A megfosztott bárány 20. fejezet

Sziasztok! Tudom, hogy elég rövid ez a fejezet, de a következő hosszabb lesz.  Remélem azért tetszik nektek! És ha kérhetem akkor léccí írjatok komikat! Puszi: Ella

A megfosztott bárány 20. fejezet

Edward szemszöge:

Ezer meg ezer pillantás szegeződött kedvesemre és én „szívem” szerint elbújtattam volna egy olyan helyre, ahol nem láthatja senki, ahol csak én élvezhetem felülmúlhatatlan szépségét. Alice megállt egy bolt előtt. Szemem a bolt feliratán akadt meg…SZEX SHOP…

„Fehérnemű kollekciók egy forró estére…” A feliratot olvasva örültem neki, hogy nem ember vagyok, mert ha az lettem volna, akkor már rég az intenzív osztályon feküdnék. Elképzelésem sem volt, mit akar pöttöm hugicám, de remélem, nekem nem kell bemennem.

-         Edward! Gyere már! – kiáltott felém a kis kobold. Menekülési útvonal nuku, már túl késő, mert drága Alice már a karomnál fogva ráncigált befelé. Bellát elnézve fel se tűnt neki, hogy hova vezette be hugicám. Csak akkor érte a felismerés, mikor már a sorok között sétálgatott.

-         Alice, mi mit keresünk itt? – kérdezte és hangja a megszokottnál magasabban csengett. Bellának köszönhetően minden szempár ránk szegeződött. A férfiak szemüket kedvesemen és hugicámon legeltették. Gondolataikat nem fogták vissza. Felment bennem a gőz, több ezer módon elképzeltem, hogyan segíteném át őket a túlvilágra.

-         Mit gondoltok, mit keresünk itt? – agyamon végig futott jó pár gondolat, ezzel még magamat is meglepve. Meglátszik Emmet hatása. – Beszerezzük a Mikulás partira Emmet ruháját.

-         Alice! És te azt itt akarod megvenni? És miért kellünk hozzá? Te vagy a ruhák és minden egyéb szakértője.

-         Kell valaki, aki felpróbálja, Edwardnak pedig véleményeznie kell a ruhákat rajtad. – Ezzel a mondattal hugicám elérte, hogy ebbe a pár percben már sokadszorra sokkos állapotba kerüljek. Mire elérte tudatomat mondókájának értelme még jobban beindult a fantáziám. Bellára pillantottam, akinek hófehér bőre vámpír létére még jobban elfehéredett és úgy tátogott, mint egy hal. Ellenkezni kezdett volna, mikor Alice a kezébe nyomva több tucatnyi erotikusabbnál erotikusabb fehérneművel tuszkolta be a próbafülkébe. – Te pedig ne próbálj meg elszökni! – Nem hagynám itt kedvesemet ennyi kiéhezett hiéna prédájának.

-         Mintha lenne esélyem veled szemben. – jegyeztem meg. Pöttöm hugicám a sorok között vágtázott még több ruhát keresve. Pár másodperc múlva már mellettem is termett.

-         Eli kész vagy már szeretnénk látni, hogy milyen.

-         Mintha nem láttad volna előre. – mondta vámpír füleknek is alig hallhatóan. Hugicám hirtelen elviharzott és egyedül maradtam a fülke előtt. Bella egyszer csak elhúzta a függönyt és kijjebb lépett. Egy miniatürizált tűzpiros csipkés együttesben jelent meg, melynek a látványa nemcsak perverz fantáziámat keltették életre, hanem testem bizonyos porcikáját is…Fejembe nemcsak saját perverz gondolataimat ütöttek lyukat, hanem a körülöttünk álló nyálcsorgató férfiaké is. Hirtelen elöntött a méreg, meggondolatlanságból lekaptam az ingemet és ráterítettem. Bella csak kikerekedett szemekkel nézett rám, majd tekintete arcomról lejjebb kalandozott. Zavarában félre nézett és váratlanul nagy lendülettel magával rántott a próbafülkébe. A lendületnek köszönhetően...

Elina/Bella szemszöge:

-         Eli kész vagy már szeretnénk látni, hogy milyen. – türelmetlenkedett Alice.

-         Mintha nem láttad volna előre. – mondtam vámpír fülel is alig hallhatóan. Nagy levegőt vettem, elhúztam a függönyt és kiléptem a fülkéből. Tekintetem találkozott Edwardéval és már sokadjára elvesztem szemei tükrében. Tekintete lejjebb kalauzolt testemen. Futótűzként járta át testemet a vágy, mely arra késztetett legbelül, hogy megízleljem ajkait. Egyszer csak Edward két karja nyúlt felém és meglepetésemre az ingét rám terítette. Arcára aggodalom, féltés és düh ült ki. Tekintetem lejjebb csúszott és megláttam meztelen felső testét. A vágy, mely már az előbb is felülemelkedni látszott rajtam, most újból megtámadott. Meghallottam a körülettünk lévő lányok hangját, amint épp azt ecsetelik, hogy milyen szexi Edward. Nem, mintha nem lenne igaz, de én csak azt szeretném, ha az enyém lenne mindörökké. Akaratlanul magammal rántottam a fülkébe az éhes vadmacskák elől. A lendületnek köszönhetően ajkaink összeértek és a fellegekben repkedtem. Szaporán vettem az éltető oxigént, amire szükségem sincs. Szemeim előtt megjelent az a bizonyos nap, mikor a két kis cselszövő bezárt minket a fürdőbe. Alice zavarta meg ezt az idilli pillanatot. Bosszúsan szemlélte a kialakult helyzetet, de a szemében pajzán fény csillogott.

