- Bella, én nem akarlak magammal vinni.
Lassan, tisztán ejtette a szavakat, és közben hideg tekintetét le nem vette az arcomról, figyelte, hogy felfogtam-e végre, igazából mit mond.
- Te...nem....akarsz .....engem? – ismételtem el.
- Nem.
- Nem vagy hozzám való, Bella – ismételte el.
- Isten veled, Bella! – mondta Edward.
- Várj!!! – kiáltottam fuldokolva és már nem is láttam őt.
Elment. Itt hagyott mivel nem szeretett. A sok „Szeretlek” amit kiejtett a száján mind hazugság volt. Hazudott.
2010. január 25., hétfő
Epilógus
Bejegyezte: Ella dátum: 20:15
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése