BLOGGER TEMPLATES - TWITTER BACKGROUNDS »
http://ella-versei.blogspot.com/ ---> Saját verseim ITT megtalálhatóak! Örülnék, ha páran megnéznétek!!

2010. március 17., szerda

Valentin napi meglepi!!!!

Sziasztok!!! Úgy döntöttem hogy a novellámat ide is kirakom, hátha többen elolvassák!! Örülnék ha legalább egy pár szavas komival megdobnátok vagy ha írnátok a chat-be!!!!!! Puszy: Ella

Valentin napi meglepi

Bella szemszöge:

Már 7 éve, hogy Edward átváltoztatott és boldogan élünk a kislányunkkal együtt. Az egész házat boldogság járja át. Kiderült, hogy Nessie félvér. Bár még csak 7 éve, hogy megszületett, de úgy néz ki akár egy 17 éves. Jacobbal nagyon boldogok és mi is örülünk a boldogságuknak. Bár Jacobnak és Rosalienak nem éppen a legjobb a kapcsolatuk, de megpróbálják ki bírni egymást. Mióta átváltoztam mindenkivel jóban vagyok a családban, még Rose-sal is.

Egyik nap éppen a mi kis házunkban voltunk Edwarddal, ahol nem zavarhatott minket senki. Nagyon boldog voltam, örültem, hogy megadatott nekem egy a szerető család, egy csodás férj és egy angyali gyermek. Ajkát lágyan az enyémre nyomta és végig simított az arcomon. Én beleremegtem az érintésébe. Még mindig, ilyen hatással van rám és szerintem nem is fog elmúlni. Fejemet felemeltem mellkasáról és mélyen a szemébe néztem. Szerelmet, boldogságot és megelégedettséget tudtam ki olvasni a szemeiből.

- Szeretlek, az örökké valóságig. – suttogtam lágyan, annyi szerelemmel a hangomban amennyivel csak tudtam.
- Én is. Mindörökké. –lehelte finoman, majd megcsókolt. Nem a vad vágy vezérelt minket, hanem csak együtt akartunk lenni.
...

Nem is tudom, hogy hány napja fekszünk a házunkban. Ennyire boldognak, csak az esküvőnkön éreztem magamat. Akár örökre így maradnék, a szerelmem karjaiban. Edward mellett még az időérzékemet is elvesztettem. Egyszer csak Alice lépteit lettem figyelmes. Berontott hozzánk, mint egy megbőszült bika és arcáról le tudtuk olvasni, hogy nagyon dühös. Ennyit arról, hogy itt nem zavar minket senki.

- Mit képzeltek ti? Eltűntök hetekre, mi meg aggódunk miattatok. – kiabálta szemrehányóan.
- Mi csak? Tudod mit nincs ki fogásunk, csak együtt akartunk lenni. Kiengesztelhetlek valahogy? – kérdeztem. Gondolkodott, majd eszébe jutott valami. Éreztem, hogy Alice lesz a vesztem.
- Igen. El kell jönnöd, vásárolni velünk. Mind a négyen megyünk. – Jaj nee!!! Miért kellett nekem ilyet mondanom? Tiszta hülye vagyok. De ha megígértem, akkor betartom a szavam.
- Jó rendben, de csak, olyat veszek meg, ami nekem is tetszik. – gondolkodott, de rábólintott.
- Rendben. – Láttam a szemében, hogy úgysem adja fel, olyan ruhát fog rám adni, ami neki tetszik.

Alice elment, majd felöltöztem, de mikor indulni szerettem volna Edward visszarántott és olyan szenvedélyen, ahogy csak tudott megcsókolt. Már majdnem ott tartottunk, hogy a ruhák is lekerülnének rólam, de megálljt parancsoltam magamnak, így sikerült tőle elszakadnom.

- Edward muszáj mennem. Este bepótoljuk – mosolyogtam rá és ő is visszamosolygott cinkosul, majd még egyszer megcsókoltam.

Kimásztam öleléséből és futni kezdtem a ház felé. Mikor beértem Emmett nevetését hallottam és beszólását.