-         Csak pár pillanatra hagylak itt benneteket és így egymásra támadtok? Ha most Emmet vagy Daren látna, most titeket nem lenne nyugtotok egy „kis” ideig.

-         Mivel te vagy a kedvenc hugicám és annyira szeretsz minket, ezért nem mondasz nekik semmit. – mondta életem, aki méh mindig félmeztelen testével karolt át.

A megfosztot bárány 19/2. - Füstbe ment fogadás

Sziasztok! Amint látjátok Újév alkalmával újra belevetettem magamat az írásba. Ezt a fejezetet hajnalban írtam, szóval előre is bocs ha van benne hiba. Remélem azért örültök páran, hogy újra neki álltam a történetnek. Még nem tudom, milyen sűrűn tudok frisset hozni, mivel ebben az évben felvételizem, ezért sokat kell készülnöm, főleg úgy, hogy egy nagyon jó suliba szeretnék menni. Remélem mindenkinek tetszeni fog a fejezet!! És szokásosan jól esne, ha pár komival is megajándékoznátok. Ennyit belőlem. JÓ OLVASÁST! Puszi: Ella :)

A megfosztott bárány 19/2. fejezet – Füstbe ment fogadás

Emmet szemszöge:

Egész úton hazafelé

Azon gondolkodám:

Miként fogom élvezni

A régóta várt szórakozást

Mit mondok majd először is

Kedvest, szépet neki?

Midőn, mely házunk törik szét,

S vágyainkat ki tudjuk e elégíteni?

S jutott eszembe számtalan

Szebbnél-szebb perverz gondolat,

Míg porrá nem válik a lak

Kezeink alatt

S a kis szobába rontva...

Röpült felém babám...

S én csüggtem ajkán... szótlanul...

Mint kedvenc prédám nyakán.

Jókedvemről az a nagy benga medve tehet, mely lehet, hogy kicsit be volt lőve, mivel ilyen fensőséges versek születnek az én elmémben.

- Miről maradtam le? – toppantam édes tubicáim közé. Amint megláttam állandóan pörgő hugicámat, rossz érzés kerített hatalmába. Arcukon hatalmas mosoly ült, mely nem sok jóra utalt. Elfogott a pánik, mert érzem, hogy ellenem terveltek ki valamit és Rose baby sincs sehol.

- Nah mi van csajok, olyan képet vágtok, mint akik most fogták meg az Isten lábát.

- Hát még az is lehet… – jegyezte meg Kate sejtelmes hangon.

- Édesem! Segítenél egy picit?? – szólt le Rosie az emeletről. – lábaim akaratlanul elindultak a hálószobánk felé. A nappaliból halk kuncogást hallottam.

- Nah eddig bírtad a feleséged nélkül?? – szólt utánam Daren.

- Már látom előre, hogy nagy sikert fogsz aratni a jelmezedben. – bosszantott a kis törpe.

- Élvezzed ki még ezt a pár órát, mert egy évig még csak a pláza közelébe sem megyek.

- Azt majd meglátjuk. – fűzte még hozzá.

Még vissza akartam vágni nekik, de ekkor nyitottam ki a mi kis fészkünk ajtaját, de lehet, hogy nem kellett volna. Rose a tükör előtt állt egy szál fehérneműben. Úgy érzem, nem tudom visszafogni vágyaimat, azonnal le kell szaggatnom róla azokat a felesleges kis darabokat. A piros fehérnemű, melyet felvett, beindította perverz fantáziámat. Agyamat elöntötte a vörös köd, de ott csücsült bal vállamon a kis Emmet angyal, aki figyelmeztetett, hogyha most nem hagyom el a szobát, nekem annyi!! Épp indultam volna ki, mikor Rose megszólalt.

- Ennyire nem tetszek, hogy elmenekülsz előlem?? – fordult felém aggódó arccal, mint akinek a hiúságába tapostak bele. Innen már nincs visszaút! Becsaptam az ajtót magam mögött, kizártam a külvilágot, és már csak tökéletes testére, és arra a kis falatnyi fehérneműre tudtam koncentrálni.

Pár óra múlva, karjaimban tartva életem szerelmét jutott el a tudatomig, hogy mi vár rám ezután. Kedvesem fészkelődött mellettem, kikászálódott az „ágyból” és bevonult gardróbjába. Pár másodperc múlva szexisen felöltözve állt előttem, és győzedelmes vigyorral az arcán szólalt meg:

- Meddig is bírtad nélkülem, mackókám?? – és fogta magát ott hagyott engem teljesen egyedül a megsebzett büszkeségem társaságában. Mint az égből lehulló meteor, úgy hasított tudatomba a felismerés, hogy palira vettek. Az „ember” már a saját feleségében sem bízhat meg.

Gyűlölöm, ahogy boci szemekkel nézel

Gyűlölöm, hogy nem értem

Gyűlölöm, ahogy elmész mellettem

Gyűlölöm, hogy semmibe veszel

Gyűlölöm, hogy én vagyok a nagyobb

Gyűlölöm, hogy te mégis másképpen gondolod

Gyűlölöm a nevetésed, a vigyorod

Gyűlölöm, hogy mindig látod, hogy mit mondok

Gyűlölöm a sok üzletet, cipőt, ruhát

Gyűlölöm Guccit, Chanelt és Pradát

Gyűlölöm, gyűlölöm, gyűlölöm!!

