört a röhögés.
- Emmett ki mondta, hogy a bárány elmenekült? – vágtam vissza és ezen is csak nevettek, de már én is.
- Mikor indulunk? – kérdezte Rose.
- Bellának fel kéne vennie valami ruhát és utána indulhatunk. Gyere! – rángatott maga után. Rám adott egy halványkék tunikát egy harisnyával és egy magas sarkú cipőt. Úgy döntöttem nem vitatkozok vele, mert a végén úgy is ő nyert volna. Lesétáltunk a lépcsőn és szerelmemet pillantottam meg.
- Hiányozni fogsz.
- Te is nekem. Amilyen hamar csak tudok, jövök. – majd érzékien megcsókoltam. Emmett megint megjegyzéseket tett ránk pl. „Nem volt elég az a 2 hónap, amíg bezárkóztatok?”. Ott hagytam kedvesemet és lementünk a garázsba.

Alice kocsijával mentünk (ami egy sárga Porsche volt). Alice imádta a kocsiját. Edward nekem is vett egy Mercedest, amit később meg is szerettem. Pár perc alatt ott is voltunk a plázánál. A lányok egyből berohantak én meg mentem utánuk. Miután végig jártuk szinte az összes boltot, Alice talált még egyet, amiben nem voltunk. Én már nem bírtam tovább így hát megmondtam nekik, hogy beülök egy kávézóba. Esme is velem tartott.


Edward szemszöge:

Bella ott hagyott és legszívesebben utána rohantam volna, és örökre magamhoz láncoltam volna, de úgy sem lett volna értelme. Így hát felöltöztem és én is elindultam a ház felé. A háztól 1 km-re már hallottam a többiek gondolatát:

- A kis bárányka haza talált és épségben megmenekült csúnya oroszlántól?
- Emmett ki mondta, hogy a bárány elmenekült? – vágta vissza kedvesem és ezen már nekem is kuncognom kellett.

Mire oda értem kedvesem már Alice-el a szobánkban a ruháját cserélte le. Nem is értem hisz neki minden jól áll. Igaz, hogy összes vámpír szép, de ő még közülünk is kitűnt. Nem is tudom már hányszor volt rá példa, hogy fiúk megpróbáltak nála bevágódni, de ő szépen lerázta őket vagy én mentem oda és csókoltam meg szenvedélyesen, ezzel jelezve, hogy hozzám tartozik. Elmélkedésemből a feleségem gyönyörű látványa „ébresztett fel”. Egy halványkék hosszú póló, harisnya és egy magas sarkú volt rajta. Elindult lefelé a lépcsőn és én is felé. Aggódtam, hogy esetleg leesik, azokban a magas sarkúkban. Tiszta életveszély, olyan cipőkben járni. Miután leérte kimondtam a leg nyilván valóbbat:

- Hiányozni fogsz.
- Te is nekem. Amilyen hamar csak tudok, jövök. – mondta és érzékien megcsókolt. Még hallottam Emmett megjegyzéseit, de aztán teljesen elfedett az a bizonyos rózsaszín köd. Kedvesem elhúzódott tőlem és indultak is. Szomorú voltam, hogy itt hagyott, de Alice-t nem lehet meg állítani. De Bella szavaival élve „Este bepótoljuk”.
Miután elmentek a többiek közösen valami terven kezdtek dolgozni. Nem értettem, hogy mi folyik itt, de meghallottam Emmett mocskos gondolatait, amint épp azt tervezi, hogy fogja a Valentin napi estéjét eltölteni feleségével. Álljunk csak meg! Valentin nap! Hogy felejthettem el!! Én hülye. Ki kell találnom valamit.

- Ki találtatok már valamit? – kérdeztem.
- Mi van mégsem veszett el teljesen az időérzéked?
- Hát...most ez nem számít, de ki kell találnom valamit. Ki jön el velem egy ékszerboltba?
- Hát szerintem ez nem kérdés. Mindannyian megyünk. – jelentette ki Jasper.
- A Volvómmal menjünk.
- Jó.

Úgy vezettem, mint egy őrült,, így 10 perc alatt már Seattle-be voltunk. Bementünk egy ékszerboltba. Mikor beléptünk az eladónak volt pár gondolata rólunk, ami eléggé zavart.