- A kis bárányka haza talált és épségben megmenekült csúnya oroszlántól? – gúnyolódott Emmett. Mindenki próbálta visszatartani a nevetést, de nem sikerült Jasperből is kitört a röhögés.
- Emmett ki mondta, hogy a bárány elmenekült? – vágtam vissza és ezen is csak nevettek, de már én is.
- Mikor indulunk? – kérdezte Rose.
- Bellának fel kéne vennie valami ruhát és utána indulhatunk. Gyere! – rángatott maga után. Rám adott egy halványkék tunikát egy harisnyával és egy magas sarkú cipőt. Úgy döntöttem nem vitatkozok vele, mert a végén úgy is ő nyert volna. Lesétáltunk a lépcsőn és szerelmemet pillantottam meg.
- Hiányozni fogsz.
- Te is nekem. Amilyen hamar csak tudok, jövök. – majd érzékien megcsókoltam. Emmett megint megjegyzéseket tett ránk pl. „Nem volt elég az a 2 hónap, amíg bezárkóztatok?”. Ott hagytam kedvesemet és lementünk a garázsba.

Alice kocsijával mentünk (ami egy sárga Porsche volt). Alice imádta a kocsiját. Edward nekem is vett egy Mercedest, amit később meg is szerettem. Pár perc alatt ott is voltunk a plázánál. A lányok egyből berohantak én meg mentem utánuk. Miután végig jártuk szinte az összes boltot, Alice talált még egyet, amiben nem voltunk. Én már nem bírtam tovább így hát megmondtam nekik, hogy beülök egy kávézóba. Esme is velem tartott.


Edward szemszöge:

Bella ott hagyott és legszívesebben utána rohantam volna, és örökre magamhoz láncoltam volna, de úgy sem lett volna értelme. Így hát felöltöztem és én is elindultam a ház felé. A háztól 1 km-re már hallottam a többiek gondolatát:

- A kis bárányka haza talált és épségben megmenekült csúnya oroszlántól?
- Emmett ki mondta, hogy a bárány elmenekült? – vágta vissza kedvesem és ezen már nekem is kuncognom kellett.

Mire oda értem kedvesem már Alice-el a szobánkban a ruháját cserélte le. Nem is értem hisz neki minden jól áll. Igaz, hogy összes vámpír szép, de ő még közülünk is kitűnt. Nem is tudom már hányszor volt rá példa, hogy fiúk megpróbáltak nála bevágódni, de ő szépen lerázta őket vagy én mentem oda és csókoltam meg szenvedélyesen, ezzel jelezve, hogy hozzám tartozik. Elmélkedésemből a feleségem gyönyörű látványa „ébresztett fel”. Egy halványkék hosszú póló, harisnya és egy magas sarkú volt rajta. Elindult lefelé a lépcsőn és én is felé. Aggódtam, hogy esetleg leesik, azokban a magas sarkúkban. Tiszta életveszély, olyan cipőkben járni. Miután leérte kimondtam a leg nyilván valóbbat:

- Hiányozni fogsz.
- Te is nekem. Amilyen hamar csak tudok, jövök. – mondta és érzékien megcsókolt. Még hallottam Emmett megjegyzéseit, de aztán teljesen elfedett az a bizonyos rózsaszín köd. Kedvesem elhúzódott tőlem és indultak is. Szomorú voltam, hogy itt hagyott, de Alice-t nem lehet meg állítani. De Bella szavaival élve „Este bepótoljuk”.
Miután elmentek a többiek közösen valami terven kezdtek dolgozni. Nem értettem, hogy mi folyik itt, de meghallottam Emmett mocskos gondolatait, amint épp azt tervezi, hogy fogja a Valentin napi estéjét eltölteni feleségével. Álljunk csak meg! Valentin nap! Hogy felejthettem el!! Én hülye. Ki kell találnom valamit.

- Ki találtatok már valamit? – kérdeztem.
- Mi van mégsem veszett el teljesen az időérzéked?
- Hát...most ez nem számít, de ki kell találnom valamit. Ki jön el velem egy ékszerboltba?
- Hát szerintem ez nem kérdés. Mindannyian megyünk. – jelentette ki Jasper.
- A Volvómmal menjünk.
- Jó.

Úgy vezettem, mint egy őrült,, így 10 perc alatt már Seattle-be voltunk. Bementünk egy ékszerboltba. Mikor beléptünk az eladónak volt pár gondolata rólunk, ami eléggé zavart.

- Jó napot kisasszony! – köszöntünk illedelmesen.
- Jó napot!
- A feleségeinknek szeretnénk valami ajándékot venni. – mondtam és erre ezt gondolta:
Ilyen fiatalok és házasok? Olyan jóképűek.
- És mit szeretnének adni nekik? Esetleg gyűrűt, nyakláncot?
- Megnéznénk mindent. – Láttam rajta, hogy meglepődött, de elővette az összes ékszert.
- Tessék.
- Köszönjük.