( Gyűlölöm Alicet és a plázát By: Emmet)

Alice szemszöge:

Nem sokat kellett várni addig, hogy Emmet beadja a derekát. A szobából szűrődő hangok jelentették győzelmemet. A lányokkal egyből nekiálltunk megszervezni a partit. Vajon miért nem lepődök meg azon, hogy mindenkinek tetszenek az ötleteim, kivéve Bellát, aki inkább a bátyám stírölésével van elfoglalva. Bármit mondunk neki az egyik fülén be a másikon ki. Hirtelen egy újabb remek ötlet támadta meg elmémet, ami segíthet összeboronálni a gerlepárt.

- Elina ugye számíthatok rád mindenben? – kérdeztem ellenállhatatlan boci szemeimet bevetve, de ő épp gondolatai tengerének habjait szelte, és csak egy ühüm-öt nyögött ki. Arcomra diadalittas mosoly ült ki és ezt Serena is észrevette. Nemsokára Rosalie toppant be elégedett vigyorral.

- Hogy haladtok a munkálatokkal?? – kérdezte és helyet foglalt a kanapén.

- 1. Emmet ruhája + a felszerelések beszerzése.

2. Díszek beszerzése. ---> Kate, Serena

3. Party meghirdetése az iskolában. ---> Emmet

4. Terem díszítés a terveim alapján. ---> fiúk

5. Mivel emberi lények is lesznek kaja, pia beszerzése. ---> Esme, Helly

- És a menün rajta lesz Bambi, Szimba meg Balu és a többiek is? - kérdezte Daren röhögve, miközben Emmet is megjelent a színen és ő sem hagyhatta ki, hogy ne szóljon valami frappánsat.

- Nem kell nekünk Bambi, mert van nekünk házi bárányunk Elina személyében. Szimba szerepét Edward már előre lefoglalta, én vállalom Balut, Tanyácska tökéletesen megfelel, egy megveszett párducnak és máris kész az állatkert, de cirkuszt is nyithatnánk ennyi erővel. – Daren és én már majdnem a földön fetrengtünk Emmet beszólásától, Tanyácska szúrós pillantásokkal bombázta Emmetet.

Félszemmel Tanyara pillantottam, aki bátyám körül legyeskedett. Bella szemeivel villámokat szórt, úgy éreztem itt az idő, hogy közbe lépjek.

- Bella, Edward segítenétek? – néztem az említett személyekre. Edward egy tizedmásodperc alatt pattant fel a kanapéról és megadóan bólintott. Bellának sem volt ellenére, hisz így nem kellett elviselnie Tanya megvető pillantásait, és Edwardon való élősködését. – Edward visz el minket a plázába és segít cipekedni. Bella neked segítened kell kiválasztani Emmet ruciját. – láttam rajta, hogy már pont ellenkezne döntésemmel, de én gyorsabb volt és közbe léptem – Hisz megígérted. – mondtam és felvettem azokat az ellenállhatatlan nagy boci szemeimet. Bólintott és el is indult a garázs felé. Edward követett minket. – Emmet nagyon csini leszel. Elhiheted! – és felvillantottam győzelmes mosolyomat.

Beültünk Edward kocsijába. Elterpeszkedtem a hátsó ülésen, így Bella kénytelen volt előre ülni Edward mellé. Testvéremnek nagyon is tetszett ez a helyzet. Egész úton Bellát figyelte az út helyett, de még így sem karamboloztunk, sőt még átlagos sebességből sem vett vissza. 250 km/h sebességgel hajtottunk egészen a pláza parkolójáig. Kiszálltunk és belevetettük magunkat a ruhák mennyországába.

Edward szemszöge:

Mióta Tanya megérkezett életem szerelme még jobban eltávolodott tőlem. Állandóan pörgő hugicám, most is megmentett Tanya karmai közül. Az sem érdekel, hogy hova megyünk, csak minél távolabb kerüljek életem megkeserítőjétől. Ha már megszabadulok és egy angyal társaságában tölthetem ezt az időt az már csak hab a torta tetejére. Volvómmal hamar beértünk a városba. Egész úton szerelmem arcát vizslattam, szememmel minden egyes részt bejártam. A tökéletesség, ami belőle áradt elkábított, mintha vénásan adagolnák a legfinomabb heroint. Ő nem nézett rám, de a szikrák most is jelen voltak kettőnk között. Alig tudtam visszafogni érzéseimet, legszívesebben már megcsókoltam volna és csókjaimmal bejártam volna teste minden egyes zugát. Megérkeztünk a plázához és leparkoltam. A lányok belevetették magukat a boltok tömegébe. Alice egyszer csak megállt, szemével valószínűleg egy újabb boltot keresett, ahol még nem járt. Majd felvillantott huncut mosolyát és megindult egy bolt felé, Bellát maga után húzva. Ezer meg ezer pillantás szegeződött kedvesemre és én „szívem” szerint elbújtattam volna egy olyan helyre, ahol nem láthatja senki, ahol csak én élvezhetem felülmúlhatatlan szépségét. Alice megállt egy bolt előtt. Szemem a bolt feliratán akadt meg…SZEX SHOP…

B.Ú.É.K!!

Boldog sikerekben gazdag újévet kívánok mindenkinek!! 