- Jó napot kisasszony! – köszöntünk illedelmesen.
- Jó napot!
- A feleségeinknek szeretnénk valami ajándékot venni. – mondtam és erre ezt gondolta:
Ilyen fiatalok és házasok? Olyan jóképűek.
- És mit szeretnének adni nekik? Esetleg gyűrűt, nyakláncot?
- Megnéznénk mindent. – Láttam rajta, hogy meglepődött, de elővette az összes ékszert.
- Tessék.
- Köszönjük.

Hosszas keresés után akadtam rá a megfelelő ajándékra. Egy gyűrűre, ami lila swarowski gyémántokkal volt kirakva. A többiek is megtalálták a megfelelő ajándékot.

- Ezek lesznek. – szólt Jasper az eladónak.
- Ez mind?
- Igen.

Becsomagolta a kiválasztott ékszereket. Odaadtuk a pénzt, ami jó vall több volt a fizetendőnél.

- Uraim ez sokkal több.
- Tegye el borravalónak.
- Nem fogadhatom el. Ez nagyon sok.
- Fogadja el. Nem hiszem, hogy gyakran megfordulnak itt emberek, akik ennyit fizetnének.

Már kint voltunk és még hallottunk valami „Köszönöm” félét. A hazafelé megálltunk egy virágboltnál és vettem egy tucat vörös rózsát.
...

Hazatértünk után elmentem a rétünkre. Az egészet rózsákkal szórtam tele és gyertyákkal vetem körbe. Büszke voltam magamra, hogy ilyen jól sikerült. Miután végeztem vissza mentem a Cullen házba. Futás közben azon gondolkodtam vajon mit fog szólni hozzá Bella.
A többiek is előkészítették a terepet, így már csak a lányokra kellett várnunk.

Bella szemszöge:

Már 5 órája csak vásárolunk. Alice mindenféle ruhákat felpróbáltat velem. Ha eddig nem vásároltunk még 30 szatyor ruhát, akkor egyet se. Alice most egy, olyan boltba húzott be, amit a leginkább nem kedveltem. A fehérnemű üzletbe. Belerakott a kosaramba vagy 10 csipkés szettet. Nem értem, hogy minek ilyen drága fehérnemű, hiszen az éjszaka úgyis cafatokban végzi. Itt megengedtem magamnak egy halk kuncogást.

- Min nevetsz? – kérdezte imádni való barátnőm.
- Csak nem értem minek, ilyen drága fehérnemű, hogyha úgy is cafatokban végzi.
- Bella. A fehérnemű a nők legfontosabb fegyvere a férfiakkal szemben.
- És mikor megyünk már? – kezdtem türelmetlenkedni.
- Nem hiszem el, hogy ennyire utálsz vásárolni. De nem sokára indulunk.

Még 5 boltba bementünk és utána indultunk haza. Alice nagyon izgatottnak tűnt, de nem értettem miért. Pár perc alatt haza is értünk. Edward már messziről halotta, hogy jövünk így hát szólt a többieknek és mikor megérkeztünk már mindannyian kint vártak ránk. Edwardhoz rohantam és megcsókoltam.

- Menjetek szobára? – mondta Emmett.
- Tudod mit Emmett igazad van. – vágta vissza kedvesem.

Felkapott ölébe és futni kezdett ki a házból. Arra gondoltam biztos a házunkhoz megyünk, de nem. A rétünkhöz mentünk. Lerakott a szélén és mikor kiléptem megláttam a gyertyákat és a rózsákat. Ennél szebbet még nem láttam. Megfordultam és adtam neki egy csókot, majd húzni kezdtem, a közepe felé. Mikor már a rét közepén álltunk letérdelt előttem és egy kicsi dobozt szedett elő a zsebéből.

- Hozzám jössz újból feleségül? – kérdezte. Egy gyönyörű szép gyűrűt húzott az ujjamra. Lila swarowski kristályokból volt kirakva.
- Igen. – lelkendeztem és megcsókoltam. Elemi erővel tört rám a vágy, hogy megérintsem, csókoljam és érezzem. Vadabbul kezdtünk csókolózni. Meg nem álltunk addig, amíg minden ruha le nem került rólunk. Nagyon boldog voltam, a fellegekben jártam. Minden egyes csókja érintése, nem bírtam betelni vele.

- Szeretlek. – suttogtam ezzel megszakítva csókunkat.
- Én is. Örökre.


THE END