Hosszas keresés után akadtam rá a megfelelő ajándékra. Egy gyűrűre, ami lila swarowski gyémántokkal volt kirakva. A többiek is megtalálták a megfelelő ajándékot.

- Ezek lesznek. – szólt Jasper az eladónak.
- Ez mind?
- Igen.

Becsomagolta a kiválasztott ékszereket. Odaadtuk a pénzt, ami jó vall több volt a fizetendőnél.

- Uraim ez sokkal több.
- Tegye el borravalónak.
- Nem fogadhatom el. Ez nagyon sok.
- Fogadja el. Nem hiszem, hogy gyakran megfordulnak itt emberek, akik ennyit fizetnének.

Már kint voltunk és még hallottunk valami „Köszönöm” félét. A hazafelé megálltunk egy virágboltnál és vettem egy tucat vörös rózsát.
...

Hazatértünk után elmentem a rétünkre. Az egészet rózsákkal szórtam tele és gyertyákkal vetem körbe. Büszke voltam magamra, hogy ilyen jól sikerült. Miután végeztem vissza mentem a Cullen házba. Futás közben azon gondolkodtam vajon mit fog szólni hozzá Bella.
A többiek is előkészítették a terepet, így már csak a lányokra kellett várnunk.

Bella szemszöge:

Már 5 órája csak vásárolunk. Alice mindenféle ruhákat felpróbáltat velem. Ha eddig nem vásároltunk még 30 szatyor ruhát, akkor egyet se. Alice most egy, olyan boltba húzott be, amit a leginkább nem kedveltem. A fehérnemű üzletbe. Belerakott a kosaramba vagy 10 csipkés szettet. Nem értem, hogy minek ilyen drága fehérnemű, hiszen az éjszaka úgyis cafatokban végzi. Itt megengedtem magamnak egy halk kuncogást.

- Min nevetsz? – kérdezte imádni való barátnőm.
- Csak nem értem minek, ilyen drága fehérnemű, hogyha úgy is cafatokban végzi.
- Bella. A fehérnemű a nők legfontosabb fegyvere a férfiakkal szemben.
- És mikor megyünk már? – kezdtem türelmetlenkedni.
- Nem hiszem el, hogy ennyire utálsz vásárolni. De nem sokára indulunk.

Még 5 boltba bementünk és utána indultunk haza. Alice nagyon izgatottnak tűnt, de nem értettem miért. Pár perc alatt haza is értünk. Edward már messziről halotta, hogy jövünk így hát szólt a többieknek és mikor megérkeztünk már mindannyian kint vártak ránk. Edwardhoz rohantam és megcsókoltam.

- Menjetek szobára? – mondta Emmett.
- Tudod mit Emmett igazad van. – vágta vissza kedvesem.

Felkapott ölébe és futni kezdett ki a házból. Arra gondoltam biztos a házunkhoz megyünk, de nem. A rétünkhöz mentünk. Lerakott a szélén és mikor kiléptem megláttam a gyertyákat és a rózsákat. Ennél szebbet még nem láttam. Megfordultam és adtam neki egy csókot, majd húzni kezdtem, a közepe felé. Mikor már a rét közepén álltunk letérdelt előttem és egy kicsi dobozt szedett elő a zsebéből.

- Hozzám jössz újból feleségül? – kérdezte. Egy gyönyörű szép gyűrűt húzott az ujjamra. Lila swarowski kristályokból volt kirakva.
- Igen. – lelkendeztem és megcsókoltam. Elemi erővel tört rám a vágy, hogy megérintsem, csókoljam és érezzem. Vadabbul kezdtünk csókolózni. Meg nem álltunk addig, amíg minden ruha le nem került rólunk. Nagyon boldog voltam, a fellegekben jártam. Minden egyes csókja érintése, nem bírtam betelni vele.

- Szeretlek. – suttogtam ezzel megszakítva csókunkat.
- Én is. Örökre.


THE END

1 megjegyzés:

trixi írta...

Szia!
Hát ez nagyon édi volt!! :D
Itt olvadozok. Ilyen pasi kell nekem is XD
Most már beszeg Bella sem tiltakozott az újra házasodástól XD