Láthatatlan kötelék

Sziasztok! Régen jártam erre...Egyenlőre nem tervezem, hogy befejezem, ezt a történetet, de jelentkeztem egy pályázatra és szeretném veletek is megosztani a novellát, melyet a pályázatra írtam. Remélem nem lett olyan borzasztó...Örülnék, ha páran elolvasnátok és esetleg komit is írnátok. Nah szóval ennyi...Puszi: Ella

Láthatatlan kötelék By: Ella

Egy sötét alagútban sétálok egyedül… Egy nagy robbanás szakítja meg a csendet. Rohanni kezdek a hang irányába, lábam meg-megbotlik az aszfalton és rátalálok a hang forrására. Tűz borít mindent, a lángok között egy arcot vélek felfedezni. Nem másét, mint apámét. Eluralkodik rajtam a rémület. Hogy történhetett ez meg? Agyamon lehetőségek ezrei futnak át, hogy hogyan is tudnám megmenteni. De mindegyik a vége ugyanaz: két élet elvesztése. Tekintetünk találkozik, majd ennyit kiált rekedtes hangon: - Any, vigyázz magadra! – NEEEEEEEEEEEEEEEE! – sikítom a semmibe. A lángok lassan felemésztik testét és eltűnik a lángok mögött.

-         Édesem kelj fel! – hallom anyám hangját. Nem hagyhatom apámat, egyedül segítség nélkül. Szemeim akaratlanul is kipattannak, de a hirtelen fénytől, visszacsukom őket. Majd újra kinyitom, de most lassan, had szokja szemem a fényt. Naomi aggódó arcával találom szembe magamat és ekkor leesik a tantusz, hogy egy újabb rémálom volt csak. Ekkor eszembe jut apám megtört arca és könnyeim elerednek. Anyám átölel és ő már, oly sok éjszaka után, tudja, hogy mi történt.

Mióta apám meghalt, borzasztó rémálmok gyötörnek. Egy nyugodt, álommentes éjszakám sincs. Álmaimban apám megtört arca tárul elém. Nagyon szerettem őt. Miután anyámmal elváltak én hozzá költöztem Amerikába. Esténként beszámolót tartottunk az az napi tevékenységeinkről. Nagyon megértő volt és mindent megosztottam vele. Halála után Naomihoz és új férjéhez, Adrianhoz költöztem Olaszországba. Anya nagyon szereti Adant, de nem látja, milyen valójában. Egy nagyon agresszív, kétszínű ember. Többször feküdtem miatta az intenzíven, tört már el kezem, lábam, és ha ez nem lenne elég többnyire két ballábas is vagyok.

Próbáltam visszaaludni, de nem sikerült. Végig az álmomon járt az eszem és apámon. Mi lenne, ha nem halt volna meg? Ezen gondolkoztam egész hajnalban. 6 óra körül felkeltem és elindultam a fürdőszobámba. Mikor beléptem egy teljesen roncs lányt láttam a tükörben. Karikás szemek, kócos haj. És a külsőm… Arról inkább nem is beszélnék. Nem tartom magam szépnek és nem is vagyok a suliban az a közkedvelt típus,nem tartozok a dívák közé. Inkább visszahúzódó, csöndes lány vagyok. Kicsit pesszimistának tartom magamat, erre utal az is hogy nem hiszek magamban és az álmaimban, hogy egyszer elérhetem őket. A barátaim azok, akikre mindig számíthatok. Ha szomorú vagyok, felvidítanak, megértenek, nem ítélnek el. Szeretem őket!

Miután rendbe szedtem magam elindultam a konyhába, hogy készítsek valami ennivalót. Szerencsémre Naomi és Adan még aludtak, így megúsztam a hármas reggelit. Legfőképpen én szoktam főzni. Naominak nem valami nagy a szakácstudománya. Adan, róla inkább ne is beszéljünk. Ha ő főzne, égne az egész ház. Készítettem egy tál müzlit. Szépen, lassan kanalaztam a reggelit. Még volt egy órám, de inkább elindultam itthonról. Nem szerettem volna találkozni életem megkeserítőjével, Adannel. Próbálom elkerülni, de ez nem mindig sikerül. Suli után egy kis könyvesboltban dolgozok eladóként. Az a tervem, hogy ha 18 éves leszek, elköltözök, és egyedül fogok élni. Bár szívem szerint nem hagynám itt anyámat ezzel a vademberrel, de nem tehetek semmit. Sokszor próbáltam tudtára adni, hogy milyen is a férje, de nem hitt nekem. Még a sok lila folt, törött csontok ellenére sem.

Már 15 perce utazok a kocsimmal. Nem a világ legjobb autója, de én szeretem. Még apámtól kaptam a 17. születésnapomra. Azóta állandóan ezzel járok mindenhová. Még pár perces kocsikázás után beértem az iskola parkolójába. Egyedül voltam a parkolóban. Elővettem a töri könyvemet. Átnéztem azt a leckét, amit mára kellett megtanulni, majd úgy döntöttem a következő leckét is a fejembe vésem. Arra eszméltem fel, hogy a parkoló csak nyüzsög a diákokkal, tanárokkal. Megpillantottam Vickyt. Ő a legjobb barátnőm pelenkás korunk óta. Éppen a kocsijából mászott ki. Én is követtem példáját. A töri könyvet bele dobtam a táskámba. Bezártam a kocsim ajtaját és rohanni kezdtem Vicky felé. Ez nem bizonyult jó ötletnek, ugyanis megbotlottam egy kőben és vészesen közeledtem a föld felé. Vártam a becsapódást, de az nem jött. A derekamat egy erős kéz fogta. Kinyitottam a szemeimet és egy angyallal találtam magam szemben. Az angyalnak barna haja, és gyönyörű mély barna szeme volt, melyben pár pillanatra el is meredtem. Soha nem láttam még ilyen gyönyörűt.

-         Jól vagy? – kérdezte az angyal. És a hangja, mint a selyem. Lágy, csilingelő. Teljesen elkábított, még soha sem éreztem ilyet. Nagy nehezen sikerült kinyögnöm egy igent. De ez nem volt igaz. Nem éreztem jól magamat. Szédültem, forgott velem a világ. Hogy kerül ide egy angyal?!

-         Köszönöm. – leheltem szinte halhatatlanul. De ő meghallotta.

-         Szívesen. De legközelebb jobban vigyázz. – mondta. Már egy ideje tartott a kezében, de egyikünk sem szólalt meg. Mindenki minket figyelt és kezdtem zavarban lenni. Arcom színe paradicsom vörösre váltott. Megköszörültem a torkomat és ő lábra állított. Becsöngettek. A diákok az épületbe szállingóztak én meg csak álltam egy helyben. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Vicky rángatja a karomat.

-         Gyere már. Nem akarok el késni az óráról.

Az első óra matek volt. Nem a kedvenc tantárgyam, de van ennél rosszabb is. A tanár óra elején valami egyenletet magyarázott. Az óra többi részét gondolataimba temetkezve töltöttem. Eszembe jutott a srác, aki megmentett egy újabb kórházi látogatástól. Pontosan visszaemlékeztem arca mindenegyes részletére. Gondolataim tengeréből a csengő mentett ki. A diákok kiszállingóztak a teremből és csak én és Vicky maradtunk a teremben. Barátnőm erősen figyelt, hátha gondolatolvasó válik belőle, és rájön, hogy most épp min agyalok. De a terve kudarcba fulladt. Felálltam és elindultam a következő órára. Ő is követett. Egész nap így telt egyik teremből a másikba sétálva, míg nem elérkezett az ebédszünet. Az ebédlő dugig volt, már csak egyetlen egy asztal volt. Célirányosan az asztal felé vettük az irányt. De egyszer csak összeütköztem valakivel és elvesztettem egyensúlyomat. Deja vu érzés kerített magába. De a várt becsapódás most sem jött. Megint az a srác tartott karjaiban, aki reggel. Szívem vadvágtába kezdett. Fejemet rózsaszín ködfoltok lepték el, amiktől nem láttam tisztán. Mindenki minket bámult. Nem akartam a figyelem központjába kerülni. Ez elég volt arra, hogy a kis ködöcskéket kiűzzem fejemből. Talpra álltam és ő segítet ebben. Megint csak néztük egymást és valami szikrázott a levegőben. Felnéztem arcára, egyenesen a szemeibe és azt hittem ott menten szétolvadok. Végül sikerült kinyögnöm egy köszönömöt. Erre ő:

-         Már megint találkozunk. Jobban kéne vigyáznod magadra. – elővillantotta mosolyát, melytől még inkább olvadozni kezdtem. Nem érdekelt senki csak ő. Csak rá figyeltem, kizártam azt a sok száz diákot, aki minket figyelt. Majd halkan még egyszer ennyit mondtam:

-         Köszönöm.

-         Igazán nincs mit. – arcán még mindig ott játszott az a mosoly, melytől az előbb szinte elolvadtam, de most inkább jól eső remegés futott végig rajtam. Tekintetem mellkasára tévedt. Egy halványkék ing volt rajta, de nem teljesen begombolva. Mellkasa kilátszott és szemeim akaratlanul is megakadtak rajta. Majd egy lány ment oda hozzá, ölelte át. Egy fura érzés kerített hatalmába, milyet még sosem éreztem. Mintha egy világ dőlt volna össze bennem. Hátráltam egy kicsit, majd megfordultam és kutatni kezdtem barátnőmet. Vicky közvetlen mögöttem állt és arcomat vizslatta. Megfogtam kezét és kihúztam az ebédlőből. Semmi ellenkezés, semmi kérdés. De ez csak részleges volt. Amint kiértünk az udvarra, ahol nem volt senki rám zúdította kérdés zuhatagát.

….

Este 10- kor döbbentem rá, milyen hamar elment ez a nap. Agyam csak rá tudott koncentrálni. Eszembe jutott meleg érintése, ahogy szemei az enyémbe férkőznek, és ahogy magukkal rántanak a mélybe. Nem találom a kiutat, de lehet, hogy nem is akarom. Gondolataim közepette ajtó csapódást hallottam, majd visszatértem a földön járok világába. A szobám ajtajában Adrian állott. Tekintete mindent elárult. Dühös volt, és ahogy megpillantott, szeme felizzott, mintha hirtelen felszínre akarna törni valamiféle vágy belőle. A félelem felülkerekedett rajtam. Oly sok eset után már tudtam mi fog történni. De ez most még rosszabb volt. Az ajtót becsapta maga mögött, majd a kulcsot elfordította a zárban. Szívem vadul dübörgött, majd ahogy felém közeledett a félelem csak nőtt. Arcon csapott a felismerés. Ez most más, mint a többi eset. Nem bántani akar, annál rosszabbat… Azt akarja, hogy az övé legyek testestül, lelkestül… Mikor az ágyam széléhez ért hirtelen rám vetette magát. Karjaival magához szorított és ajkait az enyéimre tapasztotta. Próbáltam eltolni magamtól, de ő erősebb volt. Szétszakította pólómat, majd ugyanazzal a lendülettel lerántotta rólam. Elszakadt a cérna és könnyeim útnak eredtek. Lángoltam, testemet könnycseppek áztatták. Adan vadállat módjára csókolgatta testem minden egyes porcikáját. Többször is rám szólt: Hagyd abba a bőgést! Ha hagynád magad, még tetszene is ez az egész. De ennek az esélye egyenlő vol,t a nullával. Csak azon gondolkoztam hogyan szabadulhatnék, egy állat karmai közül. De a tény, hogy ő mennyivel erősebb nálam, nem adott sok választást. Adrian megmarkolta a combomat, majd az útjában álló farmeremet is eltávolította. Így már csak egy száll melltartóban, és bugyiban feküdtem az ágyon kiszolgáltatva egy vadbaromnak. Egyszer csak bevillantak azok a dolgok, amit az egyik tanórai előadáson tanítottak nekünk. Lábat lendít a fiú „szent helye” felé, majd futni, ahogyan csak tudunk. A tervem már meg volt. Adan pár másodpercre eltávolodott tőlem, én pedig ezt kihasználva útjára indítottam tervemet. Lábamat meglendítettem és az célt is talált. Adrian a kezét az érintett részre rakta, a fájdalomtól a földön feküdt s közben jajgatott.

Ruháimat felkapkodtam a földről és az ajtó felé vettem az irányt. Elfordítottam a kulcsot, majd becsuktam magam után az ajtót ezzel bezárva Adant a szobámba. Egy fajta megnyugtató érzés kerített hatalmába, de tudtam minél előbb el kell hagynom a házat. Magamra kaptam ruhadarabjaimat, melyeken itt-ott egy-egy lyuk ékeskedett. Eldöntöttem, hogy hova is fogok menni. Vickyék házát tekintettem a legalkalmasabb helynek, ahol megszállhatok egy kis időre, mivel ebbe a házba soha többet nem jövök vissza. Az utcán világítottak a lámpák, néha elhaladt mellettem egy-két autó. Minden lépésemmel egyre inkább megkönnyebbültem. Arra lettem figyelmes, hogy az idő elteltével besötétedett, már olyan 9 óra felé járhatott. Majd eszembe jutott mi is történhetett volna, ha nem sikerül megszabadulnom… Könnycseppek szöktek a szemembe és akaratlanul is eleredtek. Testem reszketett, ha csak belegondoltam, hogy mit tett volna velem. Térdeim megadták magukat, elernyedtek, a világ forgott körülöttem, és egyszer csak minden elsötétedett. Gondolataim legmélyebb bugyraiban találtam magamat. Érzékeltem a külvilágot magam körül, de érintkezni nem tudtam vele. Egy csodálatos hang szólongatott. Ki akartam nyitni a szemeimet, hogy lássam ki van mellettem. Minden erőmmel azon voltam, hogy szemeimet felnyithassam, melyek most legalább 1 tonnásnak tűntek. De mégis sikerült. A hanghoz párosult egy gyönyörű barna szem, egy féloldalas mosoly és szép lassan egészében kirajzolódott megmentőm arca. A megmentőm nem volt más, mint az a srác, aki kétszer is megmentette életemet, és egész délután csak ő járt az eszemben. Szédültem és ő csak azt kérdezgette: Jól vagy? Válaszolni szerettem volna, de nem bírtam. A szám összeragadt nem tudtam kinyitni és kimondani, hogy most már jól. Talán azért is, mert míg nem szólalok meg addig biztos itt marad mellettem. Erre a gondolatra szívem még jobban verni kezdett. Ő még mindig csak ott térdelt mellettem. Feljebb toltam magamat, tekintetünk találkozott és barna szemei magukkal rántottak a mélybe. Látszott rajta hogy ő is ugyanebben a helyzetben van és erre akaratlanul is mosolyogni kezdtem.

-         Milyen szép a mosolyod. – mondta. Szemeimet lesütöttem, de megfogta arcomat és felemelte. Érintése, mint a selyem, olyan puha. Tekintetünk megint találkozott. És halkan ezt súgta: - Nincs mit szégyellned.

Arca közeledett az enyém felé, szívem majd kiugrott a helyéről. Mielőtt megcsókolt volna rám nézett. Látta rajtam, hogy nincs ellenemre az, amit szeretne csinálni. Ajkaink összeértek. Rózsaszín ködöcskék férkőztek elmémbe. Mintha parányi szikrák izzottak volna körülöttünk, és éreztem azt a bizonyos bizsergést, melyről már oly sokszor hallottam. Lágyan csókolóztunk, majd nyelve számba férkőzött és vad táncba kezdtek…. Soha életemben nem voltam még ilyen boldog. Már az első találkozásnál éreztem, hogy van valami kettőnk között, valamiféle láthatatlan kötelék. Elfeküdtünk a fűben, és így néztük a csillagos eget. Fejemet mellkasára hajtottam. Szinte minden egyes érintésétől bizsergett a testem… Nem gondoltam volna, hogy kiválthat belőlem bárki ilyen mély érzéseket. Mindent megtudtunk egymásról, meséltem az életemről és ő is az övéről.  Majd felém hajolt és még egyszer megcsókolt lágyan, érzékien.

The End

Búcsú

Sziasztok!
Ahogy már a címből kivehettétek búcsúzom tőletek. Igen búcsúzom. Abba hagyom az írást. Örökre semmikép sem, de ezt a történetet nem folytatom tovább. Köszönöm, hogy eddig olvastatok! Ez nagyon sokat jelent számomra. Köszönöm a 88 rendszeres olvasót, a 24.000 látogatót. És hogy eddig olvastatok!

Kb. 8 hónapja, hogy elkezdtem írni és ezalatt az idő alatt nagyon sok mindent történt. Szép lassan elkezdett nőni a blog olvasóinak a száma, mely nagyon boldoggá tett. Nem gondoltam volna hogy egy ilyen kis firkát bárki is olvasna, de tévedtem. Sose gondoltam volna arra, hogy én valaha írni fogok, ez csak úgy jött, és "szinte beléestem". Rabjává váltam, órákon, szabadidőmben is írással foglalkoztam. Ezalatt az idő alatt barátságok szövődtek. Voltak jó kritikák de rosszak is. De a jóból több. Régebben, de még most is úgy gondolom hogy ha abbahagyom az írást nem fog a törim se én magam hiányozni senkinek. De nekem ti olvasók nagyon is!! Nagyon sokat tett hozzá ez az élmény az életemhez. Megígérhetem, hogy még fogtok felőlem hallani. Továbbra is fogok írni, de ezeket nem teszem közzé egy blogban. Leginkább a versekbe szerettem bele, de folytatom a történet írást is. Ha bár nem hosszabb regényben, csak novellákban, de ezekkel az a célom, hogy emberekből érzéseket, érzelmeket tudjak előhozni. Sírást, mikor minden rosszra fordul, örömet, ha egy élet sorsa jobbra fordul. Álmom, hogy írásaimmal embereket tudjak megérinteni. Remélem nem felejtitek el ezt pár hónapot, melyet együtt vészeltünk át. És ha bárki szeretné tartani, felvenni velem a kapcsolatot, nyugodtan írjon, nagyon sokat jelentene számomra. Még egyszer köszönöm, hogy itt voltatok. Szeretnék tőletek egy verssel búcsúzni, melyet én írtam. Nem tartozik ide, de remélem tetszeni fog.
Puszi: Ella

Minden éjjel rád gondolok
És eszembe jut mosolyod
Olyankor a fellegekben járok
Felhőkön táncot járok.
Később rám nehezedik egy álom
Melyben szemedet látom
A tekinteted felperzsel
Azon nyomban elégek.
Összekulcsolod kezeinket
Majd ennyit suttogsz: SZERETLEK!

Díj!

Köszönöm szépen ezt a díjat Nikuska94- nek!

5 dolog rólam:

1. Szeretek fanfictionokat, verseket, novellákat írni.

2. Imádok rajzolni.

3. Átlagos barna hajú, barna szemű lány vagyok.

4. Imádom a csokit és a gumicukrot.

5. És persze ami nem maradhat ki, imádom a barátaimat!

5 ember:

Luca: http://luca-ifwemeetagain.blogspot.com/

Daniella: http://daniellablogja.blogspot.com/

Oja-shio: http://mit-tettem-oja-shio.blogspot.com/

AliceCullen: http://rajongas.blogspot.com/

Iccsinee: http://iccsinee.blogspot.com/

 Köszönöm szépen a díjat Attának és GreenGirlnek!

Köszönöm még egyszer, nem tudom hogy érdemeltem ki ezt a díjat. Tudom hogy nagyon várjátok a frisset és én igyekezek. Jelenleg nem érek rá, a barátnőm van nálunk 2 hétig és vele foglalkozom, de amint szabadul egy kis szabadidő írom tovább a fejit! Remélem me,gértitek.

Puszi: Ella

A megfosztott bárány 19/1.

Sziasztok!!! Tudom, tudom, megint nem jelentkeztem egy csomó ideig, de szarul voltam egész múlt héten meg még a hét elején is. Most nem az egész fejit hozom, mert a vége még nincs kész, így hát ketté szedem. Remélem tetszeni fog ez a kis "ízelítő" azért és remélem írtok komikat! Jah és a helyesírási hibákat, minden egyebet léccí nézetek  el, mert a feji még nincs lebétázva. Amint tudok beszélni Lettinával felrakom a javított változatot. Addig is jó olvasást!!!

U.i: Köszönöm  a 70 rendszeres olvasót. Ez nagyon sokat jelent a számomra.

Alice szemszöge:

A gardróbomba beérve érdekes látvány fogadott minket. Bocs, az érdekes enyhe kifejezés, inkább mondanám, hogy Emmet perverz fantáziáját beindító, nagyon félreérthető, totálisan vágyakat felkorbácsoló látvány tárult elénk. A gardróbom romokban hever, a ruhák kupacokban állnak, de a fő látványosság még sem a Gucci táskáim vagy a Chanel fekete estélyim volt. Tekintetünk Edward félmeztelen testén, és a rajta fekvő Bellán akadt meg. De szemeim megpillantották Tanyát, akinek az álla a padlót súrolta, szemeivel szikrákat szórt.  Látszott rajta, ha nem lenne, más a szobában legszívesebben kitekerné Bella nyakát. Bella, amint észrevette, hogy őket bámuljuk, megpróbált kecsesen felállni, de ez nem sikerült. A szoknya, amit még én aggattam rá, most inkább volt nevezhető egy kis darab ruha foszlánynak, ami épp eltakarja a ki nem látszani akaró részeket, mint miniszoknyának. Ezután a kis „baleset” után újból megpróbálkozott méltóságteljesen távozni. De, úgy látszik, ember létéből megmaradt egy szokása, az ügyetlenség. Lábai beleakadtak az előtte heverő ruha kupacba és hasra esett. Mosolyomat elfojtottam, de Emmet, mint mindig most sem fogta vissza magát. A földön fetrengett és fogta a hasát a nevetéstől. A többiek arcán is mosoly bujkált. Majd már Daren és kedvesem sem bírta és követték testvérem példáját. Ezután felmértem a kárt, melyet Edward és Bella okozott. A látvány láttán kezdtem mérges lenni. Most úgy nézett ki a gardróbom, mintha hurrikán söpört volna végig rajta. A ruhák szanaszét dobálva, összegyűrve és néhány még el is szakadva. Míg én mérgelődtem magamban Edward és Bella felkeltek a földről. Körülnéztek a helységben és ők is észrevették, hogy a szoba nem magától fordult fel. Rám néztek és bevettették a tőlem tanult boci szemeket. Csak az a különbség, hogy én ennek nem dőlök be. És ekkor eszembe jutott, hogy fognak kárpótolni.

-         Már tudom is, hogy teszik ezt jóvá. – kezdtem bele. Mindketten ijedt képet vágtak. Ilyen ijesztő vagyok??

-         És hogyan? – tette fel a kérdést Edward.

-         Eljöttök velem vásárolni.

-         NEEEEEEE... – kezdtek rá egyszerre. – Alice nem értem, miért szeretsz annyira vásárolni. Nem tudnám, mit csinálnál, ha a világon nem lenne egy bolt, pláza sem. Tuti, hogy nem bírnád ki, hogy hosszabb ideig még csak rá se néz egy boltra.– Miért olyan rossz dolog a vásárlás?

-         Még, hogy nem bírnám? Nem vagyok boltkóros, csak szeretek öltözködni.

-         Hugicám, ezt még te sem gondolhatod, komolyan. Egy hetet sem bírnál ki vásárlás nélkül. – mondta Em.

-         Te beszélsz? Te még egy napot sem bírnál ki a feleséged nélkül. – vágtam vissza.

-         Akarsz fogadni? Én nem nyúlok, Rose babyhez te nem vásárolhatsz, még csak egy bolt közelébe sem mehetsz. Aki tovább bírja az a nyertes. Ha én nyerek, megúszok egy évnyi vásárlást veled.

-         Ha pedig én, segítened kell a Mikulás-parti szervezésében. Elvállaltam a szerveszését.

-         Egy parti szervezésében? Még ha veszítek is nem lesz nehéz dolgom. De benne vagyok. Áll az alku. – utánozta az embereknek a hangját abból a televíziós műsorból. De testvérem nem gondolt bele, hogy én nem csak a díszítésre gondoltam, hanem a szórakoztatásra is...

5 óra múlva...

A ház szinte teljesen kiürült, csak én, Bella, Rose és Kate maradtunk itthon. A többiek vadászni mentek. A ház ürességét kihasználva elmondtam a fogadás azon részét, melyet még Emmettel sem ismertettem. Elmeséltem töviről hegyire Emnek szánt „feladataimat”, miszerint ördög ruhába bújtatom és az egész suli előtt kell táncolnia egy Mariah Carey számra. A ruhához tartozó kellékek közül persze az ördög szarvacskák és a vasvilla sem maradhat el. Már éreztem a számban siker ízét. De azért bebiztosítottam magamat a biztonság kedvéért. A lányokat beráncigáltam a romokban álló gardróbomba. Az összes ruha kupacot átforgattam, mire ráakadtam arra a darabra, amit kerestem.

-         Na ebben, biztos, hogy nem tud, majd ellenállni neked Emmet. – adtam Rosalie kezébe egy tűzpiros fehérnemű szettet, melyben nem hogy csak nem bírja türtőztetni magát, hogy hozzáérjen feleségéhez, hanem egyből leszakítaná róla.

-         Ügyes. – mondta egyszerre Kate és Bella. Ezalatt az este alatt megismerték egymást és barátnők lettek. És ekkor jutott eszembe, hogy még nem is készítettük elő a holnapi ruhánkat.

-         ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!

-         Alice, miért sikogatsz???? – mindegyikük ijedt szemekkel meredtek rám.

-         Még elő sem készítettük a holnapi, vagy mondjam inkább, hogy mai ruhánkat??

-         Te most komolyan, ezért hoztad ránk a frászt?? – ezzel fejest ugrottam egy 3 méteres ruha stócba. Alig pár perc alatt össze is állítottam ruhatárukat.

-         Kész is. Ez itt Katé, ez Elináé, ez Rosé és ez pedig az enyém. – mutattam a kiválasztott darabokat. – És nincs vita. Amit kiraktam, azt kell fel vennetek. – már láttam, hogy kezdenének vitatkozni, de megelőztem őket.

-         Igenis Parancsnok! Vagyis Diktátor asszony! – szalutált Bella.

Ekkor látomásom volt, miszerint mindjárt hazaérnek a vadászatból.

-         Irány a fürdőszoba Rose! A többiek mindjárt hazaérnek. – tereltem Rosaliet a fürdőszobába. – Itt az ideje, hogy Emmet megtanulja, ne fogadjon egy nála kisebb, de okosabb hugicával. – mindegyikőjükből kitört a nevetés.

Ekkor toppantak be a többiek Emmettel az élen. Arcára diadalittas mosoly ült ki, mint aki azt hiszi már meg is nyerte a fogadást. Ha tudná mit is terveztem a számára...

- Miről maradtam le? – kérdezte azzal az „Ezt a vigyort sosem vakarhatód le” pofával.